Riki ma lett 1 hónapos. Iszonyúan nehéz vele a létezés - minden újszülöttel az, Riki nem kirívó eset. Kőkemény fizikai munka ellátni egy néhány hetes csecsemőt, főleg a szülőanyjának, de mindenki másnak is, aki segíteni próbál. Végül majdnem minden éjjel keltem velük, de általában eggyel kevesebbszer, mint Kriszta, hogy nappal kipihentebb és tettrekészebb legyek, ha pl. Rikit el kellett vinni sétálni, Krisztának pedig egy kis alvásra volt szüksége. Úgyhogy most én is fáradt vagyok, de innentől aludni fogok éjjel és semmi bajom nem lesz. Szerencsésnek érzem magam, hogy Riki életének első hónapjából két teljes hetet szabadságon tölthetek, vele és az anyjával. Utóbbit nagyon sajnálom, de ahányszor hangot adok ennek, azt mondja, hogy ne sajnáljam, mert ő akarta ezt. Hát, nem egészen... Az ember szokott akarni egy gyereket, egy cuki kisbabát, egy csodálatos másik embert, akihez egész életén át semmi mással nem pótolható értékes kapcsolat fűzi... De senki nem *akar* napi 6 órákat aludni 4 r
Bejegyzések
Egész nyáron a Rádió 1-et hallgattuk, mert az szólt az autóban, amikor Kriszta reggel munkába szállított és délután onnan haza, aztán meg a lakásfelújítás utáni takarítás és pakolás közben is azzal szórakoztattuk magunkat. Egyébként szinte soha nem hallgatunk rádiót. Most összeállítottam magunknak egy Rádió 1 ihlette playlistet, amit elneveztem " Riki bulijá nak", mert mindig arra a nyárra fognak emlékeztetni ezek a zenék, amikor őt már nagyon vártuk. :)
Jobb szórakozásom nem lévén :) készítettem egy képekkel illusztrált dokumentációt Riki baba 24 órájáról. Itt van. Nem fogok blogot vezetni róla, csak ezt az egy posztot tettem oda, hogy ne ezt a blogot kelljen mutogatni másoknak. Kriszta elküldte már a linket az egész családjának, én meg a kispapáknak. Krisztának augusztus 29. óta minden napja ilyen, vagyis azóta nem aludt egyvégtében többet három óránál. És ki tudja, mikor fog. Ez nyilván nem újság azoknak, akik szültek már gyereket, csak a többieknek mondom. :)
Az életünk nem könnyű mostanában, de büszkén mondhatom, hogy helytállunk. Kriszta csodás anyukája újszülött fiacskájának, Jojó nagyon igyekszik a 8. osztály kihívásaival elbánni, én meg naponta bejárok az irodába dolgozni. Hogy pontos legyek, bejártam eddig, de e hét hétfőjén lejárt a próbaidőm, ennek örömére a következő két hetet kivettem szabadságnak. Volt még sok szabim és a főnököm mondta, hogy mindet ki kell majd venni idén. Az ilyesmit nekem nem kell kétszer mondani. :D Így a következő két hétben sokkal többet fogok tudni segíteni Krisztának. Eddig csak péntek és szombat éjjel vállaltam, hogy kelek vele éjjelenként 3x és elvégzem azt, amit tudok - szoptatáson kívül bármit, tehát pelenkázás, büfiztetés, szükség esetén lepedőcsere a kiságyban vagy átöltöztetés, kellékek mosogatása, a már jóllakott és tiszta baba álomba ringatása, ezek szoktak felmerülni éjjelente többször egy újszülött mellett... Sajnos a munkámat kialvatlanul nem tudnám jól végezni. Viszont így, hogy mindig itth
Tegnap nagyon elszomorított minket a hír, hogy meghalt II. Erzsébet. Kriszta hormonális, szoptatós kismama lévén meg is siratta. <3 Nyáron Jojóval pont a platina jubileumi ünnepségek után érkeztünk Londonba, és néhány helyen még kapni lehetett az alkalomra készült tortákból. A Sky Garden tetején vettem is belőle, koccintottunk jeges italokkal, azt mondtuk jókedvűen, hogy "long live the Queen!", aztán megettük a sütinket. Krisztával tavaly végignéztük a The Crown eddig elkészült évadait a Netflixen. Tudjuk, hogy nem mindenben fedi a valóságot a sori, de minden érdekes rész után elolvastuk Wikipédián, hogy hogyan történt valójában az az esemény vagy milyen volt valójában az a történelmi személy, akiről szó volt. És közben sokat tanultunk II. Erzsébet életéről is és nagyon megkedveltük. Szomorú vagyok azért is, mert nem csak ő nincs többé, hanem angol királynő sincs. Most a fia a király, utána valószínűleg az ő idősebbik fia lesz a király, utána meg az ő legidősebb gyereke, a
Riki 5 napos ma, itt egy kép róla: Leírtam a születése történetét, a tőlem megszokott részletességgel - ha valaki olvasta az eddigi két szüléstörténetet, amiket az előző blogomba írtam. Szóval ez se kellemes olvasmány, de így volt, hát így írtam le, megőrizni az utókornak, hogy hogyan kezdődött el egy újabb élet 2022. augusztus 29-én: Hajnali fél 4-kor Kriszta ébresztett mosolyogva. Azt mondta, hogy az a helyzet, hogy már fél 1 óta vannak fájásai, először rendszertelenek voltak, de miután vett egy meleg zuhanyt, rendeződtek kb. ötpercesekre. Ez Kriszta. Az mellékes, hogy ő szül, engem hagyott aludni, amíg csak tudott… Felpattantam, kérdeztem, milyenek a fájások, mondta, hogy olyanok, mint az erős menstruációs görcsök. Elég egyértelmű volt a helyzet, de azért felhívta az orvosát, hogy ő mondja ki a végső szót, hogy irány a kórház. Imádom Krisztát, ahogy ezt is előadta, éppen két fájás közt volt, és mosolyogva mondta a dokinak, hogy elnézést a zavarásért, de fél 1 óta “problémái van