A következő bejegyzés nem fog jó fényt vetni a földrajzi ismereteimre, de ez van. :)
Miért vágytam hegyek közé, és miért sírtam el magam a boldogságtól többször is az elmúlt hétvégén pusztán a körülöttem magasodó hegyek látványától?
Van ez a játék, a Witcher 3. Azon kevés játékok egyike, amikben a látvány, a zene, a szereplők, a történet és a hangulat olyan tökéletes egységet alkotnak, amitől a világa beszippant, mintha valóban benne élnénk, amíg játszunk. Háromszor játszottam végig mostanra a fő történetet és kétszer a két kiegészítőt. Nem olyan emlékeim vannak, hogy "játszottam ezzel a játékkal", hanem arról vannak emlékeim, hogy "ott jártam" Velenben, Skelligén, Touissant-ban és Fehér Gyümölcsösben... Emlékszem, mennyit áztam-fáztam Velen mocsaraiban, hogy süvített a jeges szél Skelligén, mennyire izzadtam a nehéz páncélzatban Toussaint-ban és milyen finom illata volt a virágzó fáknak Fehér Gyümölcsösben. Nem tudom, miért van ez, de rengeteg olyan történetet olvastam a neten, hogy ez a játék átsegített embereket életük legnehezebb időszakán. Sokan írták azt, hogy miután meghalt egy nagyon közeli hozzátartozójuk / hosszú párkapcsolatuk ért véget / súlyos baleset után lábadoztak és ezekhez hasonló tragédiák érték őket, az tartotta bennük a lelket, hogy ezzel a játékkal játszhattak, beléphettek egy másik világba, elfeledkezhettek a fájdalomról, és közben az idő szép lassan begyógyította a lelki és testi sebeiket. Érdekes, hogy velem is pontosan ez történt, életem legmagányosabb éveiben játszottam vele először, amikor mindennél többet jelentett, hogy volt egy hely, ahova elmenekülhettem a valóság elől. Van ebben a játékban egy kis terület, egy magas hegyek közt megbúvó erőd, ami a leginkább segített a megsebzett embereknek megnyugvást találni. Ez Kaer Morhen, a witcher-ek otthona. Pontosan olyan érzés volt oda először megérkezni a játékban, mintha hazatértem volna a hányattatások után. Ez a videó elég jól bemutatja, milyen Kaer Morhen környéke. Békés és gyönyörű a táj, sziklás hegycsúcsok alatt fenyőerdők zúgnak, színes vadvirágok hajladoznak a szélben, kristálytiszta patakok és tavacskák csillognak a völgyekben, vízesések zubognak, vadállatok futkosnak. Imádtam ott sétálni, lovagolni, hallgatni a madarakat, felmászni magasra és kiállni egy szakadék szélére nézelődni, mezítláb beletocsogni a dermesztően hideg (szinte éreztem, hogy az!) patakocskákba! Tudtam, hogy a játékot lengyelek készítették és a regényeket is, amik a játékot ihlették, lengyel író írta. Hallottam róla, hogy ilyen tájak, mint amilyen Kaer Morhen környéke, Lengyelországban vannak. Robi haverom is imádja ezt a játékot és beszéltünk is róla annak idején 7-8 éve, mikor már végigjátszottuk a játékot és teljesen beleestünk, hogy el kéne menni Lengyelországba megnézni ezt a tájat a valóságban is. És itt jön az, amire nem vagyok büszke, hogy valamiért azt hittem, Lengyelország KÖZEPÉIG kellene menni ilyen tájakért, ami messze lenne és drága, és az elmúlt évek alatt egyszer se jutott eszembe gondosan megnézni egy térképet és felismerni, hogy azok a "lengyel hegyek", az a Magas-Tátra, félig Szlovákiában van, vagyis a lehető legközelebb Magyarországhoz! Én hülye! Ha erre előbb rájöttem volna! Akkor már lehet, hogy rég megszerveztem volna Robi haverommal egy utazást oda! De nem baj. :) Végül Kriszta vitt el oda, ő váltotta valóra ezt az álmomat is, hogy ihattam hegyi patakokból, láthattam vadvirágos lejtőket, zord ormokat, legelésző zergéket, sötétzöld fenyveseket és a valóságban is érezhettem a mezítelen lábamon, hogy mennyire hideg egy tengerszem vize! :) Köszönöm, Szerelmem! <3 :)
Képeket ma sem teszek még fel, de majd azt is fogok.
