Noj Blogja

Egy ideje már nem írtam arról, hogy próbálok megtanulni rajzolni / pasztellkrétákkal bánni. Ezután a rajz után a tavaly őszi hónapok alatt mindenféle sikertelen próbálkozásom volt akvarellceruzákkal meg pasztellkrétával. Kriszta tudná megmondani, mennyit nyűglődtem emiatt. Szánalmas dolgokat alkottam és el is ment a kedvem az egésztől. Nem mintha a korábbiak annyira jók lettek volna, de nem zavarna, hogy azok bénák, ha éreztem volna fejlődést magamban. Sokat agyaltam, hogyan tovább, végül meghoztam 2 döntést. Szakítok a "jobb agyféltekés módszerre" alapuló iskolákkal, abba is hagytam ezek követését Facebookon, Instán, stb. Nem felejtem el, hogy mit köszönhetek nekik, mert nélkülük sose jöttem volna rá, mekkora élmény nekem a rajzolás, de nem segítenek továbbfejlődni. Évek óta követem két pasztellfestő munkásságát a neten, már itt írtam róluk . Gail Sibley valamikor tavaly csinált egy online tanfolyamot, amit boldogan kipróbáltam volna, de több mint 80 ezer forint, és nem

Ez nem a világ vége, de engem eléggé elszomorít. Megjelent az első szám a legújabb Nightwish albumról és nem tetszik. A zene: semmi új. A téma: fárasztó, unalmas és nincs benne semmi pozitív. Itt van a klip: Nightwish - Noise Ahogy láttam a Facebook és Youtube hozzászólásokból, 99% szerint ez egy újabb mestermű és 1% úgy gondolja, ahogy én, ahogy az előbb írtam. Hogy a zene nem rossz, de semmi új nincs benne, és a téma már lerágott csont. Emlékszem, mennyire jó volt először hallani az Elan t öt évvel ezelőtt, milyen boldogsággal töltött el, és aztán milyen érzés volt, mikor először hallottam a Shudder Before the Beautiful t, csak arra tudtam gondolni, hogy ez elképesztő, hogy ennyire nekem való zene létezik, és ahányszor meghallgattam, felrobbant bennem egymillió csupa csodás érzéssel töltött buborék. :) Annyira nagyon szerettem volna hasonlókat átélni a legújabb számokkal kapcsolatban, és csalódnom kellett. :( Igaz, a Noise még csak egy szám és lesz még az új albumon sok mási

Tizenegy éve még gyanútlan voltam. Jojót 16-ára vártam, és bár voltak jelei, hogy előbb fog érkezni, nem tudhattam, hogy pontosan mikor. Este császármorzsát készítettem, életemben először és még mindig csak egyszer, de most már valamikor fogok készíteni megint, mert azóta is emlékszem, hogy tökéletes lett. :) Az itt látható fotó aznap készült. Legalább egy órán át álltam a nagy hasammal és kevergettem a császármorzsát, aztán megettem az adagomat lekvárral és porcukorral. Persze, hogy Jojó erre nekiállt megszületni. :) Kriszta még csak 2 éve ismer minket, de már megjegyezte, hogy “minden évben” elmondom ugyanezt a sztorit. :D Nos, a sztori már nem fog változni, azért mondom el ugyanígy minden évben. Csak Jojó változik rohamosan. Most már 11 éves. Ma reggel megkapta az ajándékát, amit én és Kriszta vettünk neki, ezt a sellőfarkat, ld. lenn. Erre vágyott a legjobban. :) Amint lehet, elvisszük egy úszás órára is, ahol megtanítják úszni benne. Szombatonként van ilyen sellőúszás óra a 1

Reggel 5-kor kelni nem jó. Úgy érkezni 8-ra munkába, hogy addigra már 2 km-t úsztam, az viszont jó. :) Úgy úszni 2 km-t, hogy közben Two Steps from Hell szól a fülembe, de alatta a víz bugyogását is hallom, az pedig egészen felpezsdítő élmény! A világ összes gondja eltörpül egy ilyen reggel után, és legyőzhetetlennek érzem magam. :) Mostanában vannak ilyen reggeleim. Krisztától kaptam karácsonyra egy vízálló mp3 lejátszót, amit futáshoz meg úszáshoz találtak ki. Nem tart még ott ez a technológia, hogy tökéletes legyen, de a TSFH és a vízbugyogás tökéletesen illenek egymáshoz, úgyhogy nem zavar, hogy azt is hallom. :) Szeretném idén a Balatont is így úszni át. Az mekkora lenne! Csak kéne rá elég zene, hogy ne ismétlődjön. Medencében 1 óra alatt kényelmesen úszok 2 km-t, a hullámzó Balatonban kicsit lassabban megy, és majdnem három óráig szokott tartani az 5,2 km.