Ma reggel 16 fokra ébredtünk, ezért rollerrel (még mindig nem elektromos, hanem hagyományos) indultunk munkába, idén először. Krisztával együtt indultam, de ő ma a munkáltatója egy másik irodájába tartott kivételesen, ezért a Szabadság híd budai végénél elváltak útjaink. Egyébként a szokásos irodája nemrég óta sétatávolságra van az enyémtől. De így ő ma tovább gurult a rakparton az Erzsébet híd felé, én pedig átkeltem Pestre. Ez egy új útvonal, a Nyugatiig a Kiskörúton akartam menni a Nagykörút helyett, kellemesebbnek tűnik. Gurultam, gurulgattam, szólt a fülembe a Purple Disco Machine és minden jó volt, majd egyszercsak, pontosan miután kereszteztem a Veres Pálné utcát, megállt a roller első kereke. Teljesen megmagyarázhatatlan volt számomra ennek az oka ezután több óráig, csak akkor jöttem rá, mi történt pontosan, amikor már a neurológia előtt ültem és vártam a soromra, és észrevettem, hogy a bal cipőm fűzője meg van szaggatva és a talajra lóg! Nem mentem gyorsan egyébként, hisze...