Eljött az év utolsó napja, amit most történetesen a munkahelyemen töltök. Munka szerencsére nincs sok. Ma Kriszta vigyáz Jojóra, holnap és holnapután pedig Jojóstul jövök be ide. A suli csak 3-án kezdődik. Érdekes volt ma visszaolvasni, amit az év legelső napján írtam. Már akkor tudtam, hogy jó lesz ez az év, de hogy ennyire, arra nem számítottam. :) Ennek az évnek a nagyobb részét már Krisztával töltöttem és remélem, hogy még megszámlálhatatlanul sok évünk lesz együtt... Az év elején leírt terveim tehát megvalósultak. Új életem van, az új munkámba is beleszoktam, és a pasztellkrétázást is folytattam. Kriszta művész barátnője mondott biztató dolgokat a most készülő mázolmányomról is. :) Bármennyire vacak, amiket csinálok, van fejlődés bennük, úgyhogy nem hagyom abba. Nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek, aki erre jár!
Bejegyzések
Különleges karácsony volt az idei, most először töltöttük Angliában. Jó volt az itteni rokonokkal lenni. Ritkán találkozunk és mindig érdekes velük beszélgetni. Nemsokára indulunk a repülőtérre és aztán haza. Holnap már dolgozok. :( Mégsem olyan nagyon szomorúan megyek haza, hiszen ma este a reptéren Kriszta fog várni. :)))) Ideteszek három képet erről a hétről. Több is van Facebookon.
Egy repülőgépen írom ezt, de majd csak Angliában teszem a blogomba. Jojókával repülök a nagybátyámékhoz, akik meghívtak minket idén karácsonyra. Amikor meghívtak, Krisztát még nem ismertem, és így most az első közös karácsonyunk nem közös... Nagyon fog hiányozni, már most is hiányzik, de azért nem vagyok elkeseredve. :) Tegnap este kettesben gyertyafényben előkarácsonyoztunk, a menü pattogatott kukorica volt és vodka-Red Bull, a Spotify szolgáltatta a hangulatos karácsonyi zongoradallamokat, és minden tökéletes volt... :)))) Én ezt a vicces ajándékot adtam neki: Szereti a dinókat, az egyik kedvenc mobiljátéka a Jurassic World Alive, ami olyan, mint a Pokemon Go dinókkal, és a vicces dolgokat is szereti, úgyhogy gondoltam, hogy tetszene neki egy ilyen jelmez. Szerintem eltaláltam, mert nagyon örült neki és rengeteget röhögtünk rajta! Én pedig ezt a romantikus ajándékot kaptam tőle: Láttunk Budapesten sétálva többfelé hasonló lakatokat, és megjegyeztem, hogy szerintem ar
Egy hete volt a műtét és tegnap volt először olyan érzésem azóta, hogy nem vagyok beteg. Csodás érzés. :) Pénteken még mindig nem voltam egészen jól, mégis bementem dolgozni, mert arra azért már képes voltam, és nem akartam betegszabin tengődni. Azt a napot már nem fedte a fizetett szabim. Szombaton még mindig azt éreztem, hogy jobban teszem, ha pihenek, és tegnap óta végre nincs semmilyen rossz érzésem. Ma felhívtam a dokit, aki műtőtt, mert azt kérte, hogy hívjam ma. 17-ére rendelt be kontrollra. Remélhetőleg minden rendben lesz és a betegeskedést megint elfelejthetem néhány évtizedre...
Voltam már jobban is. :/ A műtét rendben lezajlott tegnap és már aznap haza is jöhettem. Szerintem az altató / érzéstelenítő jótékony hatása volt, hogy tegnap estig szinte semmi fájdalmat nem éreztem. Aztán egyre rosszabb lett, alig aludtam éjjel. Ma is csak döglődtem eddig, de most éppen jobb, hát feltápászkodtam a fészkemből és babzsákban ülök. Utálok semmittenni. Kriszta rengeteget segít, ő kíséri suliba Jojót, házimunkát csinál, sőt, még az egyik macskánkat is elviszi ivartalanításra ma. Szándékosan így kértünk időpontot, hogy ha már egy műtött beteg döglődik itthon, akkor akár elfér még egy... Miszikét műtik ma, a lány cicánkat. Hubácska már kb. egy hónapja töketlen. :) Fiú állatkánál nem akkora beavatkozás ez, Miszike ellenben komolyabb műtéten fog átesni ma, mint én tegnap... Szóval amikor éppen semmire se vagyok képes, akkor fetrengek, de amúgy igyekszem én is valami hasznot hajtani, pl. bepakolni a mosogatógépet meg a mosógépet... Nagyon várom, hogy megint teljesen jól l
A téli blog hátterem innen van . Ma este be kell feküdnöm a János kórházba és holnap műtenek. Elvben nem egy nagy műtét ez és talán már holnap hazajöhetek, ha korán lesz a műtét. Legkésőbb kedden hazaengednek, ha minden rendben, erre számítok. Sajnos ennél pontosabbat nem tudok még. Az altatástól félek, mert nem tudom, pontosan hogyan fogják csinálni. Attól is félek, hogy utána félálomban hülyeségeket fogok beszélni. És a fájdalomtól is félek, ami a műtét után lesz. Valószínűleg nem lesz valami hatalmas fájdalom, de a kis fájdalmat se szeretem. Életem második műtétje lesz, az első 16 éves koromban volt, vakbélműtét. Az után szörnyű volt minden, de ez a holnapi nem akkora nagy műtét, szóval talán hamarabb túl leszek az összes kellemetlenségen... Kriszta szabit vett ki, hogy segítsen. <3 Most éppen itthon ülünk, ő tanul, mert kedden vizsgázik (továbbképzésre járatja a munkahelye), én meg egy babzsákban tespedve írom ezt. Délelőtt van még, délután majd összepakolunk nekem, átvess