Az őszi szünet első napja van, Jojónak egész héten nincs suli. Szabin vagyok ma és holnap, aztán jön az idén hét közepére eső november elsejei ünnep. Úgyhogy ezen a héten csak két napot fogok dolgozni. Jojó szerdán ebéd után megy apjáékhoz.
Ma a budaörsi Kő-hegyen jártunk négyesben. Rikit Kriszta fel- és lecipelte a hátán, Jojó és én vittük a cuccokat. Fenn a sziklákon tízóraiztunk és rohangáltunk meg mászkáltunk pár órát. Riki a korához képest jól teljesített, a jövőben majd megpróbáljuk ennél nagyobb túráknak is kitenni. :)
Most ráérek, úgyhogy elteszem ide a legutóbbi zalai túráink emlékeit.
Abnormális meleg este negyed nyolckor október 20-án. Aznap indultunk Zalába. A siófoki Mekiben vacsoráztunk a szabadban álló asztaloknál sötétben és fülledt, meleg szélviharban. Egész bizarr volt az időjárás aznap. Előtte 16 fok körüli napok voltak, utána 20 fok körüliek, aznap meg felment 28-ig. Az időjáráshoz tartozik, hogy idén szeptemberben az tűnt fel, hogy a nyárnak valahogy nem akart vége lenni. Jöttek-mentek a hetek és még mindig izzasztó meleg volt. Aztán október elején Apa mondta, hogy olvasta, hogy az idei volt az eddigi legmelegebb szeptember a Földön. (Nem olvasok híreket, azért nem értesültem erről.) Szóval akkor jól érzékeltem, hogy valami nem stimmelt.
21-ére ugyanazt az útvonalat terveztük bejárni Jojóval, amit kettesben Krisztával idén májusban már bejártunk.
A békák persze neki is nagyon tetszettek. :)
Ugyanazon a fatörzsön, ahol tavasszal egy fácántollat találtam, Kriszta ezeket a pici gombákat találta, amik nagyon tetszettek neki. :)
Nekem is jutott béka. :)
A tavasszal kiszemelt magasles - ahol azóta se aludtunk - és környéke.
Megint találtunk elhagyott gépezetet.
Ezen a magaslesen is jártunk tavasszal is.
Csodás őzlábgomba
Érdekes volt, hogy a tavasszal tapasztalt mocsár és patak, amiben akkor nagy halak lubickoltak, nagyrészt kiszáradt. Végül eltértünk az akkori útvonaltól és az erdészház felé nem mentünk, helyette átkeltünk a szinte teljesen eltűnt patakon, majd pedig találtunk egy egész tavat!
Kriszta valami olyasmiket mond itt, hogy "mennyire jó már ez a hely?! ez a kedvenc helyem!" :)
Találtam egy mólót!
Aztán még találtam ezeket a vörös fákat.
Innen gyalogoltunk vissza az autónkhoz még jópár kilométeren át az autóúttal párhuzamosan az erdőszélen.
Másnap, hogy Jojónak is legyen társasága, Kriszta egyik barátnőjével és annak lányával együtt túráztunk az ő otthonuk közelében. A nagylányok már találkoztak korábban egyszer és jól megértették egymást.
Utunk a Tátika-vár romjához vezetett.
Kilátás a rom magasságából.
Apai nagybátyám hagyta ezt a táblát a romon.
Utolsó nap már csak délelőtt túráztunk és nem autóval mentünk a kiindulási pontra.
Aztán búcsút vettünk Zala megyétől, de remélem, hogy csak jövő tavaszig. :)
Ma a budaörsi Kő-hegyen jártunk négyesben. Rikit Kriszta fel- és lecipelte a hátán, Jojó és én vittük a cuccokat. Fenn a sziklákon tízóraiztunk és rohangáltunk meg mászkáltunk pár órát. Riki a korához képest jól teljesített, a jövőben majd megpróbáljuk ennél nagyobb túráknak is kitenni. :)
Most ráérek, úgyhogy elteszem ide a legutóbbi zalai túráink emlékeit.
Abnormális meleg este negyed nyolckor október 20-án. Aznap indultunk Zalába. A siófoki Mekiben vacsoráztunk a szabadban álló asztaloknál sötétben és fülledt, meleg szélviharban. Egész bizarr volt az időjárás aznap. Előtte 16 fok körüli napok voltak, utána 20 fok körüliek, aznap meg felment 28-ig. Az időjáráshoz tartozik, hogy idén szeptemberben az tűnt fel, hogy a nyárnak valahogy nem akart vége lenni. Jöttek-mentek a hetek és még mindig izzasztó meleg volt. Aztán október elején Apa mondta, hogy olvasta, hogy az idei volt az eddigi legmelegebb szeptember a Földön. (Nem olvasok híreket, azért nem értesültem erről.) Szóval akkor jól érzékeltem, hogy valami nem stimmelt.
21-ére ugyanazt az útvonalat terveztük bejárni Jojóval, amit kettesben Krisztával idén májusban már bejártunk.
A békák persze neki is nagyon tetszettek. :)
Ugyanazon a fatörzsön, ahol tavasszal egy fácántollat találtam, Kriszta ezeket a pici gombákat találta, amik nagyon tetszettek neki. :)
Nekem is jutott béka. :)
A tavasszal kiszemelt magasles - ahol azóta se aludtunk - és környéke.
Megint találtunk elhagyott gépezetet.
Ezen a magaslesen is jártunk tavasszal is.
Csodás őzlábgomba
Érdekes volt, hogy a tavasszal tapasztalt mocsár és patak, amiben akkor nagy halak lubickoltak, nagyrészt kiszáradt. Végül eltértünk az akkori útvonaltól és az erdészház felé nem mentünk, helyette átkeltünk a szinte teljesen eltűnt patakon, majd pedig találtunk egy egész tavat!
Kriszta valami olyasmiket mond itt, hogy "mennyire jó már ez a hely?! ez a kedvenc helyem!" :)
Találtam egy mólót!
Aztán még találtam ezeket a vörös fákat.
Innen gyalogoltunk vissza az autónkhoz még jópár kilométeren át az autóúttal párhuzamosan az erdőszélen.
Másnap, hogy Jojónak is legyen társasága, Kriszta egyik barátnőjével és annak lányával együtt túráztunk az ő otthonuk közelében. A nagylányok már találkoztak korábban egyszer és jól megértették egymást.
Utunk a Tátika-vár romjához vezetett.
Kilátás a rom magasságából.
Apai nagybátyám hagyta ezt a táblát a romon.
Utolsó nap már csak délelőtt túráztunk és nem autóval mentünk a kiindulási pontra.
Aztán búcsút vettünk Zala megyétől, de remélem, hogy csak jövő tavaszig. :)