Bemelegítettünk az új koriszezonra. Jojó egyik kis barátnőjének az anyukája invitált minket ide , ahol másfél órát koriztunk ma. Ők azok , akikkel tavaly is mentünk egy másik kicsi jégpályára itt a közelben. Jó ez a BHG jég, jó volt a zene is, de elég pici a hely, úgyhogy nekem hamar unalmas lett. Megbeszéltük, hogy amint lehet, megyünk a nagy Műjégre is mind. Ezért írtam, hogy a mai nap bemelegítés volt. :) Jojóval tavaly voltam a Műjégen legalább egyszer, már nem emlékszem, itt írtam-e róla. Imádta és alig várja, hogy mehessen megint. Most már egészen profin korizik, és öröm volt nézni őket a kis barátnőjével, ahogy félelem nékül suhannak, kifarolva megállnak, ugrálnak, fél lábon csúsznak... Úgy tudnak, ahogy én sose fogok, mert nem kisgyerekkorban tanultam meg. De azért elég jól tudok ahhoz, hogy szeressek korizni.
Bejegyzések
Gyermekeink apái saját megfogalmazásuk szerint "imádják" Vekerdy Tamást, a vén pszichológust, aki leginkább arról híres, hogy gyerekneveléssel kapcsolatos témákban szólal fel / ír. Az előbb említett apák nemrég ezt néhány éves cikket linkelték be a Viber csoportban, ahol négyen szülők a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat beszéljük meg. Az apák nem kommentálták, csak annyi volt a kérdés, hogy meg tudjuk-e nyitni. Noé annyit írt vissza, hogy igen, én meg elolvastam, és annyit írtam nekik, hogy álomvilágban él ez az ember, bár néhány felvetésével egyet tudok érteni. De most akkor itt kifejtem. Tökéletesen tudok azonosulni például ezzel a mondatával: "A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha." :D Viccet félretéve, ez a Vekerdy nem vicces. Ebben a cikkben például azt mondja, a gyerekek ne tanuljanak se zenét, se versenysportot. ??? Még szerencse, hogy nem minden szülő fogadja meg ezt a tanácsot, külön
Megünnepeltük Dodó hetedik szülinapját. Noé először és talán utoljára szervezett neki bulit, bár ez majd kiderül. :) Eleve semmi kedve nem volt hozzá, "dehát azért mégiscsak, szegény gyerek, hadd legyen egyszer neki is bulija" elgondolásból vett neki egy alapcsomagos bulit (Budapesthez közeli városka) játszóházában. Már péntek este kiutaztunk hozzájuk Mojszival. Szombat délelőtt összeraktunk egy lánctalpakon járó, robotszörnyek által lakott Lego erődöt Dodóval, akinek szerintem fogalma sincs arról, mennyire szerencsés gyerek, hogy az anyja munkahelyi juttatásként kapja a legújabb, legnagyobb, eredetileg csillagászati árú legókészleteket, és az mind az övé! :) Utána átvettük a hiperszuper legós tortát a helyi cukrászdából, aztán Noé anyuja ellátott minket ebéddel. Közben hívta Noét az egyik vendég gyerek apja, hogy nem fognak odaérni a gyerekért a buli végére, ugyan vigyük már haza magunkkal... Fura szokások uralkodnak arrafelé, állapítottam meg magamban... De most komolyan,
Ezt rajzoltam a gyerekekről: Fogok még grafitrajzokat alkotni, az biztos, mert nagyon tetszik ez az egész, hogy több évtizednyi élet után idén egyszercsak képes vagyok lerajzolni, amit akarok! De a pasztellkréta is megtetszett, úgyhogy abba a témába is beleástam magam. Megnéztem rengeteg videót és olvastam sok blogbejegyzést pasztell művészektől, múlt hónapban pedig elmentem a Művészházba egy pasztellnapra, ahol ezt mázoltam: A3-as méret Nem mondom, hogy nem örülök, hogy ezt sikerült megcsinálni, de nekem mindig is jobban tetszettek az impresszionistább képek, ahol nem az a lényeg, hogy élethű legyen a látvány, hanem hogy egy érzést vagy hangulatot jelenítsen meg. A Művészházban az élethű látvány visszaadása a minden, úgyhogy ott ezt nem fogom tudni megtanulni, tehetség hiányában meg magamtól nem tudok rájönni. Úgyhogy próbáltam utánozni tehetséges művészeket, akiket a neten találtam, és úgy alkottam ezeket: A5-ös (A4-es fele) A5-ös A4-es Ezek már (távolról) h
A novemberi játék neve: Rayman Legends Megjelenés éve: 2013, Xbox One-ra 2014 eleje Családi játék, vicces, aranyos, tarkítva viszonylag könnyű és nagyon nehéz pályákkal. Lehet többen egyszerre játszani, ezt is kipróbáltuk, de nem ideális erre, mert aki lemarad, az meghal. :D És pontosan egyforma sebességgel szaladni elég nehéz. Aki meghal, azt a másik fel tudja támasztani. Ha időben odaér... Mindenesetre nagyon jó szórakozásnak bizonyult a gyerekek számára is. Játszották ketten is vagy csak az egyik nézte, ahogy a másik játszik. Dodónak természetesen a vérében van a videojátékozás, hiszen fiú. Olyan pályákon, amiket én csak sokszori próbálkozásra tudtam végigcsinálni és többet látni se akarok, ő szórakozásból sokszor végigszaladt. A reflexei már most tökéletesek, nem úgy, mint az enyémek, de ezért is játszok ilyen játékokat, hogy fejlesszem őket. :) Egyik kedvenc pályám ez, mert jó a zene. Egyik olyan, amivel nagyon sokat szívtam. Mondjuk nekem az előbbi is nehéz