Kedden lettem 45 éves. Idén csak egy kívánságom volt szülinapomra, hogy semmi se fájjon aznap, és ez megvalósult! Úgyhogy elkészülhetett aznap ez a videó . És a nyavalyáim helyett, amiket ignorálok ameddig csak lehet, inkább arról fogok írni, mióta szeretem a táncolós videojátékokat. Mindig is szerettem zenére mozogni - táncnak azért nem nevezném, amit csinálok. :D Noénak volt egy első generációs PlayStation-je (a mostani PS5 ükunokája) és hozzá egy táncszőnyege és pár táncos játéka, amiket 2003-ban kölcsönadott. Már akkor is elég öregnek számított az a konzol, hiszen '94-ben jelent meg, de engem órákon át elszórakoztatott azokon a nyilakon ugrálni! A '99-ben megnyílt Westendben akkor még volt egy játékterem és pont a bejáratnál két táncolós gép, de azoknak szinte a közelébe se mertem menni. Elképesztően profik ugráltak rajtuk állandóan, akiket csak messziről, tátott szájjal bámultam, ahányszor arra jártam. Számomra csak pénznyelő lett volna az a gép, annyira béna vagyok az i
Bejegyzések
Tegnap volt Jojó sulijában az éves gála, ami ott egy nagyszabású, többórás rendezvény, profi színpaddal, fény- és hangtechnikával és eklektikus műsorfelhozatallal. Az általános iskolában semmi ehhez hasonló nem volt. Jojónak nagyon tetszett, hogy ilyet láthat és részt is vehet benne. Ő a színjátszókör tagja és ők is szerepeltek a műsorban. Volt még versmondás, rock koncert, karatebemutató, néptánc, modern tánc, szaxofon, ezek jutnak eszembe, tehát tényleg nagyon változatos volt a program. Jojó szeret színészkedni és jól is csinálja, ez a másik veleszületett tehetsége van a rajzoláson kívül. Na, ezt se tőlem örökölte! :D A színjátszókör vezetője is dicséri. Az is igaz, hogy eddig csak olyan szerepekben láthattam, ahol lényegében önmagát alakította - egy flegma tinilányt. Így volt az a tavalyi színjátszós tábor végén előadott műsorban is. Nagyon kíváncsi lennék rá, hogyan alakítana egy olyan szerepet, ami teljességgel távol áll tőle, mondjuk egy szerelmes szerepet. Azt mondja, arra is s
Az elmúlt hétvégén volt az idei első zalai kiruccanásunk. Imádom azt a helyet! Gyerekmentes hétvégénk volt, úgyhogy kettesben voltunk Krisztával. Újkeletű nyavalyám miatt nem mentünk naponta átlag 15 km-t, ahogy szoktuk. Csak szép lassan haladtunk. Gyógyszernek és kíméletnek hála jobban vagyok, mint múlt héten, úgyhogy ezen a héten már dolgozok, de sajnos nem vagyok egészséges egyáltalán. A zalai levegő és az ottani táj viszont nagyon sokat segített a lelkiállapotomon. :) Megint olyan helyen jártunk, ahol eddig még soha, csak kiszálltunk az autóból egy falu szélén, és nekivágtunk a legelőknek. Ez volt szombaton. Vasárnap pedig egy erdőbe mentünk, szintén a turistáknak kijelölt utakat elkerülve csak úgy mentünk, mendegéltünk. :) Hallgattuk a madárcsicsergést és a zümmögő kis lényeket. Első nap történt, hogy az egyik mezőn előttünk párszáz méterrel egyszercsak átvágtázott egy egész őzcsorda! Még soha nem láttunk ennyi őzet együtt ezelőtt. Nagy élmény volt! :) A telefonom első napra 5.21
Antibiotikumot szedek és betegszabin vagyok holnaptól legalább péntekig. Sajnos nem egy egyszerű betegség miatt. Legjobb esetben gyógyszerek segíteni fognak, legrosszabb esetben csak műtét. Ezt le kellett most írnom, mert ez van, de részletezni nincs kedvem, mert szerintem a betegség unalmas téma. Ha muszáj lesz, mert túlzottan átveszi az irányítást az életem felett, akkor írni fogok róla többet. Kb. egy évtizede szedtem utoljára antibiotikumot és betegszabi se kellett a két évvel ezelőtti műtétem óta, azelőtt meg utoljára kb. 9 éve kellett pár nap. Dühös vagyok, mert gyűlölöm, ha fájdalom akadályoz meg akár munkában, akár szórakozásban, de próbálom megnyugtatni magam a következő gondolatokkal: Még 100 éve is, mielőtt az antibiotikumok használata elterjedt, az emberek várható élettartama 40-50 év volt. Jövő héten leszek 45 éves. Nem véletlenül élünk már évtizedekkel tovább. Igyekszem megbékélni a sorsommal, örülni a gyógyszerek létezésének, és éldegélni, amíg tehetem.
Az előző 10 napom remekül telt, mivel nem kellett dolgoznom. :D Aztán ma már vissza kellett térnem a munka világába, de nincs mit tenni... A szabim azon részében, amíg Jojó még suliban volt, elkezdtem két kreatív projektet - amikről majd akkor számolok be részletesebben, ha valaha megvalósulnak - meg Rikiztem, amíg Kriszta edzeni ment vagy vásárolni. Aztán csütörtök estére jó sokan lettünk, mert Dodó már velünk volt és Riki még itthon volt. :) Péntek reggel jöttek apukái Rikiért és ő csak ma bölcsi után tért haza hozzánk. A nagyok meg most a Balcsinál folytatják a tavaszi szünetet, de jó is nekik! :) Képek: