Idei első hosszabb szabim kezdődik ma, legközelebb április 2-án dolgozok, húsvét után. Reggel van még, és amíg a zabkásámat kanalazom, írom ezt. Jojó suliban van, Kriszta elment meglátogatni azt a babát, akiről itt is írtam . Most nem egészen 4 hónapos. Riki pedig bölcsiben van. Ma először elkísértem oda Krisztát, amikor leadta, hogy én is tudjam, hol vannak Riki cuccai és mit kell csinálni, ha én viszem be egyszer. A bölcsinek két bejárata van, külön két-két csoporthoz lehet eljutni a bejáratokon keresztül. Amikor Jojó odajárt, nem azon a bejáraton kellett bemennünk, ahol Rikinek, viszont pont ugyanezen a bejáraton kellett bemenni Dodóval, amikor beszoktattam ebbe a bölcsibe. Őt is nekem kellett beszoktatnom Jojó után fél évvel, mert Dodó annyira ordított az anyja után, ha a közelében volt, de nem vele foglalkozott, hogy amiatt feleslegesen hosszúra nyúlt volna a beszoktatása. Dodó velem szépen be is szokott a bölcsibe, aztán rögtön utána elköltöztek innen Noéval és végül nem ide jár
Bejegyzések
Mai témám a Rubik-kocka . Idén januárban Riki apái vettek Rikinek egy Rubik-kockát, így került egy a lakásunkba. Azelőtt már nagyon régen nem forgattam Rubik-kockát a kezemben, valahogy el is felejtettem, hogy létezik. Pedig a régi blogomból tudom, hogy 2006 januárjában az volt a tervem, hogy abban az évben megtanulom kirakni. Hát, jobb későn, mint soha alapon, megtanultam tizennyolc évvel később. :) Egyébként szerintem 2024 ideális a kocka megtanulására, mivel idén pont 50 éves ez a zseniális játék! Vagyis Rubik Ernő bácsi, aki most már bácsi, 80 éves lesz idén, csak 30 éves volt, amikor feltalálta! Mivel azt sem tudtam, hogy egy átlagember nem képes magától kitalálni a kocka megfejtését, néhány napig próbálkoztam vele, mármint nem egész nap, csak amikor ráértem. Aztán megnéztem neten, hogy én vagyok a hülye, vagy ez tényleg ilyen nehéz, és azt találtam, hogy az emberek csak nagyon kis százaléka jön rá magától a megfejtésre (=kitartó zsenik). Megkérdeztem Apát, aki matematikus, hogy
Előző szombaton Jojót meglepetésből elvittem egy napra Bécsbe, ez volt a szülinapi ajándéka . Reggel 5-kor kellett kelnünk, Jojó morgott, hogy miért, és felmerült bennem, hogy "hálátlan bides kölyök!", de aztán rájöttem, hogy miért is lenne hálás, hiszen nem ért semmit, csak annyit, hogy szombat reggel 5-kor kiugrasztom az ágyból. Tudta persze, hogy valahova megyünk egész napra, de azt még nem, hogy hova. :) Kelenföldre metróztunk, ott mondtam, hogy onnan busszal megyünk tovább. Azt is mondtam, hogy ha továbbra is meglepetést szeretne, akkor ne nézze meg, mi van írva a buszra vagy fölötte a táblára. De aztán, amikor odaléptünk a buszvezetőhöz, hogy ellenőrizze a telefonomon a QR kódos jegyünket, odaugrott egy külföldi hölgy és ráordított a vezetőre, hogy "IS THIS BUS GOING TO VIENNA?" :D A vezető azt felelte, hogy "yes", és onnantól Jojó már nagyon vigyorgott. :) Imád nyugati városokat meglátogatni, és bár Bécs a legközelebbi, ezelőtt ott még nem járt. Ne