Noj Blogja

Tegnap este visszatértek a gyerekek a wellnessezésből, és Jojó a bal füle alatti részt fájlalta. Be is dagadt neki, sipákolt, hogy fáj, és végül ülve aludt szegény gyerek egy adag Nurofennel a gyomrában. Rögtön fülgyulladásra gyanakodtunk, de ma a doki belenézett mindkét fülébe, és szerinte azoknak semmi baja, ellenben eltömődött egy nyálcsatorna. Citromot és Maoamot rendelt el, mert azoktól sok nyál termelődik. Jojó étkezések után ilyesmit kap most. Utána a nyakába kell kötni egy textilpelenkát, mint Dodónak babakorában, mikor annyira nyálzott, mint egy dán dog. Antibiot is felírt az orvos, arra az esetre, ha a nyálaztatás nem segít, de nem váltottam ki egyelőre. Napközben mindenfélét játszottunk, és 7-kor indult a buli, Noé akkor nyomta fel a hangerőt. :) A kölykök ugrabugráltak egy sort, de most egy kicsit megint elcsitultak és újra játszanak, jelenleg a karácsonyra kapott távirányítós autókkal. Mikor Jojóval a dokihoz mentünk, persze feltűntek neki az utcán árult papírtrombiták

Tegnap a moziban láttam ezt a reklámot , és 25 percnyi reklám alatt az egyetlen volt, amire felkaptam a fejem. :) A végén derült ki számomra, hogy hát ez az én illatom! (Noétól kaptam. Ő már nagyon beleásta magát a parfüm témába, úgyhogy el tudja találni, mit használjon és mit ajándékozzon másoknak.) Már egy ideje ezt használom, és egyszer az iroda folyosóján a főnökasszony (főnököm főnöke) jött utánam szimatolva, hogy "mi ez az isteni illat?" :)) Annyira jó ez a reklám, meg ez a zene is, úgyhogy most ezt hallgatom. :)

Tegnap felbuszoztunk a "hegyre", hogy megkeressük a házban anyukám varrógépét, mivel a takarítónőnké nemrég elromlott, és mondanom sem kell, nincs pénze újra. :( Anyukámét meg senki se használja már régóta, pedig semmi baja, úgyhogy idecipeltem és át fogom adni a takarítónőnknek. Ez neki is jó lesz meg nekem is, mert szoktam neki Jojóruhákat adni javításra, amiért fizetek neki. Ma délelőtt Robi haverommal megnéztem az új Hobbit filmet . A bátor hobbit története véget ért és itt kezdődik a gyűrű története... A legjobb akkor is az első Hobbit film zenéje volt. :) Különben meg, "if more of us valued home above gold, it would be a merrier world." - Thorin Oakenshield

Tegnap este: Én: A zsömléket hova tetted? Ő: A... főzőberendezés tetejére. Nagyon ritkán használom, úgyhogy nem tudom, mi a neve. Én: Magyarul a tűzhelyre? Ő: Az, az... Örülök ám azért, hogy megtaláltam ezt a nőt egyszer. :) Fejenként két pohár bor és egy energiaital elfogyasztása után kedvünk támadt kimenni a havazásba. Nem voltunk egyedül! Sok emberrel találkoztunk, akik a havazás felett érzett örömükben mászkáltak késő este az utcán. Így van ez, ha értékelhető méretű hópelyhek már csak háromévenként esnek. Átmentünk a Petőfi hídon, aztán elindultunk a Dunaparton felfelé. A Bálna tövében egy bárt találtunk, és Noé forraltborra vágyott, de az nem volt, úgyhogy két fehér forrócsokit (forró fehércsokit?) vettünk, és azokkal folytattuk utunkat. A Szabadság hídon jöttünk vissza Budára, ahol két koccanásnak és azt követő anyázásnak is tanúi lehettünk. A forrócsokik megdermedtek a poharainkban és olyanok lettek, mint a puding. Hógolyóztunk, hintáztam egy játszótéren, szelfiket

Ma újra kinyitottak a boltok, úgyhogy miután reggel az apák eltávolították a gyerekeket, megrohamoztuk a H&M-et. Noé már tűkön ült. :) Vettünk ruhákat, aztán cipőket is meg alkoholt is. A gyerekeknek is jó dolguk van, mert az apák wellnessezni viszik őket Egerbe. 30-án jönnek majd vissza, aznap idehozzák nekem mindkét kölyköt, mert Noé dolgozni fog. Most éppen a nagygépet nyomkodja. Itt a nappaliban, ahol ülök, fenyőillat van és csönd. Ideje bekapcsolni az Xboxot. :)

Dorián reggel rámászik az anyjára és azt mondja: Szeretlek! Noé: Melyik telefon kell? Dodó: A fehér.

