Noj Blogja

Elteszem ide az idei karácsonyi szünet eddigi emlékeit. Utoljára 22-én pénteken dolgoztam és legközelebb január 2-án kedden fogok. Az előző hétvégét a karácsonyra való készülődéssel töltöttük. Szerintem az idei karácsonyt is sikerült jól teljesítenünk. :) Négyesben készülődtünk, Jojó, Kriszta, Riki meg én. Jojó például azzal is segített, hogy Rikit néha eltávolította az útból. :) Kevés bosszankodás és morgolódás és sok kellemes pillanat volt az idei karácsonyban és ennél se többet se kevesebbet nem várok a karácsonyoktól. Ilyen kekszeket csináltunk karácsonyi kiszúróval és kidíszítettük őket, Jojó pedig origami dobozokat gyártott hozzájuk, ezt ajándékoztuk a felnőtteknek Kriszta családjában 25-én. A gyerekek persze megkapták a szokásos játékhalmot. Azzal nem nagyon törődtünk, hogy mit szokás szentese enni, úgyhogy ez volt a karácsonyi vacsoránk, mert Jojó egyik kedvenc kajája ez és mi is szeretjük. Kedvenc emlékeim 24-éről: Mikor "happy Christmas songs" témájú YouTube playl

Szeretnék eltenni ide egy kis részletet az idén októberi NatGeoból, ami egy "Space" címet viselő különszám, vagyis kizárólag űrkutatással kapcsolatos cikkek vannak benne. Nagyon kíváncsi vagyok, és izgatottan várom, hogy az itt leírt tervek megvalósulnak-e. Nagy örömmel várom a közelgő 2024-et, mert eszerint talán egy év múlva már túl leszünk azon, hogy emberek űrhajóval megkerülték a Holdat! Mármint volt már ilyen nyilván, de olyan régen, hogy nem is születtem még meg, pedig nem vagyok fiatal. És aztán 2025-öt is nagyon várom, mert az a terv, hogy akkor újra leszállnak emberek a Holdon! Tudtam egy ideje, hogy vannak ilyen tervek, de eddig nem vettem észre, hogy ennyire közeliek már azok évek, amikor megvalósulhatnak ezek. Ez nekem rendkívül izgalmas! Mindig ámulva hallgattam Apa beszámolóját arról, hogy milyen élmény volt az első Holdraszállás közvetítését nézni és hallgatni az Amerikai Nagykövetségen 1969-ben. Beletörődtem, hogy erről lemaradtam, örülök, hogy a Marsraszállá

Pénteken megvolt a nagy coming out az új munkahelyemen. Igazából már nem annyira új, másfél éve dolgozok ott, de figyelembe véve, hogy az előző munkahelyemen több mint tíz évig dolgoztam, ezt a mostanit egy darabig még újnak fogom érezni. Nem szó szerint a munkahelyemen adtam elő az élettörténetem, hanem az egyik kolléganőm tartott egy kis évvégi házibulit, ahol nyolcan voltunk összesen, és az iszogatás hatására felbátorodtam. Már régóta el akartam mondani nekik, hogy mi a helyzet, mert egyre jobban zavart, hogy naponta ezekkel az emberekkel töltöm a legtöbb időt, és még mindig téves gondolataik voltak rólam, mert ugye az igazságot az én esetemben nem olyan egyszerű feltálalni, mint nekik. Köztük van elvált és házas, gyerekes és gyerektelen, egyedülálló és párkapcsolatban élő és ezek többféle kombinációja, pl. házas és gyerekes, házas és gyerektelen, elvált és gyerekes és új párkapcsolatban élő, elvált és gyerektelen és jelenleg egyedülálló, stb. Az ilyesmit pár mondatban el lehet magy

Már csak 5 nap szabim maradt idénre. Abból kettőt ma és holnap használok el és hármat a "két ünnep között"-nek nevezett furcsa időszakban fogok, amikor az ember azt se tudja, milyen nap van. Idén konkrétan szerda, csütörtök és péntek lesz, de mire oda jutunk, el fogom felejteni, az azt megelőző négy munkaszüneti nap alatt. :) Várom már a hosszabb pihenést, de nagyon tudom értékelni ezt a mostani kis négynapos hétvégémet is, mert egyébként eszméletlenül feszített tempóban kell dolgoznom a munkahelyemen minden nap. Dodó kórházban van hétfő óta. :( Szalmonellafertőzés, kiszáradt. Tegnap munka után meg ma délelőtt voltam nála. Ez a cuki kép majdnem három hete készült. Dodó nálunk volt hétvégén és a szülinapja alkalmából elvittem őt és Jojót egy trambulinparkba, ahol vígan ugráltak két órát. Most meg úgy néz ki szerencsétlen, mint egy etióp. :( Ma délelőtt pár óráig hatalmas pelyhekben hullt a hó, de persze itt a városban nem sok maradt belőle délutánra. Dodó kórházi szobájáb

Mivel a jövőt rendkívül izgalmasnak találom, szeretnék minél többet látni belőle. Ezért szeretnék minél tovább egészségesen élni. A NatGeoban szoktam olvasni olyan tudományos műsorokról, amiket a Disney+-on lehet nézni, és az egyik ilyen műsor a Limitless . Hatrészes minisorozat, aminek minden része bemutat egy olyan módszert, amivel az életünket hosszabbá és egészségesebbé tehetjük, és elmagyarázza, hogy az miért tesz jót. Ezek közül kettőt próbáltunk ki azóta Krisztával, az egyik a böjt. A műsor főszereplője, Chris Hemsworth, aki a Marvel filmekben Thort alakítja, egy csupaizom pasas, ő a műsorban 4 napig tartott nulla kalóriás böjtöt. Mivel mi nem vagyunk olyan edzettek, mint a mennydörgés istene, inkább egynapos böjttel kezdtünk. :) November hatodikán minden étkezés helyett fél liter citromfű teát ittam, vagyis összesen két és fél litert, és nem ettem semmit. Egyáltalán nem volt nehéz kibírni, egészen vacsoráig nem is voltam éhes. Igaz, ez egy hétfői nap volt, tele munkával, amikor

Ez külön bejegyzést érdemel úgyhogy külön bejegyzésbe teszem: Jojó plein-air digitális festménye a Tátika-várról Megkérdezte, hogy feltenném-e a blogomba, hát számomra megtiszteltetés! :) Jó neki, hogy ő úgy tudja látni a világot, ahogy egy igazi művész, és annyi lazaság van benne, ami az ilyen festményekhez kell. (Készült az iPadjén, amit magával cipelt a túrára, Apple Pencillel a Procreate-ben.)

Az őszi szünet első napja van, Jojónak egész héten nincs suli. Szabin vagyok ma és holnap, aztán jön az idén hét közepére eső november elsejei ünnep. Úgyhogy ezen a héten csak két napot fogok dolgozni. Jojó szerdán ebéd után megy apjáékhoz. Ma a budaörsi Kő-hegyen jártunk négyesben. Rikit Kriszta fel- és lecipelte a hátán, Jojó és én vittük a cuccokat. Fenn a sziklákon tízóraiztunk és rohangáltunk meg mászkáltunk pár órát. Riki a korához képest jól teljesített, a jövőben majd megpróbáljuk ennél nagyobb túráknak is kitenni. :) Most ráérek, úgyhogy elteszem ide a legutóbbi zalai túráink emlékeit. Abnormális meleg este negyed nyolckor október 20-án. Aznap indultunk Zalába. A siófoki Mekiben vacsoráztunk a szabadban álló asztaloknál sötétben és fülledt, meleg szélviharban. Egész bizarr volt az időjárás aznap. Előtte 16 fok körüli napok voltak, utána 20 fok körüliek, aznap meg felment 28-ig. Az időjáráshoz tartozik, hogy idén szeptemberben az tűnt fel, hogy a nyárnak valahogy nem akar

Zalából autózunk hazafele, ez mindig elég szomorú nekem, mert annyira szeretek ott lenni. De nincs mit tenni, holnap megint munka / suli. Megtoldottam a hosszú hétvégét egy nappal, kivettem szabinak a pénteket, hogy nyugodtan be tudjak pakolni, meg délelőtt fodrászhoz is mentem. Jojónak persze volt suli, de péntekenként szerencsére nincs sok órája. Hazajött, ő is bepakolt, Riki babát elvitték az apái, aztán indultunk. Jojó apáival cseréltünk egy hétvégét ennek érdekében, hogy ő is velünk jöhessen. És persze Dodót is vittük volna, de szegény ő most nyolcadikos, az a nehéz tanéve van, ami tavaly Jojónak volt, előkészítőkre jár minden hétvégén, hogy a januári központi felvételit minél jobban meg tudja írni. Nagy túrákat tettünk, első nap 17 km, második nap 15 km, ma pedig 7 km volt a táv. Felteszek majd képeket meg videókat később.

Szeretem a hasam. Na, nem olyan értelemben, ahogyan ezt a legtöbben értik ( itt fejtegettem már, mennyire untat az evés), hanem azért, mert a rajta lévő most már nem kevesebb mint hét sebhely elmondja nagyjából az egész eddigi élettörténetem. Tizenhat éves voltam, amikor az első heget szereztem. Vakbélgyulladás miatt kerültem kórházba, a kilencvenes évek közepén jártunk még csak, és akkoriban ezt úgy volt szokás megoldani, hogy jó nagy vágást ejtettek az ember jobb felén, hogy azon át kivegyék a begyulladt részt. Biztos, hogy ma már elterjedtek kevésbé durva módszerek is. Nagyon jól emlékszem a fájdalomra a mai napig is és széles, hosszú, fehér heg őrzi ennek az esetnek az emlékét rajtam. Viszont az egyik legérdekesebb, amire emlékszem a kórházban töltött időről, hogy az osztálytársaim közül néhányan bejöttek meglátogatni és hoztak egy levelet, amibe minden osztálytársam írt valami kedveset. Elképedtem, mert addig azt hittem, a létezésemről se tudnak! Húszéves voltam, amikor önszán

Szóval a mesterséges intelligencia már nem csak szöveget , hanem képeket is tud alkotni. Erről is húgomékkal beszélgettünk, amikor legutoljára nálunk jártak, ami augusztus közepén volt. Lenyűgözőnek tartom ezt a témát, úgyhogy azóta sokat nézelődtem a neten, olvastam és kipróbáltam pár dolgot. Amikor itt jártak, húgom barátja mutatta, hogy már milyen képeket lehet generálni, pl. újságcikkek illusztrálásához, amik úgy néznek ki, mint egy fénykép. És mutatott egy képet, ami úgy nézett ki, mint egy húszéves videojáték grafika. :) Vagyis teljesen egyértelműen látszott rajta, hogy nem fénykép. Arra gondoltam, érdekes, hogy már ilyen is van, de ha itt tart ez a technológia, akkor azért a fotóriportereknek még nem kell attól félniük, hogy nem lesz munkájuk. Csakhogy mióta nézelődtem még a témában, megtudtam, hogy már egyáltalán nem csak itt tart ez a technológia! Csak valamiért húgom barátja olyan képet mutatott példaként, ami nem túl meggyőző. Kezdtem azzal, hogy kipróbáltam egy ingyenes A