Na, itt vagyok. :) Újra Budapesten és a hazautat nagyjából kipihenvén. #kösziwizzair De erről majd később. Dodó, Jojó és Riki is velünk vannak tegnap óta jövő hét péntekig. Ma városligeti nagyjátszótereztünk, holnap a nagyokkal moziba megyek, libegőzést is tervezünk, egy nap Balatont is, itthon társasozást és NatGeo műsornézést is. Ja, meg egyik délelőtt az lesz a program, hogy elmegyünk a budaörsi Auchanba havi nagybevásárlást rendezni.
A három gyerek továbbra is nagyon cuki együtt! Jojó és Dodó is türelemmel és szeretettel bánik kicsi Rikivel, Riki meg imádja őket! Bár már nagy gyerekek, Riki pontosan tudja, hogy még gyerekek és a felnőtteknél előbb kaphatók a játékra, nyúzásra, hülyéskedésre. :) Riki nagyon édesen mondogatja már a nagyok nevét, "Itt a Jojó!!!!" mondja hatalmas vigyorral, amikor Jojó bejön a szobába, és Dodót is sokat emlegeti, amikor nincs itt, pedig ritkán találkoznak, úgyhogy neki is nagyon örül most. Szerintem róla meg tudja, hogy fiú, mint ő, és ezért is örül a társaságának. :) Annak is nagyon örülök, amikor látom, hogy a nagyok még mindig összetartanak, beszélgetnek, jóban vannak. Remélem, hogy soha nem változik ez meg, akkor se, ha felnőttek lesznek! Rengeteget fognak még változni ők is és az életük is, úgyhogy csak remélni tudom ezt.
Leírom most még, amit Barcelonában nem tudtam.
A keddi nap fénypontja: Amikor a libegő kilibbent velünk a toronyból, ahonnan indult, és megláttam a napfénytől csillogó, hatalmas tengert a magasból.
Ami még nagyon jó volt aznap: Frissen sült tengeri sügért ebédeltem a piacon. Nyamm! És délután felfújható fánkokba kapaszkodva ringattattuk magunkat a nagy hullámokkal a tengerben.
Gyalogolva megtett kilométerek száma aznap: 15,47
A szerdai nap fénypontja: Amikor a Tibidabo-hegyen álló templomban üldögéltünk békésen, pihentünk és nézegettük a csiricsáré díszítést. (Ateista lévén nem hatnak meg a templomok, de érdekesnek találom őket.) És akkor még nem is tudtam, hogy Kriszta igazából eredetileg ott tervezett feltenni nekem egy kérdést, amivel végül jobbnak látta, ha vár estig, amikor már a szobánkban ültünk, kettesben, ő egy hideg sört iszogatott, én meg egy hideg vaníliás kólát. Átadott egy origami papírgyűrűt, ami szívecskét formázott, és megkérte a kezem! Vagy valami olyasmi. :) A lényeg, hogy megkérdezte, nincs-e kedvem hivatalossá tenni együttélésünket. És persze, hogy van! Ennek ellenére szerintem én sose szántam volna el magam erre a lépésre, mert annyira komoly döntésnek tűnik, én meg minden vagyok, csak nem komoly felnőtt. Nem tudok komolyan venni semmit, amit úgy látom, egy átlagos felnőtt ember komolyan vesz, pl. politika, karrier, házasság... Tudom, fura vagyok. Viszont igen, szeretném, ha hivatalosan is közhírré tennénk, hogy mi egy pár vagyunk, mert szerintem ügyesen és jól csináljuk a közös életünket. :) Ennél tovább nem gondolkodtam még a dolgon, majd szeretnék visszatérni rá, amikor lehet.
Ami még nagyon jó volt aznap: A vacsi a tengerparton - pizza és sali, amiket a lakásban Kriszta elkészített, aztán az egészet elcígöltük magunkkal, villástul, saliöntetestül. A puha homokra kiterített takarónkon gubbasztva eszegettünk, és közben néztük és hallgattuk a hullámokat.
Gyalogolva megtett kilométerek száma aznap: 12,67
A csütörtöki nap fénypontja: Barcelonától egy órányi vonatútra északra strandoltunk aznap, ahol már kezd hasonlítani a part a csodálatos Costa Brava-ra, ahol 2018-ban először nyaraltunk együtt. Felmásztunk néhány tengerben álló sziklára, és cuki, tollászkodó vízimadarakat láttunk. :) Amúgy meg leírhatatlanul gyönyörű az a kis partszakasz, ahol aznap úszkáltunk, majd mutatok képeket.
