Szombaton körbeautóztuk a Balatont Krisztával (mert jövő tavasszal tervezzük elektromos rollerrel körbeutazni és ehhez mértük fel, merre vezet a bicikliút, melyik településeken kell majd éjszakázni, hol lehet majd megszállni stb.) és olyan költői gondolatokat mondott, amik nagyon tetszettek, ezért leírom. :) "Nézd, a nyár romjai: félig leeresztett strandlabda hánykolódik az út szélén, ördögszekérként gurul végig a Balaton partján..."
Bejegyzések
Miközben azzal küzdök, hogy az új őszbe beletörődjek, ideje megemlékezni Rikike növekedéséről, aki nyár végén már három éves lett! Kriszta rá is eszmélt, amíg egyszerre készült az elmúlt hónapban az ovikezdésre és a szülinapi ünnepségre, hogy a fia szülinapja és az iskolakezdés mindig egybe fog esni és az valószínűleg nem lesz egyszerű. De ez van, Riki nyár végi gyerek lett, és pont azért, hogy ne kelljen majd 6 évesen és 3 naposan kezdenie az iskolát, Kriszta azt tervezi, hogy 4 évig fogja oviba járatni. Múlt hét szombaton Kriszta szüleinél ünnepeltünk, sokan voltunk, 3 gyerek, 2 kamasz, 9 felnőtt + 1 baba. Kriszta még Riki egyik bölcsis gondozónőjét is meghívta, aki annyira megszerette Rikit, hogy nagy szomorúság neki, hogy elballagott idén a bölcsiből. Temu-ról összevásárolt tűzoltó témájú lufik, amiket Jojó fújt fel hélium palackkal és feldíszítette velük a kerítést: A kertben szendvicseztünk: A kerti partit ezek után elmosta az eső: Kriszta nagynénjének férje készítette a...
Ősz eleji gondolataim: Bárcsak gólya lehetnék ilyenkor! Már hömpölygő folyók és zöld mocsarak felett szárnyalnék a társaimmal, úton Afrikába. Mennyi gyönyörű helyre eljutnék! Milyen kalandos életem lenne! De medve is szívesen lennék ilyenkor. Lazacevéssel készülnék a közelgő hónapokra, aztán bebújnék a vackomba, ahol csendben, sötétben és melegben tölteném a telet. Milyen békés és boldog élet lenne! De ember vagyok, ezért nemsokára éjszakai sötétségben és hidegben kell majd felkelnem minden reggel, legalább heti háromszor az otthonomat is el kell hagynom, és éjszakai sötétség és hideg lesz, mire délután elindulhatok hazafelé. Mindez olyan természetellenes és egészségtelen, hogy minden porcikám tiltakozni szokott ellene. Ezért nem örülök neki, hogy megint közeledik ez az időszak...
Ezt a telefonomon írom, este van. Napközben még azt terveztem, hogy este leülök a géphez blogolni, de olyan szinten nincs kedvem semmihez, hogy még arra se tudom rávenni magam. Semmi vész, csak a nálam az évben ilyenkor szokásos depressziós állapot jött elő. Szóval úgy döntöttem, inkább elmegyek aludni amint lehet, akkor hamarabb lesz reggel, legyek túl rajta, legyen ősz, minél előbb eljön, annál előbb fogok beletörődni, megszokni, megbékélni vele... Megpróbálok majd néhány nap múlva többet írni.
Hazatértünk Szlovákiából, a Magas-Tátrából, ami idén is hatalmas élmény volt! Nem kizárt, hogy jövőre is megyünk. :) Péntek este, ahogy tavaly is a megérkezés napján, körbesétáltuk a Csorba-tavat és közben gyönyörködtünk a szépséges, sziklás hegyvonulatban. Másnap - mi ismét, többiek életükben először - megmásztuk a Rysy-t. Csapatunk egyetlen férfitagja egyébként régebben egyszer már megpróbálta, csak akkor hóvihar miatt nem sikerült feljutni a hegycsúcsra. Pedig akkor sem volt tél, csak szeptember vége. Úgy látszik, a legjobb augusztusban próbálkozni. Ilyenkor is előfordulhatna persze olyan vihar, ami miatt nem lehet feljutni, de legalább hó és jég nem fenyeget. Az időjárással egyébként ismét szerencsénk volt. Én idén kipróbálhattam, milyen ez a túra úgy, hogy nem állok meg rengetegszer elfáradt túratársakat bevárni. Természetesen így is megálltunk jónéhányszor - pisilni, enni, nézelődni - de csak rövidebb időkre. Felfelé jobban kimerültem, mint tavaly, de csak mentem és mentem...
Pénteken jöttünk haza az idei zalai nyaralásunkról. Elteszem most ide az emlékeimet, ahogy szoktam. Szomorúságunk miatt nem zavart a nyomi időjárás. Strandolni ha lehetett volna se lett volna kedvem. Ehelyett kirándultunk, pihentünk, elmélkedtünk, emlékeztünk... Olyan jó volt, amilyen lehetett. Jojó eközben az önállóságot gyakorolta itthon egyedül. Minden este beszéltünk telefonon. Történetesen pihenőnapokat adott neki a Meki, de amúgy lelkesen dolgozik ott azóta is. július 27. vasárnap Délelőtt az MTV 90s-t hallgattuk és megbeszéltük közben, hogy melyik szám mire emlékeztet és hány éves korunkban hallgattuk sokat. Ezt hogy imádtam 14 évesen ! 1993, abban az évben kezdtem a gimit. Kicsi Kriszta még csak 9 éves volt. Ezt mindketten nagyon szerettük , mint kiderült. Akkor már 16 éves voltam. Kriszta 11. Nyugis nap volt, sokat heverésztünk, a tízórait és a délutáni kávét a teraszon fogyasztottuk el. Reggeli és ebéd közben a Született feleségeket néztük a Disney+-on. Mostanában a...