Elteszem ide az idei karácsonyi szünet eddigi emlékeit. Utoljára 22-én pénteken dolgoztam és legközelebb január 2-án kedden fogok. Az előző hétvégét a karácsonyra való készülődéssel töltöttük. Szerintem az idei karácsonyt is sikerült jól teljesítenünk. :) Négyesben készülődtünk, Jojó, Kriszta, Riki meg én. Jojó például azzal is segített, hogy Rikit néha eltávolította az útból. :) Kevés bosszankodás és morgolódás és sok kellemes pillanat volt az idei karácsonyban és ennél se többet se kevesebbet nem várok a karácsonyoktól. Ilyen kekszeket csináltunk karácsonyi kiszúróval és kidíszítettük őket, Jojó pedig origami dobozokat gyártott hozzájuk, ezt ajándékoztuk a felnőtteknek Kriszta családjában 25-én. A gyerekek persze megkapták a szokásos játékhalmot. Azzal nem nagyon törődtünk, hogy mit szokás szentese enni, úgyhogy ez volt a karácsonyi vacsoránk, mert Jojó egyik kedvenc kajája ez és mi is szeretjük. Kedvenc emlékeim 24-éről: Mikor "happy Christmas songs" témájú YouTube playlistet hallgattunk és Jojó táncikált és Riki is elkezdett dülöngélni a zenére. :) Mikor Jojó odavitte Rikit az ablakhoz és felemelte, hogy ő is láthassa a hóesést és magyarázta neki, hogy mik vannak odakinn. (Igen, aznap szerencsés módon pont esett egy kicsi, de hamar elolvadt, és tegnap már olyan meleg volt, hogy pulcsiban voltunk kinn.) Meg amikor elkészültünk az idei kis karácsonyfánk feldíszítésével, és néztük hárman (Riki akkor nem volt ott, mert az apái pár órára elvitték magukhoz aznap), és Kriszta magához ölelt mindkettőnket. Rikit aztán visszakaptuk, mutattuk neki a csillogó kis fát, néztük, ahogy csodálkozik :) Akkor készültek ezek a mókás képek is:
Riki és Jojó aztán megkapták az ajándékaikat. Én és Kriszta már pár éve megbeszéltük, hogy egymásnak karira nem ajándékozunk. Hiszen felnőttek vagyunk, meg tudjuk venni magunknak, amit meg akarunk venni. Meglepetéseket meg minden ürügy nélkül is szoktunk egymásnak venni. Mi hárman 14 év felettiek :) csak akkor vacsoráztunk meg gyertyafényben és halk "Christmas jazz" playlist melett, amikor a kis majdnem 16 hónapos már elaludt. Kriszta is nyugovóra tért utána, Jojó pedig szerette volna megnézni a The Martian című egyik kedvenc filmemet, ami neki is az egyik kedvence lett, miután pár éve megmutattuk neki. Hiába, az én lányom. :) Úgyhogy bekuckóztunk a kanapéra, betakaróztunk és megnéztük a Disney+-on ezt a filmet. Mi így csak fél egykor mentünk aludni. Szerintem jó szenteste volt. :)
25-én volt a nagy karácsonyi lakoma Krisztáéknál. Szülei, nővére a három gyerekkel, nagynénje és az ő párja, meg mi négyen gyűltünk össze. Riki osztotta ki az ajándékokat és ez pont neki való feladat volt, mert imád mindenfélét cipelni, minél nagyobb és nehezebb tárgy, annál jobb. :D Kriszta anyukája mondta, hogy melyik aji kié, és Riki odacipelte és átadta. Nagyon cuki volt! Erről a napról ez a kedvenc emlékem, illetve még az, hogy Riki játszhatott a kis uncsitesóival és nagyon jól érezte magát. Nyilván itthon se szenved azért, de egyértelmű, hogy kisebb gyerekek társaságának mennyire örül. Jojót aznap uzsi után egyenesen az apjáékhoz szállítottuk, és őt már csak jövőre fogom látni... Remélem, hogy nagyon jól érzi magát! Nem nagyon szoktam ilyenkor hívogatni vagy írogatni neki, amikor az apjáéknál van, mert legyen az az ő idejük. Úgy hallottam, hogy Sopronba és Bécsbe terveznek utazni, de nem is tudom, hogy most éppen hol vannak. Jojó majd úgyis sokat mesél, amikor hazajön. Apjáéktól ő meg Dodó egyenesen mennek Noémiékhez január elsején, és onnan majd Kriszta hozza haza negyedikén csütörtökön, vagyis pont egy hét múlva. A suli csak jan. 8-án indul újra.