Ami még nagyon jó volt aznap: A Barcelonába visszafele tartó vonatút előtt hideg kávét és friss chocolate chip cookie-t vettünk uzsi gyanánt, és azokon nyammogva bámultuk a türkizkék tengert az ablakból.
Gyalogolva megtett kilométerek száma aznap: 12,52
A három gyerek továbbra is nagyon cuki együtt! Jojó és Dodó is türelemmel és szeretettel bánik kicsi Rikivel, Riki meg imádja őket! Bár már nagy gyerekek, Riki pontosan tudja, hogy még gyerekek és a felnőtteknél előbb kaphatók a játékra, nyúzásra, hülyéskedésre. :) Riki nagyon édesen mondogatja már a nagyok nevét, "Itt a Jojó!!!!" mondja hatalmas vigyorral, amikor Jojó bejön a szobába, és Dodót is sokat emlegeti, amikor nincs itt, pedig ritkán találkoznak, úgyhogy neki is nagyon örül most. Szerintem róla meg tudja, hogy fiú, mint ő, és ezért is örül a társaságának. :) Annak is nagyon örülök, amikor látom, hogy a nagyok még mindig összetartanak, beszélgetnek, jóban vannak. Remélem, hogy soha nem változik ez meg, akkor se, ha felnőttek lesznek! Rengeteget fognak még változni ők is és az életük is, úgyhogy csak remélni tudom ezt.
Leírom most még, amit Barcelonában nem tudtam.
A keddi nap fénypontja: Amikor a libegő kilibbent velünk a toronyból, ahonnan indult, és megláttam a napfénytől csillogó, hatalmas tengert a magasból.
Ami még nagyon jó volt aznap: Frissen sült tengeri sügért ebédeltem a piacon. Nyamm! És délután felfújható fánkokba kapaszkodva ringattattuk magunkat a nagy hullámokkal a tengerben.
Gyalogolva megtett kilométerek száma aznap: 15,47
A szerdai nap fénypontja: Amikor a Tibidabo-hegyen álló templomban üldögéltünk békésen, pihentünk és nézegettük a csiricsáré díszítést. (Ateista lévén nem hatnak meg a templomok, de érdekesnek találom őket.) És akkor még nem is tudtam, hogy Kriszta igazából eredetileg ott tervezett feltenni nekem egy kérdést, amivel végül jobbnak látta, ha vár estig, amikor már a szobánkban ültünk, kettesben, ő egy hideg sört iszogatott, én meg egy hideg vaníliás kólát. Átadott egy origami papírgyűrűt, ami szívecskét formázott, és megkérte a kezem! Vagy valami olyasmi. :) A lényeg, hogy megkérdezte, nincs-e kedvem hivatalossá tenni együttélésünket. És persze, hogy van! Ennek ellenére szerintem én sose szántam volna el magam erre a lépésre, mert annyira komoly döntésnek tűnik, én meg minden vagyok, csak nem komoly felnőtt. Nem tudok komolyan venni semmit, amit úgy látom, egy átlagos felnőtt ember komolyan vesz, pl. politika, karrier, házasság... Tudom, fura vagyok. Viszont igen, szeretném, ha hivatalosan is közhírré tennénk, hogy mi egy pár vagyunk, mert szerintem ügyesen és jól csináljuk a közös életünket. :) Ennél tovább nem gondolkodtam még a dolgon, majd szeretnék visszatérni rá, amikor lehet.
Ami még nagyon jó volt aznap: A vacsi a tengerparton - pizza és sali, amiket a lakásban Kriszta elkészített, aztán az egészet elcígöltük magunkkal, villástul, saliöntetestül. A puha homokra kiterített takarónkon gubbasztva eszegettünk, és közben néztük és hallgattuk a hullámokat.
Gyalogolva megtett kilométerek száma aznap: 12,67
A csütörtöki nap fénypontja: Barcelonától egy órányi vonatútra északra strandoltunk aznap, ahol már kezd hasonlítani a part a csodálatos Costa Brava-ra, ahol 2018-ban először nyaraltunk együtt. Felmásztunk néhány tengerben álló sziklára, és cuki, tollászkodó vízimadarakat láttunk. :) Amúgy meg leírhatatlanul gyönyörű az a kis partszakasz, ahol aznap úszkáltunk, majd mutatok képeket.
Ami még nagyon jó volt aznap: A Barcelonába visszafele tartó vonatút előtt hideg kávét és friss chocolate chip cookie-t vettünk uzsi gyanánt, és azokon nyammogva bámultuk a türkizkék tengert az ablakból.
Gyalogolva megtett kilométerek száma aznap: 12,52