Nálunk így telik az ünnep: Noé a DJ = mindig jó és hangos a zene, a gyerekek félpucéron ugrálnak a matracokon, a padlót elborítja a legó, gyurma, mágneses építő, sakkbábuk, távirányítós autók rontanak neki az üvegajtónak, a lakásban fellelhető összes képernyőn valami játék megy, a karácsonyfán ritmusra villódznak a ledek, Noé meg én Just Dance-re táncolunk, nehezítésképpen a kölykök a lábunk alatt mászkálnak át, Noé telefonról küld nekem fotót a gyerekekről a másik szobából, mert egyszerűbb, mint ordítani, hogy "Gyere, nézd, milyen cukik!" Ezek így egymás után és felváltva... :)

Most pedig az egyik olyan téma következik, ami miatt elkezdtem megint blogolni. :) Egyre biztosabb vagyok benne, hogy még élni fogok, amikor emberek lépnek a Marsra. Öreg leszek már, de élni fogok, és ennek nagyon de nagyon örülök! A legizgalmasabb esemény lesz életemben, még izgalmasabb, mint a holdraszállás, amiről sajnos lemaradtam, mert még nem születtem meg. De jobb így! Láttam nemrég egy videót / rövidfilmet, ami tökéletesen bemutatja azt, hogy mit szeretnék, hogy mi legyen az emberiség jövője, és örülök, hogy egy apró lépéssel közelebb leszünk ehhez a jövőhöz, ha a Marsra eljutunk. Itt van a film . A szöveget a néhai Carl Sagan olvassa, részlet a Pale Blue Dot című könyvéből. Nagyon vágyom arra is, hogy láthassak egy mozifilmet, ami ehhez a kis videóhoz hasonló, vagy olvassak egy ilyen témájú könyvet, de nem találtam még. Azt hittem, az Interstellar ilyen lesz, de nem, számomra nem volt mondanivalója annak a filmnek. Aztán elolvastam a The Martian című könyvet, de a

Ma reggel nyugodtan kialudtuk magunkat Jojóval (aka Mojszi, ez a két leggyakoribb neve mostanában), aztán ettünk, tisztálkodtunk, majd visszavittük a szombati bulira bérelt ruhámat a kölcsönzőbe. Úgy véltem, neki se árt ennyi kiruccanás, ezért magammal vittem, nem hagytam itthon apámmal. Délután játszottunk és a karácsonyi készülődést is folytattam. Leszedtem a helyéről a porosodó "kari" feliratú dobozt, átnéztem, meg az égők működését ellenőriztem. Működnek! Úgyhogy azt nem kell venni. A talpakat is leszedtem az előszobaszekrény tetejéről, és holnap mindkettőt elcipeljük a favásárlás helyszínére, mert nem tudom, hogy melyik méret lesz jó. Holnap még ezeket kell csinálni: 1. Favásárlás. 2. Kajavásárlás. 3. Utolsó ajándékok becsomagolása. (2 darab) 24-én díszítjük majd a fát, de csak másnap reggel ajándékozunk, mert Noé+Dodó akkor jönnek majd el hozzánk. Ezt hallgatom éppen , mert még nem unom! :)

Ez az első bejegyzés a vadiúj laptopomról, akit MyLittleBaby-nek kereszteltem. :) Az első PC-m tudniillik My Baby volt, az ő utódja My New Baby, aki azóta is üzemel, ez a kis gépecske, akin most pötyögök, pedig az első saját laptopom. Másik témám mára, hogy tegnap volt a céges karácsonyi buli, ahol nagyon jól éreztem magam! Budapest egyik legszebb épületében tartották, és mivel fel lehetett öltözni a helyhez illő korabeli ruhákba, én fel is öltöztem olyanba, mert szerintem jó móka, és máskor nem öltözhetek századfordulós ruhákba. :) Igen ám, de aztán a ruhához illő zene már nem volt, úgyhogy az evészet és a programok után visszavedlettem a saját ruhámba, hogy tudjak ugrálni. Nagyon jó volt minden, bár nem tökéletes, mert a zenék kb. egyharmada tetszett csak, úgyhogy 1 és 2 között hazaindultam. Levetítették az accountok által készített videókat is, ahol ugyan nem nyertünk, de sebaj, akkor is a miénk volt a legviccesebb! Itt van a miénk. A ruhámról nincs most nálam kép, a fejem vis

Nem írtam néhány napig, mert minden estére jutott valami tennivaló, amivel elment az idő. Hétfőn cipősdobozt csomagoltam, kedden tüntettem, szerdán este 7-ig dolgoztam, csütörtökön Mojszival a Westendbe zarándokoltunk új laptop ügyében, ma pedig - immár Noé társaságában - meg is szereztem az áhított laptopot! Boldog karácsonyt magamnak. :)) Tüntetni eddig háromszor mentem, először a netadó ellen október 28-án, aztán az egész bűnöző kormány ellen november 11-én, aztán most kedden szintén emiatt. Ezúttal Mojszi is velem jött, mert nagyon érdekelte, milyen egy tüntetés, és ügyesen viselkedett! Büszke voltam rá. :) Szinte végig gyalogolt is a lábán, csak egy kis szakaszon cipeltem a hátamon. Noé holnap is dolgozik, és talán még vasárnap is, bár remélhetőleg akkor már nem kell. Most már közel sincs annyi megrendelés, mint egy hete, mondta, mivel az emberek rájöttek, hogy karácsony előtt úgysem érkezne már meg, amit most rendelnének. Én legközelebb csak január 2-án megyek dolgozni!

