Noj Blogja

Néhány hónapja a Facebookon értesültem ennek az új Marsos sorozat nak a létezéséről, és azóta egyre jobban várom, hogy végre elkezdődjön! Nemrég a szemközti ház falán megjelent ez az óriásplakát: Totál boldog vagyok, hogy ott van és naponta nézegethetem! :D Ebben a sorozatban is szerepel Budapest , akárcsak a tavalyi Marsos film ben. Ezt a trailert is imádom nézegetni, mert ez alapján a sorozat majdnem akkora élmény lesz nekem, mintha tényleg leszállnának emberek a Marson. Bárcsak igaz lenne, amit jósol ez a sorozat, hogy ez 2032-ben válik valósággá! Akkor még csak 53 éves leszek, nem is annyira öreg, ennek nagyon örülnék. Ugyanis korábban, mikor elképzeltem azt a napot, reszketeg öreg nénikének láttam magam. A trailerben 1:16-nál amúgy a Bálna tetőszerkezete figyelhető meg, 0:25-nél pedig a gyerekek a Planetárium ban ülnek. :))

Lusta voltam mostanában blogolni, pedig tudom, hogy nekem fontos és jót tesz. Úgyhogy most leküzdöm a lustaságom és írok egy kicsit annak kapcsán, hogy elolvastam ezt a könyvet: Magnificent Desolation: The Long Journey Home from the Moon . Már több mint egy hete fejeztem be. Ez a második Buzz Aldrin könyv, amit olvastam. A Mission to Mars volt az első. A Magnificent Desolation sokkal személyesebb, lényegében arról szól, hogyan lett depressziós és alkoholista a Holdraszállás után, aztán hogyan lábalt ki ezekből a problémákból hosszú évek alatt. Bátornak tartom azért, hogy ennyire őszintén felvállalta a saját gyengeségeit. Néha olvasás közben el is felejtettem, hogy ő a második ember a Holdon, nem pedig egy átlagos alkoholista, aki a gyógyulásáról ír. Biztos, hogy sok hasonló problémákkal küzdő embernek segíthet ez a könyv és megtudtam azt is, hogy Aldrin ezredes személyesen is igyekezett segíteni ilyen embereknek csoportterápia és konferenciák keretében. Ha a neten olvasgatunk ról...

Tegnap 16,5 km-t rollereztem Jojóval és Bogival. Ez nekünk nem rekord , de Boginak igen, erősítette meg az anyja. Akinek aztán este annyit mesélt Bogi, hogy meggyőzte, hogy ő is vegyen magának rollert. Lehet, hogy legközelebb már kedves Bogianyu is jön velünk rollerezni? :) Az vicces lenne, mert ugye ő Jojó angoltanárja. Mikor tegnap este hazakísértük Bogit, Jojó így is köszönt neki: "Good afternoon!" :) Tegnapi útvonalunk: Petőfi hídon át Pestre, Nagykörúton Oktogonig, Andrássy úton Hősök teréig (ott elidőztünk), Városligetbe a kis hídon át, abból ki az Ajtósi Dürer / Dózsa György saroknál, Dózsa Gy. úton Thököly útig, azon a Keletiig, azt megkerültük, hogy eljussunk az Aréna Plázába pisilni, enni, pihenni. Onnan vissza a Keletihez, Rákóczi úton Blaháig, ott kérdeztem meg a két kisleányt, hogy a rövidebb (balra a Körúton) vagy a hosszabb (tovább egyenesen az Erzsébet híd felé) útvonalat választják-e hazafelé. Rávágták, hogy a hosszabb, úgyhogy folytattuk utunkat a Rákóczi ...

Eljött az október, úgyhogy itt egy újabb szépséges táj a Witcher ből. Ez a White Orchard nevű vidéken készült, ahol a játék története kezdődik. (A szeptemberi kép a Skellige szigeteken készült.)

Az egyébként megvan, hogy már pici Dodóka is iskolás?!?! :) Mikor nemrég nálunk jártak, büszkén mutogatta a füzeteit és munkafüzeteit, hogy miket művelt már a suliban! Noé nagyon "örült", hogy azt mind elcipeltette vele. :) Gondosan és szépen írja Dodó a kis kapukat és vonalakat, amikből majd a betűk lesznek, igazán ügyes! Meg is dicsértem nagyon. Pedig Noé mindig is tartott attól, hogy D. egyrészt sose tanul meg írni, mert rajzolni egyáltalán nem tud / szeret, másrészt attól is, hogy majd utálni fogja a sulit, de egyik se igaz szerencsére. Hozzáteszem, kb. hat éve Noé még attól is komolyan félt, hogy a fia egész életében a hátán fog heverni, mert a világért se lett volna hajlandó átfordulni, ahogy más babák az ő korában, de lám, mégis okos iskolás lett belőle. :D No, de most elsősorban Jojóról akartam írni. :) Az már most nyilvánvaló, hogy a követelmények jóval magasabbak másodikban, mint elsőben. Foglalkozni kell Jojóval minden nap, gyakoroltatni az értő olvasást, a számo...

Tegnap voltam TRX-en - kivételesen csütörtökön, bár egyébként kedden járok - harmadszor idén ősszel. Nyáron ugyebár nem jártam, és eközben az edző megváltoztatta az óra menetét. Most mindenféle kegyetlen gyakorlatokból "időmérő" van először is, tehát ki meddig bírja alapon. Aki bírja 5 percig, az utána pihengethet, bár ilyet csak egyszer láttam a három alkalom alatt. Aki nem bírja 5 percig, vagyis szinte mindig mindenki, annak utána öt kör jön abból a gyakorlatból. Általában fél-egy perc munka és 10-15 mp pihenő egy kör. Hogy pontosan mennyi, azt nem tudom milyen módszerrel az edző számolja ki minden gyakorlat esetében. Mióta ez van, az egész óra egy kudarc nekem. Amikor négyen voltunk, én omlottam össze másodiknak minden gyakorlatnál, és az öt kört se bírom úgy, ahogy kéne. Tegnap óra közben eldöntöttem, hogy nem megyek többet, mert a legkevésbé kudarcokra van szükségem mostanában. Azon gondolkoztam, hogy majd keresek másmilyen edzést. Nagyon szomorúan határoztam ezt el, m...

Noé+Dodó pénteken este érkeztek hozzánk és ma délután távoztak. Megállt az idő, megszűnt a hétköznapok rohanása, eltűnt minden gond majdnem két napra. Dodó nagyon szeretett volna már jönni hozzánk régóta, mondta Noé, és most sikerült összehozni az időpontot. Péntek este a gyerekek végre együtt lóghattak az Xboxon - most a Minecraft a sláger - én palacsintát sütöttem, Noé figyelt és beszélgettünk. Szombat reggel Jojót programozásra vittük. A villamoson a gyerekek a másik anyjukra másznak mindketten... Jojó Noé ölébe hajtja a fejét, Dodó a nyakam köré fonja vékony kis karjait, egymásra nézünk Noéval, mosolygunk... "Mi hoztuk össze ezt a két kis csodát!" Amíg Jojóra várunk, hárman az új Nyugati Decathlonban szórakozunk. Dodó rollert próbálgat, Noé kétkerekű gördeszkán billeg. Benézünk a különleges próbafülkékbe is. Van benn egy érzékelő meg egy érintőképernyő. Amit beviszel magaddal, az megjelenik a képernyőn, mellette információ, többi elérhető szín... Kinn van egy nagy tükö...