A The Martian az egyik kedvenc filmem, ami nagy szó, mert összesen csak két kedvenc filmem van. Andy Weir regényéből készült, úgyhogy amikor megtudtam, hogy egy másik regényéből is film készült, persze azonnal érdekelt! Ez a Project Hail Mary , amit pénteken Krisztával volt szerencsénk megnézni moziban. Imádnivaló film, sokat sírtunk és sokat nevettünk is rajta! Egészen más, mint a The Martian , előbbi sokkal inkább hihető, nincs benne vicces űrlény, de a Project Hail Mary a maga műfajában egy tökéletes film. Ebben az esetben a filmet előbb láttam, mint hogy a regényt elolvastam volna, nem úgy, mint a The Martian esetében, de ezt is el fogom olvasni. :) Érdekességek: Az Artemis II egyik űrhajósa, Jeremy Hansen, arról beszél , hogy az űrrepülésük előtti karantén alatt megnézték a filmet és nagyon tetszett nekik. Neil DeGrasse Tyson és Andy Weir a Project Hail Mary történetének tudományos hátteréről beszélgetnek . Ezt a videót már azelőtt megnéztem, hogy a filmet láttam volna,...
Bejegyzések
Ezeket a képeket a NASA oldaláról szedtem: https://www.nasa.gov/image-detail/amf-art002e009206/ https://www.nasa.gov/image-detail/amf-art002e008487/ Ahogy néhány napja írtam, azokkal nem tudok azonosulni, akik bármilyen politikusért rajonganak. Annál lelkesebben álltam be viszont én is Christina Koch űrhajósnő rajongói táborába, ami a hónap eleje óta hatalmasra nőtt. Szándékosan nem is írtam egy bejegyzésbe a nevét a hét elején említett témával. Szerintem ez a 47 éves nő egyedül többet ér, mint a világ összes politikusa. És nagyon örülök neki, hogy rengetegen egyetértenek velem abban, hogy az egyik legjobb csaj, aki valaha létezett. :D Ilyen threads beszélgetéseken mulatok mostanában: "unfortunately not gay" :D "late stage terminal heterosexuality" :D másnak nem, csak neki :D "where she looks like a goddess" - ennyi :D Szóval megszállottan nézem azóta is az űrhajósokkal készült videókat, interjúkat, stb. Tegnap élőben néztem ezt a bes...
Igen, természetesen én is nagyon örülök, hogy végre nem az a vadbarom lesz ennek az országnak a miniszterelnöke, aki eddig volt, de azokkal azonosulni nem tudok, akik most ujjongva ünnepelnek és a jövendő miniszterelnököt úgy éltetik, mintha valami megváltó lenne. Én nem hiszek semmiféle megváltóban, se emberfeletti, se emberi megváltóban, és szerintem naivság azt hinni, hogy ezután minden jó lesz. Sokan olyanokat írtak, hogy ma egyszercsak minden szebb és jobb, új világ kezdődött tegnap óta, stb., de szerintem valami rózsaszín szemüvegen át nézelődnek... Nekem legalábbis ugyanolyan hétfőm volt, mint mindig, az extrém stresszes munkámban, és persze örülhetek, hogy ez a legnagyobb bajom! Akik tegnap hajléktalanok voltak, azok ma is, akik tegnap munkanélküliek voltak, azok valószínűleg még ma is, akik tegnap mélyszegénységben éltek, azokra ma se szakadt rá hirtelen egy zsák pénz. Nem bízok egyetlen politikusban sem. Szerintem, ha valaki őszintén és önzetlenül egy jó ügyet akar szolgáln...
Péntek este óta ezek történtek: Rikit elvitték a nagyszülei Zalába hétvégézni, úgyhogy csak Jojó, Kriszta és én voltunk itthon tegnap este. Jojót és Krisztát is megkérdeztem, felébresszem-e őket éjjel kettő előtt, hogy élőben nézzük az Artemis II visszatérést és mindketten azt mondták, igen. :) Én egyedül is felkeltem volna, de így jobb volt. :) Kb. éjfélig egy kirakóssal játszottam - ez egy új hobbink Krisztával, itt írtam róla. Azóta már csatlakoztunk egy puzzle cserélgetős Facebook csoporthoz és ott cserélgettünk kirakókat, elajándékoztuk, amit senki se akart cserélni, aztán vettünk újat is, kaptunk egyet kölcsön is. :) Kriszta nálam előbb kidőlt, mert ő tegnap reggel fél 6-kor kelt, hogy futni menjen. Én egy másik napon szoktam reggel fél 6-kor kelni, hogy edzeni menjek. A kirakózástól nehezen szakadtam el, de éjfél körül aztán abbahagytam, aludtam másfél órát és fél 2-kor megszóltalt az ébresztőm. Élőben láthattam azt a pillanatot, amikor az űrhajósok kis kapszulája levált...
