Noj Blogja

Van ez a négynapos hétvége, aminek ma van a harmadik napja. Megtoldottam egy nappal, szerdán szabin leszek, így nekem ötnapos a hétvége. Jojónak van őszi szünet, bár az országban idén azt eltörölték, hogy a téli szünet lehessen hosszabb. Ez azért kell, hogy a gyerekek ne fagyjanak meg a fűtetlen iskolákban tél közepén, inkább legyenek otthon. Csodás időket élünk, mondhatom. Viszont Jojó sulija a minden tanévben itt-ott elszórt "tanítás nélküli munkanapokat" idén átpakolta az őszi szünet eredeti napjaira, így neki legközelebb 7-én lesz suli. Most itthon van, szerda estétől apjáékkal lesz. Dodó 3-án lesz 13 éves, ez alkalomból elvittem őt és Jojót a Svábhegyi Csillagvizsgálóba szombaton és a Hadtörténeti Múzeumba tegnap. Dodó mindenféle online lövöldözős játékot szokott játszani a barátaival, ezek kapcsán elkezdték érdekelni a fegyverek. A múzeumban sokat tanított nekünk a különböző puskák és gépfegyverek működéséről. :) A csillagvizsgáló is érdekes program volt, de sajnos a

Riki ma lett 2 hónapos. Pofifotóját idetettem . Ahogy az lenni szokott a babákkal, 2 hónapos korára ő is felfúvódott. :D És ahogy az lenni szokott, vele is az első hónap volt a legnehezebb, ez a második egy fokkal jobb volt. Bár továbbra sem alszik sokat és egyedül nem tud elaludni, csak ha valaki ringatja, cipeli, kendőben magára köti vagy az anyja a mellét a szájába dugja, azért mindenképpen jobb társaság már, mint az első hónapban. Ébren töltött idejében sokat mosolyog, némán nevet, odafigyel a beszédünkre és a neki mutatott bébijátékokra. Valamivel kevesebbet halljuk a velőtrázó ordítását, mint az első hónapban. :) Egyre több és hosszabb cuki hangot ad ki, hümmög, sóhajtozik, aranyosan kiabál érthetetlenségeket. Pontosan 8 hetes korában csinálta először, hogy a föléje lógatott játékokat a jobb kezével igyekezett elérni és amikor ez sikerült, akkor figyelte, ahogy a meglökött játék lengedezik. Kissé ügyetlenül csinálja még ezt, nem mindig sikerül irányítania a kezét, és attól ideges

Újra megfestettem ezt a fát , és szerintem sokkal jobb lett. Ld. lejjebb. Igazából most ez egyike a három olyan pasztell képemnek, amiket bátorkodok közszemlére kitenni a lakásban. Ez a másik (még mindig a kedvencem az összes mázolmányom közül) és ez a harmadik . Jojóka pedig többek közt a lentieket alkotta mostanában. Digitális rajz mindkettő. A bagolyfa lény Krisztának annyira megtetszett, hogy az lesz a telefontokján, mihelyt kinyomtatjuk. Nekem meg egyébként az itt látható digitális rajz a telefontokom.

Nagyon sokáig nem volt kedvenc filmem, egészen 30 éves koromig, amikor megnéztem az Avatart. (Azóta lett még egy kedvencem, a The Martian , és ez a két film teljesen egy szinten, legfelül van a szeretett filmjeim listáján.) Amikor az Avatart 13 éve bemutatták moziban, Jojó kisbaba volt. Akkor kezdődött és azóta nagyjából le is áldozott a 3D mozifilmek és tévék kora. Nagy számnak tűnt először, és évekig csak 3D szemüveggel mászkáltam a városban a szabad hétvégéimen (mikor Jojó az apáival volt), hogy ha úgy alakul a nap, hogy betévedek egy moziba, ne kelljen újabb szemüveget venni. 3D tévét is vettem itthonra, letöltöttem az Avatart, és amikor Jojó fején már megállt a 3D szemüveg (nagyjából, de azért kellett rá egy gumis hajpánt is, ami tartotta), akkor leültettem a film elé. Tátott szájjal bámulta végig és aztán nagyon sokszor kérte még a következő években, hogy megnézhesse. Sokat tanult belőle angolul is. Most is vannak még 3D filmek, de már nem is emlékszem, a mai nap előtt mikor lát