26-án sokat voltunk kettesben Krisztával, mert Rikit délelőtt elvitték apái és csak vacsira hozták haza. Aznap sokat tévéztünk. A Disney+-on a Bones-t nézzük mostanában, mert mindketten szeretjük azt a sorit, de sose láttuk sorban minden részét eddig. Úgyhogy néhány hónapja nekiálltunk és már a hatodik évadnál tartunk, vagyis majdnem a felénél. Aztán Kriszta előzékenyen magamra hagyott pár órára az új játékszeremmel. :D Rossz az, aki rosszra gondol. :D Bár Kriszta mondta, hogy innen már csak egy lépés, hogy szex VR játékok legyenek. :D Na, szóval megvettem magamnak (de Kriszta meg Jojó se tiltakozott, hogy legyen egy ilyenünk :D ) a PlayStation VR2-t karácsonyra. Sose volt eddig VR szemüvegünk itthon, mert az idei évig kellett várnom arra, hogy már legyen olyan VR játék, ami miatt itthonra be akarnék szerezni egy ilyen drága játékszert. És ez a játék a Horizon Call of the Mountain. (Zenéje is imádatos!) Az itthoni VR élményeinkről majd írok külön posztot, a játékról meg a játékos blogomba fogok írni, elég most annyi, hogy számomra a PSVR2 megérte az árát (kicsit több mint negyedmillió jó magyar forint) és imádok ebben a mai korban élni! És érdekes, bevált, amit kb. 9 éve írtam. 2015. jan. 3-án volt életemben először VR szemüveg a fejemen egy interaktív kiállításon, és akkor ezt írtam: "nem csodálkoznék, ha tíz éven belül ilyennel játszanánk itthon". És tessék. :)
Tegnap, azaz 27-én, delelőtt Rikivel ismét bejártuk a nagy budaörsi Auchant, mert ekkora gyerekkel még az is egyszerűbb, ha egyhavi bevásárlást egy 19 ezer négyzetméteres területen kell összevadászni, mint hogy otthon a nyavalygása közepette megpróbálnánk rendelgetni neten. Aztán Svájcban élő húgom és párja látogattak meg minket. Történetesen húgom is mindenképpen szeretett volna VR-ozni, de nem csak itthon, hanem egy teremben, ahol mászkálni és közösen játszani is lehet. A Play VR nevű helyre mentünk hárman, ahol most jártunk először. Nagyon tetszett, vicces volt és szórakoztató hárman játszani kooperatív játékokat, úgyhogy mindenképpen szeretnék még menni oda majd Krisztával, Jojóval, Dodóval - vagy mindhármukkal egyszerre vagy valamilyen összeállításban. Szerintem legalább hárman érdemes menni a közös játékokra. Krisztának most persze itthon kellett maradnia Rikivel. Itthon sütiket ettünk húgoméknak a karácsonnyal majdnem egybeeső szülinapjuk alkalmából, ajándékoztunk, Rikivel játszottunk, húgom kipróbálta az itthoni VR-omat is, aztán ők este mentek tovább. Remélem, hogy tavasz környékén legkésőbb megint hazalátogatnak. :)
Ma pedig teljesen egyedül vagyok estig, mert Kriszta Rikistül a szüleinél tölti ezt a napot. VR-ozok meg írogatom ezt, ez a nap is jó. :)
Nagy karácsonyfa Kriszta szüleinél:
A mi kis fánkról ma lőttem ezt a képet:
Kekszek:
Riki és Jojó aztán megkapták az ajándékaikat. Én és Kriszta már pár éve megbeszéltük, hogy egymásnak karira nem ajándékozunk. Hiszen felnőttek vagyunk, meg tudjuk venni magunknak, amit meg akarunk venni. Meglepetéseket meg minden ürügy nélkül is szoktunk egymásnak venni. Mi hárman 14 év felettiek :) csak akkor vacsoráztunk meg gyertyafényben és halk "Christmas jazz" playlist melett, amikor a kis majdnem 16 hónapos már elaludt. Kriszta is nyugovóra tért utána, Jojó pedig szerette volna megnézni a The Martian című egyik kedvenc filmemet, ami neki is az egyik kedvence lett, miután pár éve megmutattuk neki. Hiába, az én lányom. :) Úgyhogy bekuckóztunk a kanapéra, betakaróztunk és megnéztük a Disney+-on ezt a filmet. Mi így csak fél egykor mentünk aludni. Szerintem jó szenteste volt. :)
25-én volt a nagy karácsonyi lakoma Krisztáéknál. Szülei, nővére a három gyerekkel, nagynénje és az ő párja, meg mi négyen gyűltünk össze. Riki osztotta ki az ajándékokat és ez pont neki való feladat volt, mert imád mindenfélét cipelni, minél nagyobb és nehezebb tárgy, annál jobb. :D Kriszta anyukája mondta, hogy melyik aji kié, és Riki odacipelte és átadta. Nagyon cuki volt! Erről a napról ez a kedvenc emlékem, illetve még az, hogy Riki játszhatott a kis uncsitesóival és nagyon jól érezte magát. Nyilván itthon se szenved azért, de egyértelmű, hogy kisebb gyerekek társaságának mennyire örül. Jojót aznap uzsi után egyenesen az apjáékhoz szállítottuk, és őt már csak jövőre fogom látni... Remélem, hogy nagyon jól érzi magát! Nem nagyon szoktam ilyenkor hívogatni vagy írogatni neki, amikor az apjáéknál van, mert legyen az az ő idejük. Úgy hallottam, hogy Sopronba és Bécsbe terveznek utazni, de nem is tudom, hogy most éppen hol vannak. Jojó majd úgyis sokat mesél, amikor hazajön. Apjáéktól ő meg Dodó egyenesen mennek Noémiékhez január elsején, és onnan majd Kriszta hozza haza negyedikén csütörtökön, vagyis pont egy hét múlva. A suli csak jan. 8-án indul újra.