Zalában töltjük kettesben a négynapos hétvégét. Riki az apáinál van, Jojónak tegnap óta tart a tavaszi szünet. Tegnap és ma Noénál vendégeskedett, de ma este hazament, mert iskolaszünetekben sokat szokott dolgozni a Mekiben. Esténként felhívom ilyenkor, hogy megbeszéljük, hol találja a kaját, emlékeztetem rá, hogy gondozza a cicákat, vigye le a szemetet, pakolja ki a mosogatógépet, mossa ki a ruháját, ilyenek. Szerintem jól érzi magát ilyenkor, felnőtteset játszhat, reggel dolgozni megy, munka után senki sem ellenőrzi, hogy hová megy, este hazamehet a két cicához. Nekem úgy indult a mai reggel, hogy mielőtt 8-kor felkeltem, kicsit nézegettem videókat a telefonomon, megtaláltam ezt , és sírtam rajta egy sort. :') Évek óta vártam erre a pillanatra, meg hát az a zene is jó választás volt ehhez a jelenethez, úgyhogy ezért. :') De aztán 8-kor felpattantam, zuhanyozni mentem, Kriszta hazajött (ő már korábban felkelt, hogy Rikit átadja apáinak), utána reggeliztünk, összepakoltunk é...
Elindultak! :) Tényleg megtörtént! Emberek tartanak a Hold felé, több mint fél évszázad óta először! Nem, nem fognak leszállni, sőt, már az is eldőlt, hogy korábbi tervekkel ellentétben jövőre sem lesz Holdraszállás, talán csak azután egy évvel, de a most arrafelé tartó négy űrhajós meg fogja kerülni, tesztelni és kísérletezni fognak, hogy minden rendben legyen és biztonságosan működjön a jövő űrhajósainak. Megvártam ébren azt a történelmi pillanatot, amikor a rakétát kilőtték, Krisztát is felébresztettem, kicsit néztük még a közvetítést a YouTube-on itt hanyatt fekve a telefonjainkon, aztán ő visszaaludt. Én még néztem egy kicsit tovább, aztán olvasgattam cikkeket, de most már aludnom kéne, mert éjjel negyed 2 van, és reggel 7-kor kelek. Még szerencse, hogy már csak egy munkanap maradt, aztán jön a négynapos ünnep, pihenés, és közben lesem majd tovább a híreket és képeket az űrutazásról! :)) Nagyon izgalmas ez, és boldog vagyok, hogy most élhetek a Földön, amikor ilyenek történnek!
Eljött az új tavasz, és sose hittem volna, hogy ilyet fogok érezni valaha, de most nem kitörő örömmel fogadtam a tél elmúltát, hanem... egy kis szomorúsággal? Igen, kénytelen vagyok bevallani ezt. :) Na, nem kell azért azt hinni, hogy már a tél lenne a kedvenc évszakom, az továbbra is a nyár, akármilyen forróság lesz is, és most is örülök az új tavasznak, mert ez azt jelenti, hogy közeleg a nyár! Van egy bokor itt a lakásunk közelében, minden évben azon szoktam először észrevenni a tavasz eljöttét, amikor márciusban egyszercsak megjelennek rajta az apró, zöld rügyek, aztán levélkék. És ezeket minden évben mosolyogva nézem és megsimogatom annak ellenére, hogy tudom, hogy ahányszor újra meglátom őket, egy évvel megint közelebb értem az elkerülhetetlenhez... Így volt ez múlt héten is. Viszont ez az elmúlt tél olyan csoda volt, olyan igazi, olyan havas, amilyet nagyon régen nem láttunk már és jó eséllyel vagy nagyon sokára lesz megint ilyen vagy soha... Emiatt éreztem a szomorúságot, és ...