Szlovákiában hétvégéztünk. Péntek este körbesétáltuk a Csorba-tavat, ahogy ez már szokásunkká vált az ilyen pénteki érkezésekkor. :) Aztán szombaton és ma ezeket írtam ceruzával a füzetkémbe:
augusztus 22. szombat
Szlovákiában vagyunk, Menguszfalván, azon a szálláson, ami már annyira a szívünkhöz nőtt, hogy én és Kriszta immár negyedszer járunk itt. Mondjuk úgy tűnik, hogy a házigazda szlovák néninek meg mi nőttünk a szívéhez, mert tegnap este a bárban, ahová azért mentünk fel, hogy a szállást kifizessük, megkínált minket valami itókával, amit csak "likőr"-nek nevezett. :D Finom volt, szívesen ittunk vele egyet. :) Sokat csevegni nem tudunk, mert nem tudunk szlovákul, ő pedig angolul nem annyira jól, de már eldöntöttük, hogy ha jövünk még ide, most már hozunk neki valami ajándékot Magyarországról. Azt már biztosan tudjuk, hogy a likőrt szereti. :)
Szóval ma reggel újra a Magas-Tátra csodás hegyvonulatának látványára ébredtünk, és amikor így indul a reggelünk, akkor mindig nagyon boldogan kelünk fel. :) Ma a Poprádi-tóhoz túráztunk el, körbesétáltuk, aztán egy darabig egy másik útvonalon mentünk visszafelé, mielőtt visszacsatlakoztunk az eredeti útra. Könnyű, majdnem 15 kilométeres túra volt, bemelegítésnek pont jó a holnapi nap előtt. Holnap én és Kriszta harmadszor, Jojó másodszor, Jojó barátja Áron pedig először próbálja majd meghódítani a Tengerszem-csúcsot.
Ma is nagyon szép helyeket láttunk. Még sose mentünk arra, amerre ma indultunk, és a Poprádi-tavat se láttuk ezelőtt közelről. Távcsővel lestük az elképesztő helyeken mászó hegymászókat, akik lenn az útról csak apró, színes pöttynek tűntek szabad szemmel. Találtunk egy emléktáblákkal kirakott sziklát, ahol lavinák által elsodort emberek neve és némelyik arca is látható. :( A tó mellett állva kinéztünk egy izgalmasnak tűnő túraútvonalat, amit szeretnénk majd egyszer véghezvinni. Láttuk, hogy a tó egyik oldaláról indulva felfelé igyekeznek emberek nagyon meredek és hosszú szerpentines úton. Kiderítettük, hogy arrafelé el lehet jutni a Hrebienok nevű turistaközpontba, ahol januárban jártunk, és onnan vonattal visszajönni a tóhoz. Majd egyszer... :) Holnap megint a Rysy-re megyünk, mert Jojó újra meg szeretné csinálni, és mi se bánjuk egyáltalán, hogy ha újra sikerül feljutni oda. :)
augusztus 24. hétfő
Tegnap reggeli után azonnal siettünk megkezdeni a Rysy-re vezető hatalmas túrát, utána meg borzasztó fáradtan és éhesen értünk haza este, úgyhogy már nem írtam.
Most már autózunk a magyar határ felé. A poprádi Tesco-ban vettünk egy kis élelmet ebédre. Legközelebb megállni már csak Magyarországon tervezünk pisilni, enni, aztán irány Budapest.
Tegnap minden úgy alakult, ahogy szerettük volna. Az időjárás nekünk kedvezett, nem volt eső vagy vihar. 11 fokban indultunk útnak, a hegytetőn 9 fok volt. Felhők kergették egymást az égen, néha elbújt a nap, aztán újra kisütött, és fényben fürdette a hegycsúcsokat.
Jojó és Áron is nagyon ügyesen jöttek, kitartóan másztak, és ők is boldogan feszítettek aztán a Tengerszem-csúcson. :)
A lefelé vezető út, most először, nem ártott meg a térdeimnek! Nem tudom, hogy azért, mert
a) megtanultam hatékonyan használni a túrabotokat
b) fel- és lefelé vezető úton is hordtam térdvédőket
c) térderősítő tornákat végeztem idén nyáron, hogy felkészüljek erre a túrára
d) all of the above.
Mindenesetre legközelebb is ugyanígy csinálnék mindent. :) Ha jövünk még a Magas-Tátrába, másik úticélt fogunk választani, de az biztos, hogy a lefelé vezető út onnan is kemény lesz.
Mostanra egészen úgy nézünk ki, mint az igazi túrázók. :) Mikor először jöttünk, 2024-ben, még macinaciban indultunk hegyetmászni. :D Aztán beszabadultunk túraboltokba és összevásároltunk mindenféle felszerelést: merinói gyapjús zokni, merinói gyapjús póló, túranadrág, túrabot... Kriszta idén már Osprey túrahátizsákkal érkezett. :) Láthatóan macinaciban is meg lehet csinálni, de azért így sokkal kellemesebb. :)
augusztus 22. szombat
Szlovákiában vagyunk, Menguszfalván, azon a szálláson, ami már annyira a szívünkhöz nőtt, hogy én és Kriszta immár negyedszer járunk itt. Mondjuk úgy tűnik, hogy a házigazda szlovák néninek meg mi nőttünk a szívéhez, mert tegnap este a bárban, ahová azért mentünk fel, hogy a szállást kifizessük, megkínált minket valami itókával, amit csak "likőr"-nek nevezett. :D Finom volt, szívesen ittunk vele egyet. :) Sokat csevegni nem tudunk, mert nem tudunk szlovákul, ő pedig angolul nem annyira jól, de már eldöntöttük, hogy ha jövünk még ide, most már hozunk neki valami ajándékot Magyarországról. Azt már biztosan tudjuk, hogy a likőrt szereti. :)
Szóval ma reggel újra a Magas-Tátra csodás hegyvonulatának látványára ébredtünk, és amikor így indul a reggelünk, akkor mindig nagyon boldogan kelünk fel. :) Ma a Poprádi-tóhoz túráztunk el, körbesétáltuk, aztán egy darabig egy másik útvonalon mentünk visszafelé, mielőtt visszacsatlakoztunk az eredeti útra. Könnyű, majdnem 15 kilométeres túra volt, bemelegítésnek pont jó a holnapi nap előtt. Holnap én és Kriszta harmadszor, Jojó másodszor, Jojó barátja Áron pedig először próbálja majd meghódítani a Tengerszem-csúcsot.
Ma is nagyon szép helyeket láttunk. Még sose mentünk arra, amerre ma indultunk, és a Poprádi-tavat se láttuk ezelőtt közelről. Távcsővel lestük az elképesztő helyeken mászó hegymászókat, akik lenn az útról csak apró, színes pöttynek tűntek szabad szemmel. Találtunk egy emléktáblákkal kirakott sziklát, ahol lavinák által elsodort emberek neve és némelyik arca is látható. :( A tó mellett állva kinéztünk egy izgalmasnak tűnő túraútvonalat, amit szeretnénk majd egyszer véghezvinni. Láttuk, hogy a tó egyik oldaláról indulva felfelé igyekeznek emberek nagyon meredek és hosszú szerpentines úton. Kiderítettük, hogy arrafelé el lehet jutni a Hrebienok nevű turistaközpontba, ahol januárban jártunk, és onnan vonattal visszajönni a tóhoz. Majd egyszer... :) Holnap megint a Rysy-re megyünk, mert Jojó újra meg szeretné csinálni, és mi se bánjuk egyáltalán, hogy ha újra sikerül feljutni oda. :)
augusztus 24. hétfő
Tegnap reggeli után azonnal siettünk megkezdeni a Rysy-re vezető hatalmas túrát, utána meg borzasztó fáradtan és éhesen értünk haza este, úgyhogy már nem írtam.
Most már autózunk a magyar határ felé. A poprádi Tesco-ban vettünk egy kis élelmet ebédre. Legközelebb megállni már csak Magyarországon tervezünk pisilni, enni, aztán irány Budapest.
Tegnap minden úgy alakult, ahogy szerettük volna. Az időjárás nekünk kedvezett, nem volt eső vagy vihar. 11 fokban indultunk útnak, a hegytetőn 9 fok volt. Felhők kergették egymást az égen, néha elbújt a nap, aztán újra kisütött, és fényben fürdette a hegycsúcsokat.
Jojó és Áron is nagyon ügyesen jöttek, kitartóan másztak, és ők is boldogan feszítettek aztán a Tengerszem-csúcson. :)
A lefelé vezető út, most először, nem ártott meg a térdeimnek! Nem tudom, hogy azért, mert
a) megtanultam hatékonyan használni a túrabotokat
b) fel- és lefelé vezető úton is hordtam térdvédőket
c) térderősítő tornákat végeztem idén nyáron, hogy felkészüljek erre a túrára
d) all of the above.
Mindenesetre legközelebb is ugyanígy csinálnék mindent. :) Ha jövünk még a Magas-Tátrába, másik úticélt fogunk választani, de az biztos, hogy a lefelé vezető út onnan is kemény lesz.
Mostanra egészen úgy nézünk ki, mint az igazi túrázók. :) Mikor először jöttünk, 2024-ben, még macinaciban indultunk hegyetmászni. :D Aztán beszabadultunk túraboltokba és összevásároltunk mindenféle felszerelést: merinói gyapjús zokni, merinói gyapjús póló, túranadrág, túrabot... Kriszta idén már Osprey túrahátizsákkal érkezett. :) Láthatóan macinaciban is meg lehet csinálni, de azért így sokkal kellemesebb. :)