26-án sokat voltunk kettesben Krisztával, mert Rikit délelőtt elvitték apái és csak vacsira hozták haza. Aznap sokat tévéztünk. A Disney+-on a Bones-t nézzük mostanában, mert mindketten szeretjük azt a sorit, de sose láttuk sorban minden részét eddig. Úgyhogy néhány hónapja nekiálltunk és már a hatodik évadnál tartunk, vagyis majdnem a felénél. Aztán Kriszta előzékenyen magamra hagyott pár órára az új játékszeremmel. :D Rossz az, aki rosszra gondol. :D Bár Kriszta mondta, hogy innen már csak egy lépés, hogy szex VR játékok legyenek. :D Na, szóval megvettem magamnak (de Kriszta meg Jojó se tiltakozott, hogy legyen egy ilyenünk :D ) a PlayStation VR2-t karácsonyra. Sose volt eddig VR szemüvegünk itthon, mert az idei évig kellett várnom arra, hogy már legyen olyan VR játék, ami miatt itthonra be akarnék szerezni egy ilyen drága játékszert. És ez a játék a Horizon Call of the Mountain. (Zenéje is imádatos!) Az itthoni VR élményeinkről majd írok külön posztot, a játékról meg a játékos blogomba fogok írni, elég most annyi, hogy számomra a PSVR2 megérte az árát (kicsit több mint negyedmillió jó magyar forint) és imádok ebben a mai korban élni! És érdekes, bevált, amit kb. 9 éve írtam. 2015. jan. 3-án volt életemben először VR szemüveg a fejemen egy interaktív kiállításon, és akkor ezt írtam: "nem csodálkoznék, ha tíz éven belül ilyennel játszanánk itthon". És tessék. :)
Tegnap, azaz 27-én, delelőtt Rikivel ismét bejártuk a nagy budaörsi Auchant, mert ekkora gyerekkel még az is egyszerűbb, ha egyhavi bevásárlást egy 19 ezer négyzetméteres területen kell összevadászni, mint hogy otthon a nyavalygása közepette megpróbálnánk rendelgetni neten. Aztán Svájcban élő húgom és párja látogattak meg minket. Történetesen húgom is mindenképpen szeretett volna VR-ozni, de nem csak itthon, hanem egy teremben, ahol mászkálni és közösen játszani is lehet. A Play VR nevű helyre mentünk hárman, ahol most jártunk először. Nagyon tetszett, vicces volt és szórakoztató hárman játszani kooperatív játékokat, úgyhogy mindenképpen szeretnék még menni oda majd Krisztával, Jojóval, Dodóval - vagy mindhármukkal egyszerre vagy valamilyen összeállításban. Szerintem legalább hárman érdemes menni a közös játékokra. Krisztának most persze itthon kellett maradnia Rikivel. Itthon sütiket ettünk húgoméknak a karácsonnyal majdnem egybeeső szülinapjuk alkalmából, ajándékoztunk, Rikivel játszottunk, húgom kipróbálta az itthoni VR-omat is, aztán ők este mentek tovább. Remélem, hogy tavasz környékén legkésőbb megint hazalátogatnak. :)
Ma pedig teljesen egyedül vagyok estig, mert Kriszta Rikistül a szüleinél tölti ezt a napot. VR-ozok meg írogatom ezt, ez a nap is jó. :)
Nagy karácsonyfa Kriszta szüleinél:
