Mióta 2017-ben csináltam egy ilyen blogot, már nem szoktam részletesen írkálni itt a videójátékaimról, de erről most érdemes. :) A Baldur's Gate 3-ról a tavalyi Dohnányi koncerten szereztem tudomást. A zenéjét úgy jelentették be mint "zene a sokak által a tavalyi év legjobbjának tartott videójátékból". Ez volt a zene. Így szólt élőben. A játék olyan típusú, amilyenekkel nem szoktam játszani (turn based, vagyis főleg stratégiai és nem ügyességi), valamint a Dungeons & Dragons asztali szerepjáték alapján készült, amiről csak minimális ismereteim vannak, ezért történhetett, hogy addig nem tudtam a létezéséről. A koncert után nekiálltam olvasni és videókat nézni róla és hamar kiderült számomra, hogy életem egyik kedvenc videójátéka lesz, ha nekiállok, úgyhogy beszereztem tavaly ősszel. Három végigjátszást kezdtem egyszerre: egyet egyedül, egyet Krisztával és egyet Jojóval. A 18+-os tartalmakat kikapcsoltam, így nincs benne pucérkodás meg szexjelenet - igazából ezek nekem se hiányoznak belőle. És valami fantasztikus játék! Jelenleg a második felvonásban bóklászok (három van) az egyedül játszott játékomban, és Krisztával meg Jojóval még csak az elsőben tartunk és lassan haladunk. Én háromféle karaktert csináltam, ők pedig egyet-egyet maguknak. Az egyik legjobb dolog benne, hogy olyan elképesztően sokféle módon alakulhat a történet az alapján, hogy kik vagyunk, kiket viszünk magunkkal a küldetésekbe és milyen döntéseket hozunk közben, hogy kis túlzással minden végigjátszás egy külön játék.
Egy elgondolkodtató dolog, amire a játék emlékeztetett: Ha megismerünk egy új embert és ellenszenvesnek tartjuk, jusson eszünkbe, hogy mindenki cipel valami terhet, ami olyanná formálta, amilyennek látjuk. A valóságban persze senkit sem adnak el zsoldoskatonának a pokolba, senkit nem kényszerítenek borzalmas cselekedetekre gonosz istennők és senkiből nem csinál szexrabszolgát egy kegyetlen vámpír (legalábbis szó szerint nem), de sokan elképzelhetetlen nehézségekkel küzdenek minden nap, ami nem látszik rajtuk elsőre. Ha felületesen szemlélünk valakit, talán csak azt vesszük észre, hogy képtelen a kedvességre. Pedig ha belelátnánk, kiderülne, hogy ez csak azért van, mert még soha nem tapasztalt kedvességet, így nem volt kitől megtanulnia, hogy milyen az.
A játék zenéje is fontos lett számomra, mert nagyon tetszik, és sokat segít a lelkiállapotomon, amikor arra van szükségem. Szoktam hallgatni a metrón munkába vagy onnan hazafelé menet, és attól a szürke aluljárók és unott emberek helyett varázslatos helyeket és érdekes lényeket látok magam körül, mosolygok magamban, és jól érzem magam. :) De ezt a playlistet hallgattam akkor délelőtt is, amikor nemrég egyedül sétáltam a Gellért-hegyen, és akkor is, amikor tavaly december 23-án munka után hazagyalogoltam az irodából 8 kilométert az esti városban. Tudniillik az a hétfői nap Magyarországon tavaly 6(!) munkaszüneti napot előzött meg a szombatra áthelyezgetett munkanapoknak köszönhetően, amit országunk vezetése igazán remekül kitalált, csak közben azt nem vették számításba, hogy más országok és nemzetközi cégek is léteznek a világon, mert ugye szerintük csak Magyarország létezik. Így mi, akik aznap Magyarországon nemzetközi cégnél dolgoztunk, egész nap külföldi vezetőink korbácsütéseit élvezhettük, hogy mindent is csináljunk meg még karácsony / év vége előtt, hiába mondtuk, hogy lehetetlen, mert nekünk már csak az az egyetlen munkanap marad karácsony előtt és az egész évből még kettő, a válasz annyi volt, hogy "de akkor is!! de akkor is!! de akkor is!!" Úgyhogy mire a napnak a vége lett, ha metróra szálltam volna, tuti megöltem volna valakit, így inkább sétáltam. :) Hallgattam ezeket a zenéket, néztem a kivilágított Budapestet, esett rám a decemberi eső, és mire csaknem 2 óra gyaloglás után hazaértem, már minden jó volt. :)
A zenét gyönyörűen díszített 3 darab CD-n kaptam meg a játék "physical deluxe" kiadásával. Manapság nekem a CD-k már nagyon különlegesek és a fiatalságomra emlékeztetnek. :D Csak az autóban tudunk CD-t hallgatni, máshol nincs CD-játszónk, úgyhogy a tavaly november eleji zalai utunkon hallgattuk végig először. A zeneszerző, Borislav Slavov, egyébként nagylelkűen közzétette az egészet a hivatalos YouTube csatornáján, és onnan vagy onnan letöltve hallgatom azóta. Majd írok a zenéről külön posztot szerintem, mert ah! Imádom! :)
Visszatérve a játékhoz, reddit fórumokon látom, hogy rajtam kívül még nagyon sokan úgy álltak neki, hogy se az előző két Baldur's Gate játékot nem játszották, se DnD-t soha, se ilyen jellegű bonyolult turn based játékokhoz nem szoktak. Van akinek ez kedvét szegi, mert sok idő belejönni, kezdetben az ember azt se tudja, mit csinál, nem érti, mi miért történik és lehetetlen eldönteni, hogy mit válasszunk az elénk tett számtalan lehetőség közül. Három nehézségi fokozat van, közepesre tettem az én játékomat, Krisztával és Jojóval pedig a legkönnyebbet választottuk. A könnyű játék esetén is kell azért gondolkodni, hogy mikor mi a legjobb megoldás, közepesnél meg elég sokszor elpusztulok. Rengeteget segített belejönni a játékba ez a rendkívül profi guide sorozat, amit egy elhivatott rajongó készített:
Első felvonás
Második felvonás
Harmadik felvonás
Itt van a karakterem, akit úgy neveztem el, hogy Nidriia:
A terület, ahol mostanában bolyongok:
Jelenlegi táborunk:
Egy elgondolkodtató dolog, amire a játék emlékeztetett: Ha megismerünk egy új embert és ellenszenvesnek tartjuk, jusson eszünkbe, hogy mindenki cipel valami terhet, ami olyanná formálta, amilyennek látjuk. A valóságban persze senkit sem adnak el zsoldoskatonának a pokolba, senkit nem kényszerítenek borzalmas cselekedetekre gonosz istennők és senkiből nem csinál szexrabszolgát egy kegyetlen vámpír (legalábbis szó szerint nem), de sokan elképzelhetetlen nehézségekkel küzdenek minden nap, ami nem látszik rajtuk elsőre. Ha felületesen szemlélünk valakit, talán csak azt vesszük észre, hogy képtelen a kedvességre. Pedig ha belelátnánk, kiderülne, hogy ez csak azért van, mert még soha nem tapasztalt kedvességet, így nem volt kitől megtanulnia, hogy milyen az.
A játék zenéje is fontos lett számomra, mert nagyon tetszik, és sokat segít a lelkiállapotomon, amikor arra van szükségem. Szoktam hallgatni a metrón munkába vagy onnan hazafelé menet, és attól a szürke aluljárók és unott emberek helyett varázslatos helyeket és érdekes lényeket látok magam körül, mosolygok magamban, és jól érzem magam. :) De ezt a playlistet hallgattam akkor délelőtt is, amikor nemrég egyedül sétáltam a Gellért-hegyen, és akkor is, amikor tavaly december 23-án munka után hazagyalogoltam az irodából 8 kilométert az esti városban. Tudniillik az a hétfői nap Magyarországon tavaly 6(!) munkaszüneti napot előzött meg a szombatra áthelyezgetett munkanapoknak köszönhetően, amit országunk vezetése igazán remekül kitalált, csak közben azt nem vették számításba, hogy más országok és nemzetközi cégek is léteznek a világon, mert ugye szerintük csak Magyarország létezik. Így mi, akik aznap Magyarországon nemzetközi cégnél dolgoztunk, egész nap külföldi vezetőink korbácsütéseit élvezhettük, hogy mindent is csináljunk meg még karácsony / év vége előtt, hiába mondtuk, hogy lehetetlen, mert nekünk már csak az az egyetlen munkanap marad karácsony előtt és az egész évből még kettő, a válasz annyi volt, hogy "de akkor is!! de akkor is!! de akkor is!!" Úgyhogy mire a napnak a vége lett, ha metróra szálltam volna, tuti megöltem volna valakit, így inkább sétáltam. :) Hallgattam ezeket a zenéket, néztem a kivilágított Budapestet, esett rám a decemberi eső, és mire csaknem 2 óra gyaloglás után hazaértem, már minden jó volt. :)
A zenét gyönyörűen díszített 3 darab CD-n kaptam meg a játék "physical deluxe" kiadásával. Manapság nekem a CD-k már nagyon különlegesek és a fiatalságomra emlékeztetnek. :D Csak az autóban tudunk CD-t hallgatni, máshol nincs CD-játszónk, úgyhogy a tavaly november eleji zalai utunkon hallgattuk végig először. A zeneszerző, Borislav Slavov, egyébként nagylelkűen közzétette az egészet a hivatalos YouTube csatornáján, és onnan vagy onnan letöltve hallgatom azóta. Majd írok a zenéről külön posztot szerintem, mert ah! Imádom! :)
Visszatérve a játékhoz, reddit fórumokon látom, hogy rajtam kívül még nagyon sokan úgy álltak neki, hogy se az előző két Baldur's Gate játékot nem játszották, se DnD-t soha, se ilyen jellegű bonyolult turn based játékokhoz nem szoktak. Van akinek ez kedvét szegi, mert sok idő belejönni, kezdetben az ember azt se tudja, mit csinál, nem érti, mi miért történik és lehetetlen eldönteni, hogy mit válasszunk az elénk tett számtalan lehetőség közül. Három nehézségi fokozat van, közepesre tettem az én játékomat, Krisztával és Jojóval pedig a legkönnyebbet választottuk. A könnyű játék esetén is kell azért gondolkodni, hogy mikor mi a legjobb megoldás, közepesnél meg elég sokszor elpusztulok. Rengeteget segített belejönni a játékba ez a rendkívül profi guide sorozat, amit egy elhivatott rajongó készített:
Első felvonás
Második felvonás
Harmadik felvonás
Itt van a karakterem, akit úgy neveztem el, hogy Nidriia:
A terület, ahol mostanában bolyongok:
Jelenlegi táborunk:
