Noj Blogja

A4-es méret Ilyen lett az első tájképem az online tanfolyam alapján. Igazából csak a felhős égbolt volt a feladat, a többit azért csináltam meg, mert nem akartam félkész képet. A felhők szerintem tűrhetőek. A kép legnagyobb hibáját is látom, túl világos bal oldalon a lila virágos sáv és ettől teljesen életszerűtlen. Kriszta véleménye, hogy ő ezen nem lát hibát, de nem is ért hozzá. Diplomatikus. :) Jojó véleménye: Látszik, hogy nem múzeumba való, de igényes. Látszik, hogy sokat dolgoztál rajta. (Mondom, hogy nem úgy beszél , mint egy gyerek!) Mindkét vélemény jólesett. :) Ja, valami még jobban esett! Krisztának vannak igazi művész ismerősei, nekik mutatta ezt az önarcképemet , és elmondása szerint odavannak érte! Hű! :)

Jojókáról: Már nem úgy beszél, mint egy gyerek. Egyre többször mond olyan dolgokat, amikből vagy sokat tanulok vagy tényleg viccesek. Utóbbira példa, amit a badacsonyi túrán  mondott. Egymillió szúnyog volt, a lábam ma is úgy néz ki, mintha bárányhimlős lennék... Jojó az erdőben: "Rajtam házasodnak össze a szúnyogok! Találkoznak, szerelmesek lesznek és szépeket mondanak egymásnak. Hogy de szép a szájszerved. Meg szép a potrohod..." Szóval, ilyen egy kilencéves? Imádom! :))))

Eljött az ideje, hogy megmutassam Jojónak az egyik kedvenc helyemet a világon, ami a Badacsony bazalttömbjeinek teteje. :) Nem könnyű út vezet oda, de szerintem megéri a fáradságot. Öcsémmel megbeszéltem egy hónapja, hogy túrázhatnánk ott egyet, ha neki is van kedve és azt mondta, örömmel! Úgyhogy hármasban mentünk. Péntek délután indultunk és egy éjjelre Badacsonytördemicen megszálltunk. A fenti képen Jojóka is felfedezhető. :) Krisztának írok itt, az biztos. :D Az új Facebook borítóképem. Jojóka a nagymamája sírjánál. Öcsém csinálta ezeket a szomi képeket. De hát ez is az élet része... Anya abban a kis faluban van eltemetve, ahol a telkünk volt, de már el kellett adnunk. Keszthelyre is benéztünk, ha már a környéken jártunk. Megkerültük a Balatont, mert odafelé az északi parton mentünk és hazafelé a délin. Útközben egymás zenéit hallgattuk telefonról bluetoothon keresztül, beszélgettünk, nosztalgiáztunk a gye

Megtaláltam! :) Azt az embert, akit már hosszú évek óta kerestem. :) Pontosabban, ha úgy vesszük, ő talált meg engem, mivel ő írt nekem először március vége felé. A pontos napot sajnos nem tudom, mert történetesen az az ismerkedős oldal, ahol először írt nekem, eltűnt a netről... Nem is értem, valami hibaüzenet jön elő rajta, pedig nem egy új oldalról volt szó. Na, mindegy. Az első emailjeink legalább megvannak. Március 24. a dátum rajtuk. Írtunk ketten összesen 150 emailt egymásnak 3 hét alatt, közben egyszer találkoztunk. Aztán jött a "viberezünk napi 12 órában" szakasz, amit egy újabb randi után felváltott a "viberezünk napi 24 órában" szakasz. Az a második randi volt az, amikor mindkettőnket megcsapott a tavasz szele, hogy úgy mondjam. :D Aznap 14 kilométert gyalogoltunk mindenfelé a városban - nem egyvégtében. Számokban ennyi a megismerkedésünk története. :)))) Pontosabban még mindig csak ismerkedünk, hiszen egészen megismerni valakit az vagy lehetetlen vag