Jojónak ma mutattam meg életében először ezt a videót. Mondtam neki, hogy ő van rajta. Hangosan hahotázott, és mikor vége lett, azt mondta: "Még egyszer!" Háromszor nézte végig, és mindig nagyon nevetett. Megnyugodtam, hogy szépen kifejlődött a humorérzéke. :)
Bejegyzések
Tegnap megvolt az első szülői a suliban, és kiderült, hogy Mojszi könyvei egyáltalán nem lesznek drágák, lévén ingyenesek, csak egy szem angol munkafüzet nem fér az állami keretbe, úgyhogy azt meg kell venni ezer és párszáz forintért. Ez nem vészes, csak sajnos a könyvei szerintem annyit is érnek majd, amennyibe kerülnek, mivel "kísérleti" tankönyvek. Az vajon mi a szar? Nem hangzik jól, hogy a gyerekem kísérleti nyúl! Az egyik anyuka mondta, hogy neki van egy harmadikos gyereke, és a kísérleti tankönyvek nagyon gázok, és kérdezte az osztályfőnököt, hogy most akkor mi lesz. De az osztályfőnök (nagyon szimpi egyébként szerencsére), igyekezett megnyugtatni azzal, hogy elsőben ez biztos nem gond, mindenki meg fog tanulni írni, olvasni, számolni a tankönyvekből. Ha kell, fénymásolt lapokkal kiegészíti, tette hozzá... Hát, remek lehet az a tankönyv, amit fénymásolt lapokkal kell kiegészíteni, hogy haszna legyen... #kurvafidesz Erről ennyi a véleményem. Viszont, ami nagyon drág
Jojó elballagott ma az oviból... Most biztos meg kéne rendülnöm, de szerintem az majd holnap lesz, amikor az első iskolai szülőin elmondják, hogy mennyibe fognak kerülni a tankönyvei. :D Az ovis ballagás helyszíne rendhagyó volt, a Kopaszi gátra mentünk ki, ahol a gyerekek előadták magukat, aztán közösen játszottunk, piknikeztünk és megajándékoztuk az óvónéniket. Az ötlet jó volt, az időjárás azonban nem kedvezett, mert nagyon szeles, borongós és hűvös időben kellett fagyoskodnunk. Na jó, amíg körjátékokat játszottunk és fogócskáztunk, addig nem fáztunk. :) A képen nem látszik, hogy szélvihar van és hideg, de az van. A gyerekek elbújtak. :) Jojó: "Azért akarok iskolába menni, hogy tudjak olvasni a testvéremnek, és anyukámnak ne kelljen." Nézők: *awwww* A Maci csoport Libás-farkasos játék Fáradt evészet Ezt is el kell újságolnom! Ma felfedeztük, hogy Jojó belenőtt a nagy rollerbe, ha tövig lenyomjuk a kormányt! Mivel két rollerünk van összesen, ezent
Pörkölt, a nyúl (2005. május 25. - 2014. szeptember 20.) Scullynak hívtuk, amíg lánynak hittük, majd miután kiderült, hogy fiú, Pörkölt lett a neve. Ő volt az első közös "gyermekünk", akit valódi gyermekeink megszületése után örökbeadtunk. Majdnem öt évig élt még azután boldogan. Néhány héttel a halála előtt látogattuk meg utoljára. Ma lenne kereken tíz éves. Pihenj jól, Pöri, sokat gondolok rád... :(
A Woman in Gold című filmet néztük meg tegnap Noéval. (Ja, igen, korábban azt írtam, hogy megint nem találkozgatunk, de aztán mégis, csak már sose alszik nálam, mert mindig abból volt a "gond".) Bár nem voltam elragadtatva Katie Holmes vagy akár Ryan Reynolds színészi alakításától ebben a filmben, Helen Mirren viszont természetesen tökéletes volt. A téma - zsidókat ért borzalmak, család elvesztése - és Hans Zimmer zenéje pedig megtették hatásukat és nagyon bőgtünk a végén mindketten. Ilyen ritkán van. Jó volt. :)
Ma egy tanulságos történetet és tanácsokat fogok megosztani a kedves olvasóimmal. Van nekünk egy takarítónőnk már több éve. Becsületes, megbízható, gyorsan és jól dolgozik, nagyon szeretjük. Amikor elkezdett nálunk dolgozni, megtudtuk, hogy azért kell így keresnie pénzt, mert a párja súlyos beteg, magatehetetlen, neki nincs más munkalehetősége és két fiuk is van, akik még tanulnak. Sajnáltuk őt, sokszor segítettem azzal, hogy bevásárláskor vettem több sajtot, sonkát, gyümölcslevet, stb., mint amennyi nekem kellett és neki adtam. Karácsonyra is mindig kapott valamit tőlem, egyik évben mozijegyutalványokat, amitől elsírta magát, mert már annyira régen ment moziba a fiaival... (Nekem, aki ennyire szeret mozizni, ez megrázó volt...) Egyre jobban sajnáltuk. Apa is sokszor segített neki úgy, hogy ilyen-olyan ürüggyel többet fizetett neki, mint amennyiben megállapodtunk. Aztán megtudtuk - mert mindent elmesél - hogy a párja már jól van, és arannyal tervez kereskedni... Figyelmeztettük, hogy e
Elolvastam ezt a könyvet már, és most sikerül végre leírni róla, amiket akartam. Mielőtt elolvastam, azt hittem, még én vagyok az optimista. :D De ennek a könyvnek az írója simán túltesz rajtam, sőt, valószínűleg a legtöbb ma élő emberen túltesz optimizmusban. Alapvetően szeretem az optimizmust és nem szeretem a pesszimizmust, a szarkazmust és az iróniát. Utóbbiak még soha semmit nem oldottak meg és nem vitték előbbre a világot, ezt már a könyv elolvasása előtt is így gondoltam. Így a könyv legelején szereplő idézettel azonnal egyetértettem és szívesen olvastam tovább: "I'm not sure whether the optimists or the pessimists are right, but I know this: The optimists are going to get something done." - Craig Venter, genetikus A könyv írója, Byron Reese , amellett érvel, hogy az internet és a technológia fejlődése meg fogja oldani a világ legnagyobb problémáit, nevezetesen ezeket: tudatlanság, betegségek, szegénység, éhezés és háborúk. Nem mondom, hogy egyáltalán nem