Noj Blogja

Jojónak szerencsére vannak igazi barátai - nem úgy, mint nekem az ő korában - és rendszeresen kéri, hogy átjöhessen hétvégén egy-egy osztálytárs vagy oviból ismert barátnő. Még mindig Bogi a kedvenc barátnője, de nagyon szeret egy Icuka nevű kislányt is az osztályból és van egy fiúja is, Marci, aki Minecraft rajongó, így nagy egyetértésben vannak. A most múlt hétvégére viszont Dodókát kértük kölcsön, és látom, hogy Jojó bővülő baráti köre ellenére még mindig az öccsét szereti legjobban a világon. :) Jojó és Dodó korosztályukra jellemző módon Minecraft mániások és múlt héten vettem észre, hogy lesz hétvégén MineShow . Gondoltam, az tetszene nekik és ha méltóztatik nem esni hétvégén, akkor még rollerezni / pokemonra vadászni is fogunk tudni. Noé azt mondta, hogy amikor megkérdezte Dodót, van-e kedve ezekhez a programokhoz, "olyan hevesen bólogatott, hogy majdnem leszakadt a feje." :) Pénteken tehát megkaptuk Dodókát és a rollerét, szombat délelőtt pedig Jojót programozásra

Jojó még nem olvas elég gyorsan a korához képest, ez az ítélet született nemrég, amivel egyet is értek. Az osztályfőnökétől kérdeztem, hogy mitévők legyünk, és ő azt javasolta, hogy olvassunk neki való regényt közösen úgy, hogy két oldalt én olvasok fel, egyet ő, stb. Így olvastuk el David Shelton Pocahontas története c. regényét, és a végére valamivel gyorsabban végeztünk a fejezetekkel, mint az elején, tehát úgy érzem, a módszer működik. Nem akarok azonban újabb papírkönyveket venni, mert irtózok tőlük - nem fejtem ki most, hogy miért, ennek is, mint minden averziónak az életben, gyerekkori trauma az oka. Éppen ezért keresgéltem Kindle-re megvehető magyar nyelvű gyerekkönyveket és találtam is! Ezeket fogom feltálalni Jojónak, és azt veszem meg következőnek, amit ő választ: Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Nagyjából ismeri a történetet, mert látta a Disney-féle rajzfilmet - bár nincs a kedvencei közt - és a tavalyi film  is tetszett neki. Szász Imre: Basa Egy kóbor anyakutya

Március van! :) Tudom, már tegnap óta, de akkor nem volt időm írni. Ma nem kell sietni aludni, mert holnap kialhatjuk magunkat, nincs suli (passz, hogy miért, csak úgy), ezért kivettem egy nap szabit és Jojókával lesz egy jó péntekünk. Ő még játszik, én meg itt pötyögök, pedig már késő este van. Holnap feltápászkodás és evés után elmegyünk ezt-azt venni, aztán vissza haza, ő biztos megint játszani fog, én meg rajzolni akarok, és talán még egy mozi is bele fog férni este. Minden évben, amikor eljön a március, számot vetek az életemmel, vagy valami olyasmi... :) Igazából csak mindig megállapítom, hogy nahát, még egy telet túléltem, mert annyira utálom a telet, hogy minden egyes március elején azon csodálkozok, hogy túléltem. :) És idén, alig hiszem, de nem ezt érzem, hanem jó volt ez a tél! Méghozzá a rég nem látott, tartós, januári fagy miatt volt jó, mert attól vastagon befagyott az egész Balaton, és az olyan csoda volt, hogy sose fogom elfelejteni! Kétszer sikerült eljutni oda koriz