Rajtam így jött ki az életközepi* válság:

- Beiratkoztam egy könyvtárba és olvasok mindenfélét, de főleg 19. század végi regényeket.
- Miköben újrajátszom a Baldur's Gate 3-at, ezúttal a legnehezebb fokozaton, egy füzetbe felírom az olyan angol szavakat, amiket nem tudnék lefordítani magyarra - vagy azért, mert nem ismerem, vagy azért, mert hiába tudom pontosan mit jelent, nem tudnám megmondani, mi a magyar megfelelője.

Vagyis csupa olyat csinálok, amiket akkor, amikor még diák voltam - könyvtárba járok, papírkönyveket olvasok Kindle helyett, Rotring ceruzával füzetbe írok, szótárt forgatok... Tényleg valami "bajom" van, és csak azzal tudom magyarázni, hogy pánikolok az életem rövidsége miatt. Mivel tudom, hogy az olvasás, a kézzel írás, a videójátékok, és bármi újnak a megtanulása mind segítenek és mind máshogy segítenek az agyat egészségesen tartani, azért csinálom mindezt, mert nem csak attól félek, hogy esetleg nem élek olyan sokáig, mint szeretnék, hanem attól is, hogy elhülyülök közben.

*És akkor még örülhetek, ha ez az életem közepe, mert az azt jelentené, hogy szép kort, 94 évet érek meg.