Pénteken munka / suli után elsétálunk Magyarország legmagasabb épületéhez, aminek építését az elmúlt években a nagyszobánk ablakából figyelhettük meg. Most már teljesen elkészült és fel lehet menni a tetején lévő kilátóba, úgyhogy hármasban felmentünk - Kriszta, Jojó és én. Apás hétvége volt amúgy, de Jojó mégis maradt péntekről szombatra még itthon, mert másnap reggel nyelvvizsgázni kísértem el. Pont jó volt így a pénteki program, mert Riki úgysem értékelte volna még a kilátást. Az igazsághoz tartozik, hogy Jojó is hamar megunta.
Nekem és Krisztának nagyon tetszett, bár Kriszta kicsit félt, mert tériszonyos. A lift talpig üvegből van és az épület külsején halad, úgyhogy szépen kilátni, ahogy suhanunk felfelé vagy lefelé. Elég gyors is a lift, kétszer is bedugul az ember füle, mire fel vagy leér.
A kilátás:
Érdekelt, hogy ez az épület hogyan viszonyul a többi magas épülethez, amikben életemben eddig jártam. Nem sok ilyen van egyébként.
Hát, így. Azóta néha kinézek az ablakon és elképzelem, hogy ha a néhai WTC tornya állna a MOL torony helyén, majdnem négyszer (!) olyan magasra nyúlna és elképedek, hogy az mekkora volt!
Nekem és Krisztának nagyon tetszett, bár Kriszta kicsit félt, mert tériszonyos. A lift talpig üvegből van és az épület külsején halad, úgyhogy szépen kilátni, ahogy suhanunk felfelé vagy lefelé. Elég gyors is a lift, kétszer is bedugul az ember füle, mire fel vagy leér.
A kilátás:
Érdekelt, hogy ez az épület hogyan viszonyul a többi magas épülethez, amikben életemben eddig jártam. Nem sok ilyen van egyébként.
Hát, így. Azóta néha kinézek az ablakon és elképzelem, hogy ha a néhai WTC tornya állna a MOL torony helyén, majdnem négyszer (!) olyan magasra nyúlna és elképedek, hogy az mekkora volt!