Jojó teljesen ráakadt egy zeneszámra, és ilyen eddigi kis életében most van először. A Let it Go a Frozen című meséből tetszik neki annyira, hogy nem tud betelni vele. A mesét is nagyon szereti, sokszor megnézte, de önmagában a zene is nagyon megragadta. Sokszor már csak odaugrik a mesében, meghallgatja, aztán mást csinál. A szám benne van a Just Dance 2015-ben, és abban a játékban csak erre hajlandó táncolni. Mikor láttam, mennyire szereti, megmutattam neki YouTube-on a magyar változat ot (a filmeket angolul nézi), aztán ezt a soknyelvű változat ot is. El van bűvölve a kislány! :)

A gyerekek mai rajzai a hűtőn Egy modern mikulás, aki notebookot hozott

Késő este van, a két gyerek a nappaliban durmol, Noé pedig itt mellettem egy matracon szuszog. Ma munka után Noé+Dodó ugyanis beállítottak hozzánk! :) Na, nem annyira váratlanul, megbeszéltük már, hogy ezen a hétvégén jönnek, csak nem tudtam, hogy holnap reggel vagy már ma, de nem is kérdeztem, hadd legyen meglepetés. És az is volt, Jojó - ahogy mindig is szokta - boldogan ölelte magához Dodókát, mikor meglátta. Estig játszottunk, beszélgettünk, ettünk édességeket és valamennyi rendes kaját is, aztán a gyerekeket aludni küldtük - Jojót előbb lezuhanyoztam, Dodó viszont nem volt hajlandó mosakodni - majd pedig olvastam nekik egy mesét. Mire annak vége lett és visszajöttem ide a másik szobába, Noé már eszméletlen állapotban volt = aludt. Nagyon fáradt, ugyanis napi 12 órákat dolgozik heti 6 napban, mióta elkezdődött a karácsonyi roham a kereskedelemben, mivelhogy ott dolgozik, történetesen legóval kereskedő cégnél. Az pedig meglehetősen kelendő karácsony előtt. Megfizetik, úgyhogy nem

Mai programunk Mojszival miután összeszedtem az oviban munka után ez volt: 1. Claire's-nél mikulássapka és rénszarvasos fejdísz vásárlása. 2. Itthon a nappali padlóját elborító LEGO felszedése és elpakolása. 3. Fehércsokis cookie sütése a jól bevált recept alapján. Fejdíszek azért kellettek, mert a munkahelyem karácsonyi kisfilm versenyt indított, amit a mi accountunk holnap forgat, és ilyeneket fogunk viselni. A legót néhány napja szórtuk szét, amikor marsjárókat és Oriont cipelő Delta IV rakétát építettünk. Holnap jön a takarítónőnk, úgyhogy nem hagyhattuk szét tovább. A cookiekból ettünk párat, a többit pedig szintén a munkahelyemre viszem be holnap jótékonysági sütivásárra. Az összegyűlt pénzt egy gyerekotthonnak fogják adni.

December 10-e van és ez az új blogom! :) Valamiért fontos nekem, hogy kerek években számoljak, ezért megint kitűztem a december 10-ét a blogírás megkezdésére, bár néhány hete már megért bennem az elhatározás. Hiányzott már, hogy blogoljak, és már készen is állok rá. Három év kellett... Mozgalmas három év volt. Jojó majdnem 3 évesből majdnem 6 éves lett! Februárban lesz 6. Pisis-kakis bölcsisből nagycsoportos ovissá fejlődött, imádnivaló, okos és gyönyörű! Nagyon sokat köszönhetek neki. Három éve az tartott életben, hogy ő létezett és gondoznom kellett. Különben a franc tudja milyen hülyeségeket csináltam volna... Ott dolgozok még most is, ahol akkor kezdtem, csak azóta (egy éve már) csoportvezető vagyok. Egy éve távozott az előző csoportvezető, megpályáztam és elnyertem a helyét. Jól érzem ott magam és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy van munkahelyem és szépen el tudom tartani a kislányomat. Apám azóta is itt lakik, amit viszont egyre nehezebben viselek el. Még mindig fizet