Noj Blogja

Az alábbi képet Jojó napközis tanárnénije küldte nekünk szülőknek - több más fotóval együtt, amiket a gyerekekről lőtt a telefonjával bolondok napján. A furcsán viselt harisnyák magyarázata tehát az, hogy április elsején készült a kép. Ez egy igazán Jojós beállás, huncut, laza, a kis barátnők között... Úgy szeretem, hogy ilyen! :)

Ideje meggyónnom itt is valamit, amit már több embernek elmondtam. Nemrégiben teljesen átértékeltem az életemet egy email hatására, amit elolvastam. Noé írta a jelenlegi barátnőjének és úgy láthattam, hogy egyszer régen beállítottuk, hogy lássuk egymás Gmail naptárát, és Noé oda másolta be - gondolom véletlenül. Valamikor tavaly nyáron íródott. Nem vagyok rá büszke, hogy elolvastam, de különösen nem is szégyellem, mert szerintem nincs ember a világon, aki a helyemben ne olvasta volna el, amikor ott van előtte. Noé azt írta le benne, hogy mi ketten miért szakítottunk. Olyan érzés volt elolvasni, mintha jó alaposan felpofoztak volna, de kellett az a felpofozás, hogy kijózanítson. Hiába mondta el nekem egy részét személyesen is annak, amiket ott leírt, nem fogtam fel egészen eddig, hogy miket hibáztam. Egyrészt nem is mondott el mindent, másrészt meg amikor hozzám beszélt, azt támadásnak éreztem és csak a védekezésen járt az agyam, így viszont, hogy másnak fogalmazta meg ugyanazt, VÉGRE m

Eddigi életem során sokféle ország szülöttével barátkoztam már. Volt köztük amerikai, angol, francia, német, kínai, spanyol, finn, trinidadi, szaúd-arábiai, nigériai, szír... Hirtelen ennyi jut eszembe. Egészen mostanáig nem ismertem egy lengyelt se, pedig a lengyel-magyar barátság ugye közismert. Egy hónapja van egy lengyel beosztottam, őt vettük fel annak az elmebeteg nőnek a helyére, akiről itt írtam . Szerencsére jó választásnak bizonyult, gyorsan tanul, bátran dolgozik egyedül és nagyon jó a természete, barátságos és vicces. Velem egyidős egyébként. Mindig nagyon érdekes egy olyan embertől hallani véleményt Magyarországról, Budapestről és a magyarokról, aki nem innen származik. Ez a nő most jár itt először, eddig Írországban élt, de dolgozott már Francia- és Olaszországban is. Azt mondja, eddig nagyon jól érzi itt magát, sose menne haza Lengyelországba, ha eközött a két ország közt kéne választania. Budapesten biztonságban érzi magát, mert az utcán sok rendőrt lát. A magyarok sz

Hogy Jojónak szerezzek egy jó napot, elvittem a Párnacsata nap ra. Ahogy sejtettem, örült neki, hogy libatollal szórhatja tele a Hősök terét. :D Egy kis videó.