Az egyébként megvan, hogy már pici Dodóka is iskolás?!?! :) Mikor nemrég nálunk jártak, büszkén mutogatta a füzeteit és munkafüzeteit, hogy miket művelt már a suliban! Noé nagyon "örült", hogy azt mind elcipeltette vele. :) Gondosan és szépen írja Dodó a kis kapukat és vonalakat, amikből majd a betűk lesznek, igazán ügyes! Meg is dicsértem nagyon. Pedig Noé mindig is tartott attól, hogy D. egyrészt sose tanul meg írni, mert rajzolni egyáltalán nem tud / szeret, másrészt attól is, hogy majd utálni fogja a sulit, de egyik se igaz szerencsére. Hozzáteszem, kb. hat éve Noé még attól is komolyan félt, hogy a fia egész életében a hátán fog heverni, mert a világért se lett volna hajlandó átfordulni, ahogy más babák az ő korában, de lám, mégis okos iskolás lett belőle. :D No, de most elsősorban Jojóról akartam írni. :) Az már most nyilvánvaló, hogy a követelmények jóval magasabbak másodikban, mint elsőben. Foglalkozni kell Jojóval minden nap, gyakoroltatni az értő olvasást, a számo
Bejegyzések
Tegnap voltam TRX-en - kivételesen csütörtökön, bár egyébként kedden járok - harmadszor idén ősszel. Nyáron ugyebár nem jártam, és eközben az edző megváltoztatta az óra menetét. Most mindenféle kegyetlen gyakorlatokból "időmérő" van először is, tehát ki meddig bírja alapon. Aki bírja 5 percig, az utána pihengethet, bár ilyet csak egyszer láttam a három alkalom alatt. Aki nem bírja 5 percig, vagyis szinte mindig mindenki, annak utána öt kör jön abból a gyakorlatból. Általában fél-egy perc munka és 10-15 mp pihenő egy kör. Hogy pontosan mennyi, azt nem tudom milyen módszerrel az edző számolja ki minden gyakorlat esetében. Mióta ez van, az egész óra egy kudarc nekem. Amikor négyen voltunk, én omlottam össze másodiknak minden gyakorlatnál, és az öt kört se bírom úgy, ahogy kéne. Tegnap óra közben eldöntöttem, hogy nem megyek többet, mert a legkevésbé kudarcokra van szükségem mostanában. Azon gondolkoztam, hogy majd keresek másmilyen edzést. Nagyon szomorúan határoztam ezt el, m
Noé+Dodó pénteken este érkeztek hozzánk és ma délután távoztak. Megállt az idő, megszűnt a hétköznapok rohanása, eltűnt minden gond majdnem két napra. Dodó nagyon szeretett volna már jönni hozzánk régóta, mondta Noé, és most sikerült összehozni az időpontot. Péntek este a gyerekek végre együtt lóghattak az Xboxon - most a Minecraft a sláger - én palacsintát sütöttem, Noé figyelt és beszélgettünk. Szombat reggel Jojót programozásra vittük. A villamoson a gyerekek a másik anyjukra másznak mindketten... Jojó Noé ölébe hajtja a fejét, Dodó a nyakam köré fonja vékony kis karjait, egymásra nézünk Noéval, mosolygunk... "Mi hoztuk össze ezt a két kis csodát!" Amíg Jojóra várunk, hárman az új Nyugati Decathlonban szórakozunk. Dodó rollert próbálgat, Noé kétkerekű gördeszkán billeg. Benézünk a különleges próbafülkékbe is. Van benn egy érzékelő meg egy érintőképernyő. Amit beviszel magaddal, az megjelenik a képernyőn, mellette információ, többi elérhető szín... Kinn van egy nagy tükö
Johannám másodikos! Olyan fura ez a gyerek, hogy imádja az iskolát... :) Ezen a héten ma voltam először dolgozni, mert eddig őt őriztem. Erre a csonka vakációhétre már semmi program nem maradt, és az apja is dolgozik. Hétfőn bevásárlókörutat tettünk, hogy beszerezzük a sulihoz szükséges néhány hiányzó dolgot, kedden leginkább házimunkával és az iskolai holmik összekészítésével meg füzetbekötéssel voltam elfoglalva, így J. unatkozott. Aznap nem állt módomban őt szórakoztatni sajnos. Szerdán elvitte a nagyapja játszani, úgyhogy aznap pihenhettem. Ma reggel pedig ujjongva ment suliba a kis ünneplőjében, mert hogy végre újra láthatja a sok barátját! Az osztályfőnöknénit meg is ölelgette, aki ennek persze nagyon örült. Ahogy annak idején az óvónénik , úgy a tanárnénik is rájöttek már, hogy Jojó az a gyerek, aki megszínesíti a napjaikat. Ez tavaly is feltűnt, amikor a napközis tanárnéni becézgette és cipelte Jojót, mint egy kis ovist, és pár hete is, amikor az önkormányzati táborba hordtam