A macskáink május elsején lettek 5 évesek. Az idő borzasztó gyorsan repül el fölöttük... Már nem számítanak nagyon fiatalnak, emberi életévekben mérve kb. 36 évesek. Remélem, hogy még sokáig velünk lesznek! A macskák szerencsések olyan szempontból, hogy sokáig nem látszik meg rajtuk a kor. :) Egyelőre a mieink ugyanolyan bohókásak, mint ahogy a harmadik szülinapjukon leírtam őket. Miszike azóta is átrohan minden ajtón, ami kinyílik előtte. De olyan szinten agyatlanul csinálja ezt, hogy ha egyszer valami oknál fogva kinyílt volna előtte egy ajtó, ami mögött százméteres szakadék van, már nem élne. Hubának az esetlenkedésén meg azóta is jókat röhögünk.

Azt is érdekes volt megfigyelni nekem, hogy mintha csak tudnák, hogy egyikük pasi (volt), másikuk meg egy hölgy (volt), pont úgy szoktak heverészni. Mármint természetesen mindketten ivartalanítva lettek rég, Huba mégis úgy szokta háton fekve, minden irányba szétdobott lábakkal szellőztetni a (nem létező) tökeit, hogy mindig elröhögöm magam, amikor meglátom! Miszi sose tenne ilyet! Nem, ő szfinx pózban szokott pihenni, miközben pihepuha, hófehér mellső mancsait kecsesen egymásra fekteti.

Hubácskánk azóta se lett zseni, de mintha kicsit fejlődött volna az értelme. Vettem nekik szülinapjukra egy logikai játékot (ld. lejjebb), amiből finomságokat kell kipiszkálniuk. Míg egyéves korukban még arról írtam, hogy Huba képtelen résekbe szórt rágcsálnivalókat kiszedegetni a mancsával, addig most már ő is sikerrel jár ebben. Viszont a lenti játékot kettejük közül csak Miszi tudja rendeltetésszerűen használi, tehát csak ő jött rá, hogy a dobot pörgetve lehet a finomságokat kipottyantani belőle.

Kaptak még egy felakasztható / rágcsálható / lengethető játékot és egy új ágyikót is. Teszek fotókat az oldalukra (Miszi, Huba) és ide is: