Noj Blogja

Különleges hétvégénk volt, megörökítem itt. Régi barátnőm, Vero esküvőjére voltunk hivatalosak vidékre. A vőlegény egy idős rokona kedvéért az ő otthona közelében volt az ottalvós esküvői buli. Verot olyan régóta ismerem, hogy a ballagásán is részt vettem. Az X-aktás banda egyik tagja volt, ahova Noé hívott meg engem is hajdanán 2002 végén. Az esküvőre ő valamiért nem jött, talán Dodó kedvéért, aki unta volna, viszont nélküle meg Jojó is unta volna, de Noé felajánlotta, hogy akkor Jojó lehet náluk hétvégén. Az esküvői szertartáson én elpityeregtem magam, mert látva Verot és ismerve életének elmúlt tizenhat évét, nagyon mélyen éreztem abban a pillanatban az élet elrohanását és kiszámíthatatlanságát. Az ilyen mély gondolatokat aztán a vacsora utáni pálinkázás hamar feledtette és jót buliztunk. Megtáncoltattam Verot is, de persze főleg Krisztán lógtam. *szégyenlős fej* Az első közös bulink volt ez, mert egyikünk sem bulizós fajta, de néha jólesik. Nem sok alvás után ma is maradtunk mé

Tizenhat (!) éve láttam moziban Az órák ( The Hours ) c. filmet, most megnéztem megint és eléggé a hatása alatt vagyok. Emlékszem, hogy annak idején mennyire vártam, és mikor megnéztem, alig értettem belőle valamit. Huszonnégy éves csajszi voltam, pont annyi idős, mint a filmben szereplő fiatal lány, Clarissa lánya. Claire Danes játssza. Ő is múlt hónapban lett 40, mint én. Mit tudtam én még huszonnégy évesen veszteségről, lelki fájdalomról, magányról, kilátástalanságról, anyaságról. Semmit. Noé írt nemrég, hogy látta ezt a filmet éppen tévében, és érdemes "felnőttebb fejjel" is megnézni. Ez így van. Nekem most annyira tetszett, hogy még meg szeretném nézni többször is, mert tipikusan az a film, amit minél többször lát az ember, annál több összefüggést és jelentőségteljes részletet vesz észre. Most egyedül néztem, telefonon munkába menet / munkából jövet, de mindenképpen Krisztával kettesben is meg szeretném nézni tévén. Ja, és persze a következő könyv, amit olvasni fogok, a

Ezeket a képeket most kaptam meg Krisztától. Annak a bögrének a készítése látszik rajtuk, amit Jojótól kaptam a 40. szülinapomra. :) A Made by you -nál készült. A szervezés persze Kriszta műve volt. <3

Ma a két cicánkról írok. :) Május elsején volt az első születésnapjuk, tehát már felnőtt macskának számítanak. Hozzánk két hónapos korukban kerültek tavaly nyáron, és bár nem sokszor írok itt róluk, az az igazság, hogy azóta fontos részei lettek az életünknek. :) Lelkesen üdvözölnek minket, amikor hazaérünk a nap végén és hangosan követelik* a reggelit minden reggel. *Valójában csak az egyikük hangoskodik mindkettejük nevében, de erről majd mindjárt írok. :) Hubának és Miszinek hívjuk őket most már, minden más becenév lekopott róluk. Ha Miszi rosszaságot csinál, csak akkor szoktam rákiáltani a teljes nevén, hogy "Artemisz!" és Hubát csak akkor illetem fejcsóválva azon a néven, hogy "Hubertusz...", amikor esetlenkedik. Ezzel el is árultam valamit a személyiségükről. :) Gyerekkoromban, amikor már a családi házunkban laktunk, mindig voltak macskáink, akik csak annyira voltak a mieink, hogy a mi ajtónk elé is jöttek enni. Mindegyik macskánknak úgy lett vége, hogy

Jojókától kaptam anyák napjára: A párnámon találtam péntek este, ő az apáival és Dodóval töltötte az előző hétvégét. Jojókámmal elég nehéz nekem mostanában… Elmondhatatlan hülyeségeket képes csinálni, amikkel minden egyes alkalommal egy évvel megrövidíti a várható élettartamomat… De azért persze szeretjük egymást. :) A lenti szelfi egy hete hétvégén készült a Balatonnál, ahova ecsémmel és a barátnőjével mentünk túrázni.

Április 30-án volt az első évfordulónk Krisztával. Aznap megajándékoztuk egymást, de az ünneplést tegnapra hagytuk, hogy több időnk legyen. Terv szerint felmásztunk volna a Gellért-hegyre, hogy elhelyezzük a lakatot , de ezt a tervet keresztülhúzta a hideg, esős idő. A másik terv viszont megvalósult, egy szentendrei olasz étterembe mentünk ebédelni. Egy év még semmi, de bizakodóak vagyunk, hogy nagyon sokáig leszünk együtt. Vannak problémáink, de már mindketten rendelkezünk elég élettapasztalattal ahhoz, hogy meg tudjuk oldani őket. Egyszerűen nyugodt vagyok a jövőnket illetően. :) A szüleinek is bemutatott már, húsvét vasárnap elvitt a nagy családi ebédükre. Aranyos volt velem mindenki. :) Ajándékok: Ezt kaptam: Ezt adtam: