Eljött az év utolsó napja, amit most történetesen a munkahelyemen töltök. Munka szerencsére nincs sok. Ma Kriszta vigyáz Jojóra, holnap és holnapután pedig Jojóstul jövök be ide. A suli csak 3-án kezdődik. Érdekes volt ma visszaolvasni, amit az év legelső napján írtam. Már akkor tudtam, hogy jó lesz ez az év, de hogy ennyire, arra nem számítottam. :) Ennek az évnek a nagyobb részét már Krisztával töltöttem és remélem, hogy még megszámlálhatatlanul sok évünk lesz együtt... Az év elején leírt terveim tehát megvalósultak. Új életem van, az új munkámba is beleszoktam, és a pasztellkrétázást is folytattam. Kriszta művész barátnője mondott biztató dolgokat a most készülő mázolmányomról is. :) Bármennyire vacak, amiket csinálok, van fejlődés bennük, úgyhogy nem hagyom abba. Nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek, aki erre jár!
Bejegyzések
Különleges karácsony volt az idei, most először töltöttük Angliában. Jó volt az itteni rokonokkal lenni. Ritkán találkozunk és mindig érdekes velük beszélgetni. Nemsokára indulunk a repülőtérre és aztán haza. Holnap már dolgozok. :( Mégsem olyan nagyon szomorúan megyek haza, hiszen ma este a reptéren Kriszta fog várni. :)))) Ideteszek három képet erről a hétről. Több is van Facebookon.
Egy repülőgépen írom ezt, de majd csak Angliában teszem a blogomba. Jojókával repülök a nagybátyámékhoz, akik meghívtak minket idén karácsonyra. Amikor meghívtak, Krisztát még nem ismertem, és így most az első közös karácsonyunk nem közös... Nagyon fog hiányozni, már most is hiányzik, de azért nem vagyok elkeseredve. :) Tegnap este kettesben gyertyafényben előkarácsonyoztunk, a menü pattogatott kukorica volt és vodka-Red Bull, a Spotify szolgáltatta a hangulatos karácsonyi zongoradallamokat, és minden tökéletes volt... :)))) Én ezt a vicces ajándékot adtam neki: Szereti a dinókat, az egyik kedvenc mobiljátéka a Jurassic World Alive, ami olyan, mint a Pokemon Go dinókkal, és a vicces dolgokat is szereti, úgyhogy gondoltam, hogy tetszene neki egy ilyen jelmez. Szerintem eltaláltam, mert nagyon örült neki és rengeteget röhögtünk rajta! Én pedig ezt a romantikus ajándékot kaptam tőle: Láttunk Budapesten sétálva többfelé hasonló lakatokat, és megjegyeztem, hogy szerintem ar
Egy hete volt a műtét és tegnap volt először olyan érzésem azóta, hogy nem vagyok beteg. Csodás érzés. :) Pénteken még mindig nem voltam egészen jól, mégis bementem dolgozni, mert arra azért már képes voltam, és nem akartam betegszabin tengődni. Azt a napot már nem fedte a fizetett szabim. Szombaton még mindig azt éreztem, hogy jobban teszem, ha pihenek, és tegnap óta végre nincs semmilyen rossz érzésem. Ma felhívtam a dokit, aki műtőtt, mert azt kérte, hogy hívjam ma. 17-ére rendelt be kontrollra. Remélhetőleg minden rendben lesz és a betegeskedést megint elfelejthetem néhány évtizedre...
Voltam már jobban is. :/ A műtét rendben lezajlott tegnap és már aznap haza is jöhettem. Szerintem az altató / érzéstelenítő jótékony hatása volt, hogy tegnap estig szinte semmi fájdalmat nem éreztem. Aztán egyre rosszabb lett, alig aludtam éjjel. Ma is csak döglődtem eddig, de most éppen jobb, hát feltápászkodtam a fészkemből és babzsákban ülök. Utálok semmittenni. Kriszta rengeteget segít, ő kíséri suliba Jojót, házimunkát csinál, sőt, még az egyik macskánkat is elviszi ivartalanításra ma. Szándékosan így kértünk időpontot, hogy ha már egy műtött beteg döglődik itthon, akkor akár elfér még egy... Miszikét műtik ma, a lány cicánkat. Hubácska már kb. egy hónapja töketlen. :) Fiú állatkánál nem akkora beavatkozás ez, Miszike ellenben komolyabb műtéten fog átesni ma, mint én tegnap... Szóval amikor éppen semmire se vagyok képes, akkor fetrengek, de amúgy igyekszem én is valami hasznot hajtani, pl. bepakolni a mosogatógépet meg a mosógépet... Nagyon várom, hogy megint teljesen jól l
A téli blog hátterem innen van . Ma este be kell feküdnöm a János kórházba és holnap műtenek. Elvben nem egy nagy műtét ez és talán már holnap hazajöhetek, ha korán lesz a műtét. Legkésőbb kedden hazaengednek, ha minden rendben, erre számítok. Sajnos ennél pontosabbat nem tudok még. Az altatástól félek, mert nem tudom, pontosan hogyan fogják csinálni. Attól is félek, hogy utána félálomban hülyeségeket fogok beszélni. És a fájdalomtól is félek, ami a műtét után lesz. Valószínűleg nem lesz valami hatalmas fájdalom, de a kis fájdalmat se szeretem. Életem második műtétje lesz, az első 16 éves koromban volt, vakbélműtét. Az után szörnyű volt minden, de ez a holnapi nem akkora nagy műtét, szóval talán hamarabb túl leszek az összes kellemetlenségen... Kriszta szabit vett ki, hogy segítsen. <3 Most éppen itthon ülünk, ő tanul, mert kedden vizsgázik (továbbképzésre járatja a munkahelye), én meg egy babzsákban tespedve írom ezt. Délelőtt van még, délután majd összepakolunk nekem, átvess
Néhány olyan zenét is összegyűjtök itt, amiket Krisztával hallgattam / ő mutatta és nagyon tetszenek. Jó az ilyeneket évek múlva visszahallgatni és visszarepülni egy pillanat alatt abba az évbe, amikor sokat hallgatam őket. Legalábbis rám ilyen hatással vannak a zenék. Hozier - Take Me to Church A balett táncos tehetsége és a dal mondanivalója is nagy hatással volt rám, amikor mutatta ezt a videót. Aztán megkerestem az eredeti videót , ami a dalhoz tartozik, és bőgtem rajta... Robin Schulz - OK Egy sokkal vidámabb hangulatú dal, amit az első balatoni kiruccanásunk után hazafelé az autóban hallgattunk. :)))) LP (Laura Pergolizzi) pár dalát is ideteszem, mert nem is tudtam, hogy ez az énekesnő létezik, amíg Kriszta nem mutatta meg. Kedvecem: Tightrope Ez az egyik legismertebb száma, ami szintén nagyon tetszik: Lost on You De amúgy az összes dala tetszik, amit eddig hallottam. A videók is tetszenek, főleg, ahol a kis barátnőjével van. :))
Kiderült a műtétem időpontja: dec. 3. Ez egy hétfői nap, előtte való csütörtökön, tehát nov. 29-én, műtét előtti kivizsgálásokra kell mennem. Kivettem szabinak 29-ét, dec. 3-át és az utána jövő három napot, ezzel minden fizetett szabim el is fogy erre az évre. Minden bizonnyal jól leszek már 7-e péntekre, de ha mégsem, akkor oda betegszabit kérek. Továbbra is félek, hogy milyen lesz a műtét után. A műtét altatásban lesz, szóval az mindegy, de utána fájni fog, és attól félek. Hogy meddig meg mennyire... Szerencsére most már van segítségem Kriszta személyében. <3 Ha ez az egész akkor történik, amikor még egyedül vagyok, nem is tudom, mi lenne velem...
