Telik a december, nyílnak sorra az adventi zsákocskák . Most már elárulhatom, mert már nem titok, hogy idén egyedi matricákat és tetkó matricákat rejtettem a zsákokba, amiknek nagy örömömre sikerük lett. :) Kriszta nagy rajongója lett az Expedition 33 -nak (én is, és azóta egyébként elnyerte az Év Játéka díjat), úgyhogy neki olyan témájú matricákat gyártottam, Jojónak pedig BG3 matricákat és tetkókat. Kriszta a céges laptopját már kidekorálta matricákkal. :) Úgy gondoltam, hogy Jojó Rikinek is ad majd a BG3 matricákból és tetkókból, de elég önzőn viselkedik most ezekkel (ő is bevallotta ezt), és eddig csak egyet adott Rikinek. Így egyik nap Riki, a legvagányabb hároméves a környéken, egy Minthara tetkóval a karján ment oviba. Leírom, hogyan lehet ilyeneket gyártani, mert nagyon jó és olcsó egyedi ajándék szerintem. Én a Redbubble -ról lopkodtam le a grafikákat, amit azért nem szégyellek, mert töménytelen pénzt költöttem már el azon az oldalon ruhákra és hátizsákra Jojónak és magamn...
Bejegyzések
Jól állok az idei év végi készülődéssel. Az adventi zsákocskákat megtöltöttem, már a Mikulás zsákokba való finomságokat és kis meglepetéseket is megvettem, sőt, még a macskák adventi naptárja is ideért december elseje előtt. :) Azóta, hogy ezt írtam , a szabadtéri programoktól átmenetileg elment a kedvem, olyan hideg lett. (Értsd: 5-10 fok van, csak én nagyon fázós vagyok.) Azon a novemberi hétvégén, amikor nálunk volt Dodó, meglátogattam a két nagy gyerekkel a Sziklakórház Atombunker Múzeum ot. Nagyon izgalmas és érdekes hely, tetszett mindhármunknak. Csak az volt a panaszunk, hogy a tárlatvezető siettette a csoportot, nem lehetett kedvünk szerint mindent alaposan megnézni. Egyórás a vezetés, egyénileg nem lehet bejárni a kiállítást, és szerintem legalább kétszer ennyi időt el tudtam volna tölteni nézelődéssel. Krisztának idei szülinapjára azt ajándékoztam, hogy befizettem egy lövöldözésre igazi fegyverekkel, mert szerette volna kipróbálni. Egy lövészklubban jártunk november közepén...
Látom már, hogy ezek a huszonegyedik századi holdraszállások is úgy fognak működni, mint az általam legjobban várt videójátékok és filmek, hogy bejelentik, hogy majd néhány év múlva megtörténik, aztán mikor már nagyon közeleg vagy elmúlt az az időpont, akkor bejelentik, hogy egy kicsit tolódik a dolog... És persze ez nem baj, ha azt jelenti, hogy így minden jobban fog sikerülni, csak ugye az életem sajnos véges és mindig attól félek, hogy majd egyszer, mikor már öreg leszek, hiába várok valamire, mert nem fogom megérni, hogy bekövetkezzen... 2023 végén olvastam ezt , most 2025 vége van, és idén már semmiféle ember nem száll le a Holdon, az biztos, de nem is kerülte meg űrhajóval semmiféle ember az elmúlt években. Az idén szeptemberi NatGeo-ban olvastam a lentit. Eszerint jövőre emberek repülnek a Holdhoz, de nem szállnak le rajta, jövő utáni évben pedig le is szállnak. Hiszem, ha látom, mindenesetre igyekszem türelmesen várni. :)
A lenti képek az egy héttel ezelőtti hosszú hétvégénken készültek Zalában. Ezen a héten három napot dolgoztam, azelőttin az ünnep meg az áthelyezett munkanap helyett is csak hármat, jövő héten meg csak kettőt fogok, mert szerdától megint szabira megyek egy kicsit. Így szórtam el az idén őszre szánt szabijaimat. :) Ma is nagyon jó dolgunk volt! Délelőtt Rikivel és apáival az Aquaworldben fürdőztünk és csúszdáztunk, délután pedig kettesben Krisztával rollereztünk a novemberi 21 fokban Budapest aranysárga fákkal szegélyezett útjain. Jojó Noénál van most és Dodóval konyhatündérkedtek ma, ahogy láttam a fotókon, amiket kaptam.
Tegnap délután óta Zalában vagyunk hármasban: Kriszta, Riki és én. Jojót is hívtuk természetesen, de passzolta azt a lehetőséget, hogy két negyvenes banyával meg egy idegesítő háromévessel hétvégézzen. :) Helyette inkább egy barátnőjével a MondoConra megy. Kivételesen ezen hétvégén nem dolgozik. A csütörtöki ünnepnappal kezdődött az őszi szünete, nov. 3-áig nincs suli. Jövő héten két teljes hétköznapot bevállalt munkában és jövő hét végén is egy napot. Amúgy szeret velem is időt tölteni, csak nem mindegy mennyit és hol. :) Csütörtökön 23 kilométert rollereztünk kettesben egy anya-lánya nap keretében szép szülővárosunkban. Mi hétfő ebéd után indulunk haza. Aznap lesz Kriszta szülinapja. Nyilván nem olyan pihentető így itt lenni, mint mikor kettesben vagyunk, de szükségünk van erre is, a köztünk lévő kapcsolatok építéséhez és Rikike megfelelő fejlődéséhez. Őszies idő van, felhős és napos időszakok váltakoznak, sok réteg ruha kell, hogy ne fázzunk kinn. De nagyon jót tesz mindannyiunk...
Igyekszünk kihasználni az őszi hétvégéket és amikor megtehetjük és az időjárás is kedvező, akkor kiszabadulunk a négy fal közül. Az ősz első hétvégéjén körbeautóztuk a Balatont. A második hétvégén jött hozzánk Dodó és vele és Jojóval hármasban a Várban végigjátszottunk egy városfelfedező játékot . Tavasszal már Krisztával kipróbáltunk egy ilyet a Városligetben. A harmadik hétvégét, amit megtoldottunk péntekkel és utána következő hétfővel úgy, hogy szabikat vettünk ki, Zalában töltöttük kettesben Krisztával. Akkor bezzeg 30 fok volt, nem pedig 20, mint nyáron , úgyhogy, bár kirándulni terveztünk minden nap, végül csak a szombatot töltöttük erdőben. Láttunk fák közé kifeszített többméteres pókhálókat és nagyon sok szép őzlábgombát. Elektromos kerítéseken másztunk át, amik szegény Krisztát megcsapkodták, de nekem sikerült úgy lépnem, hogy elkerültem ezt. Melegünk volt még az erdő mélyén is, ezért a többi napon inkább a Balatonhoz mentünk sütkérezni. A negyedik hétvégén végre pont...