Ma reggel Krisztával jöttünk ki a lakásból, zártam az ajtót, meghallotta a fölöttünk lakó néni, és mivel ő addigra felhívta magának a hatodikra a liftet, kedvesen megállt vele egy emelettel lejjebb, hogy be tudjunk szállni. Mindig ezt szokta csinálni, amikor hallja, hogy egyszerre indulunk valahova, de most érezhetően meglepődött, hogy se nem egyedül lát, se nem Jojóval. Kérdezte is, hogy a "kisasszony" hol van. Mondtam, hogy az apjával hétvégézik éppen. Néni: "Helyes, anyukának is kell a kikapcsolódás, anyuka meg barátnőzik addig!" Ha tudná... :D Öreg nénik és az ő ártatlan kommentárjaik... :D Olyan régen hallottam ilyet utoljára, hogy már el is felejtettem, milyen vicces tud ez lenni. :)
Bejegyzések
Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2018
Hétvégén rövidre vágattam a hajam. Itt van róla 5 kép . Új élet, új frizura... :) Nagyon tetszik, örülök, hogy megtettem ezt a lépést. Komoly döntés volt, mert utoljára gyerekkoromban volt rövid, szerintem kicsi másodikos koromig, tehát 31 éve! Kriszta szerint "vagány" az új frizurám. :) Ma a munkahelyemen egymás után kaptam a "de jó a hajad!" megjegyzéseket. :) Úgyhogy ezentúl ilyen lesz a frizurám.
Lesznek kiscicáink!!!! Ma látogattunk meg két kiscicát, akik jelenleg átmeneti befogadónál vannak, egy állatmenhely önkéntesénél. Július 7-én hozhatjuk őket haza, onnantól egy hétig szabin leszek itthon. Évek óta készülök már cicák örökbefogadására. Jojó is repesve várta, hogy végre eljöjjön ez az idő, hogy rászánom magam. Nem akartam addig, amíg Jojó túl kicsi és önállótlan volt. De most már nem az és tudni fog segíteni ellátni a cicákat. A kiscicáink most 6 hetesek, még anyatejet is esznek, de már cicatápot is. Kiscicákat simogatni, ölelgetni leírhatatlan élmény, szóval nem is próbálom leírni. :)) Érdekes volt nekem, hogy már ilyen piciként is látszik, hogy különböző a személyiségük. A kislány cica bátor felfedezőként viselkedett, leugrott a kanapéról, szaglászott, nézelődött, a kisfiú cica végig a kanapén maradt és párnák mögötti puha, sötét helyekre igyekezett bejutni. :) De egyik sem félt attól, ha felvettük őket és hagyták magukat simogatni. Mindig is úgy gondoltam, hogy legjob
Én már nagyon régen nem voltam olyan boldog, mint most Krisztával! Vele úgy érzem magam, mintha "hazaértem" volna, nem tudom jobban kifejezni. Az a kellemes érzés, amikor valaki mellett önmagam lehetek. Ezt érzem mellette, pedig még mindig csak rövid ideje ismerem, ráadásul teljesen más ember, mint én... De ezek nem számítanak, most már látom. Az ő érzéseiben sem kételkedek egy pillanatig sem. Minden tettével bizonyítja, amit mond, hogy halálosan komolyan gondolja, ami most köztünk van. Biztosan tudom, hogy nem fogok benne csalódni, hiszen még soha senkiben nem csalódtam, csak bennem csalódtak mások. Az emberismerettel soha nem volt gondom, csak saját magam megismerése nem ment.. Utóbbin segített a pszichodráma... Igyekszem ezt a kapcsolatomat nem elszúrni. :)