Miért vágytam hegyek közé, és miért sírtam el magam a boldogságtól többször is az elmúlt hétvégén pusztán a körülöttem magasodó hegyek látványától?
Van ez a játék, a Witcher 3. Azon kevés játékok egyike, amikben a látvány, a zene, a szereplők, a történet és a hangulat olyan tökéletes egységet alkotnak, amitől a világa beszippant, mintha valóban benne élnénk, amíg játszunk. Háromszor játszottam végig mostanra a fő történetet és kétszer a két kiegészítőt. Nem olyan emlékeim vannak, hogy "játszottam ezzel a játékkal", hanem arról vannak emlékeim, hogy "ott jártam" Velenben, Skelligén, Touissant-ban és Fehér Gyümölcsösben... Emlékszem, mennyit áztam-fáztam Velen mocsaraiban, hogy süvített a jeges szél Skelligén, mennyire izzadtam a nehéz páncélzatban Toussaint-ban és milyen finom illata volt a virágzó fáknak Fehér Gyümölcsösben. Nem tudom, miért van ez, de rengeteg olyan történetet olvastam a neten, hogy ez a játék átsegített embereket életük legnehezebb időszakán. Sokan írták azt, hogy miután meghalt egy nagyon közeli hozzátartozójuk / hosszú párkapcsolatuk ért véget / súlyos baleset után lábadoztak és ezekhez hasonló tragédiák érték őket, az tartotta bennük a lelket, hogy ezzel a játékkal játszhattak, beléphettek egy másik világba, elfeledkezhettek a fájdalomról, és közben az idő szép lassan begyógyította a lelki és testi sebeiket. Érdekes, hogy velem is pontosan ez történt, életem legmagányosabb éveiben játszottam vele először, amikor mindennél többet jelentett, hogy volt egy hely, ahova elmenekülhettem a valóság elől. Van ebben a játékban egy kis terület, egy magas hegyek közt megbúvó erőd, ami a leginkább segített a megsebzett embereknek megnyugvást találni. Ez Kaer Morhen, a witcher-ek otthona. Pontosan olyan érzés volt oda először megérkezni a játékban, mintha hazatértem volna a hányattatások után. Ez a videó elég jól bemutatja, milyen Kaer Morhen környéke. Békés és gyönyörű a táj, sziklás hegycsúcsok alatt fenyőerdők zúgnak, színes vadvirágok hajladoznak a szélben, kristálytiszta patakok és tavacskák csillognak a völgyekben, vízesések zubognak, vadállatok futkosnak. Imádtam ott sétálni, lovagolni, hallgatni a madarakat, felmászni magasra és kiállni egy szakadék szélére nézelődni, mezítláb beletocsogni a dermesztően hideg (szinte éreztem, hogy az!) patakocskákba! Tudtam, hogy a játékot lengyelek készítették és a regényeket is, amik a játékot ihlették, lengyel író írta. Hallottam róla, hogy ilyen tájak, mint amilyen Kaer Morhen környéke, Lengyelországban vannak. Robi haverom is imádja ezt a játékot és beszéltünk is róla annak idején 7-8 éve, mikor már végigjátszottuk a játékot és teljesen beleestünk, hogy el kéne menni Lengyelországba megnézni ezt a tájat a valóságban is. És itt jön az, amire nem vagyok büszke, hogy valamiért azt hittem, Lengyelország KÖZEPÉIG kellene menni ilyen tájakért, ami messze lenne és drága, és az elmúlt évek alatt egyszer se jutott eszembe gondosan megnézni egy térképet és felismerni, hogy azok a "lengyel hegyek", az a Magas-Tátra, félig Szlovákiában van, vagyis a lehető legközelebb Magyarországhoz! Én hülye! Ha erre előbb rájöttem volna! Akkor már lehet, hogy rég megszerveztem volna Robi haverommal egy utazást oda! De nem baj. :) Végül Kriszta vitt el oda, ő váltotta valóra ezt az álmomat is, hogy ihattam hegyi patakokból, láthattam vadvirágos lejtőket, zord ormokat, legelésző zergéket, sötétzöld fenyveseket és a valóságban is érezhettem a mezítelen lábamon, hogy mennyire hideg egy tengerszem vize! :) Köszönöm, Szerelmem! <3 :)
Képeket ma sem teszek még fel, de majd azt is fogok.