Krisztával már több mint fél évet húztunk le együtt. :) Annyira más személyiségek vagyunk, hogy folyton azon viccelődünk, meddig bírjuk még ezt. De ez csak vicc. Pontosan tudom, hogy velem akar lenni, amíg csak lehet, és én meg vele, mert tökéletesen boldoggá tesz. *irul-pirul* :) Mindenestre nem bízzuk el magunkat, hanem úgy tologatjuk egyre távolabb a jövőben a "mandátumunkat", hogy újabb és újabb közös programot beszélünk meg. Ami a legtávolabbi program utánra esik, arról az időszakról már úgy beszélünk, mintha addigra már nem lennénk együtt. Ha egyikünk ezen változtatni akar, ki kell találnia egy közös programot későbbre. Ez eddig bevált. :) Voltunk már filmzenei koncerten, klasszikus baletten, állatkertben, moziban, színházban, swingfesztiválon... Legközelebb ismét balettre megyünk november 30-án. Utána még nem tudom, hogy mi lesz velünk. :)
Kiderült két betegségem, az egyik miatt műteni kell, a másik miatt hónapokig nem ehetek cukrot. Ezektől eltekintve jól vagyok éppen, de amúgy néha elég rosszul vagyok. A cukormegvonvás nagy csapás nekem, még egy hete se tart és tegnap éjjel már vaníliás kólával és cookie-val álmodtam. :( Pedig nem szoktam minden nap kólát inni, kb. havonta egyszer, de tény, hogy szeretem a cukrot és szoktam enni cukros dolgokat. Nem hiszem, hogy egy átlagembernél többet, de már mindegy. Egyelőre le kell mondanom róla. A műtéttől meg félek. :( Egyetlen műtétem volt életemben, vakbél 16 éves koromban, nem jó emlék a fájdalom miatt, pedig akkor még gyerekosztályra fekhettem be és ott jobbak a körülmények, mint a kórházak felnőtt részlegén. Utána már csak szülni mentem kórházba 30 évesen és azóta nem kellett. Most éppen olyan orvost keresek, aki a műtétet vállalja, ugyanis az az orvos, aki a betegséget felfedezte, nem műt ilyesmit. Ismerősökön keresztül szereztem két időpontot orvosokhoz, az egyikhez jövő
Szabadságon vagyok itthon egész héten. Ez már az ötödik ilyen hét ebben az évben és lesz még egy ilyen jövő hónapban és karácsonykor is. Plusz még egynapos szabijaim is voltak eddig nyolcan. Egész pontosan 43 nap szabim van idén! Így azért már el lehet viselni ezt a munkát . Azért van ennyi szabim, mert minden ledolgozott ünnep után jár két extra szabi. Ez a februárban elhagyott ügyfélnél is így volt, igen ám, de ott kizárólag angolokkal dolgoztunk, és olyan napokon, ami ott is meg itt is ünnep, nem dolgozhattunk, továbbá az angol ünnepeken kötelező jelleggel ki kellett venni szabit. A jelenlegi ügyfélnél azonban a világ bármely tájáról hívhatnak minket bármikor, semmilyen ünnep sem szent, így idén összesen hét olyan nap van, ami Magyarországon ünnepnap, én meg dolgoztam / dolgozni fogok, ez tehát +14 nap szabi. Ez jön hozzá azokhoz a szabikhoz, amik nekem korom alapján járnak (27) és amiket Jojóka létezése miatt kapok (2). A tél végi munkakeresésem eredménytelenül zárult, abbahagyt
A4-es méret Hullámzó tengert kellett festeni ezúttal az online pasztell tanfolyamon. Szerintem a hullámok és a távoli tenger színe is jó lett. A közeli tenger nem tetszik, a sziklákat meg szándékosan hagytam félbe, mert egyrészt most nem ez a lényeg, másrészt ha még piszkálnám őket, akkor se lennének sokkal jobbak.
Néhai nyulunknak is volt lapja a neten - sőt, róla megfelelő kapcsolataimnak köszönhetően nyomtatásban is megjelent egy cikk - így eldöntöttem, hogy a cicáink is megérdemlik, hogy saját weblapjuk legyen. Hubertusz lapja Artemisz lapja Imádjuk ezt a két macskát, Jojó is, én is, és még Kriszta is. Kriszta annak ellenére, hogy ő alapvetően kutyás típusú ember, van is egy szeretett kutyusa, de azt mondja, ő sem tagadhatja le, hogy ez a két macska imádnivaló. :) Különlegesek számomra azért is egyébként, mert pont egy nappal a "végzetes" :) gellérthegyi sétánk után születtek, így aztán az életkoruk mindig meg fog egyezni a kapcsolatunk hosszával. :)
Vége a nyárnak és készülődünk az új tanévre. Ezen a héten szabin voltam itthon, így nem volt nehéz felkészülni. Holnap még elő kell túrni Jojóka ünneplőjét, bekötni neki egy csíkos füzetet üzenő gyanánt, mindjárt bele is írni, hogy hétfőn egyedül hazajöhet a három ofő óra után... Örülök az önállósodásának. Az idei tanévben arra is szeretném megtanítani, hogy egyedül járjon a különóráira. Úgy néz ki, hogy az egyik gyalog elérhető helyen lesz, a másik pedig 2 metrómegállónyira a zöld metróval. Visszavágyik a Corvin Rajziskolába , ahova elsős korában járt, de aztán megszűnt az a gyerekeknek kitalált foglalkozás, amit szeretett. Van viszont tiniknek való rajztanfolyam 10 éves kortól. Írtam a sulinak, hogy Jojóka már 9 és fél és szívesen menne, ajánlható-e neki ez a foglalkozás, és szerintük igen. Októberben indul, akkor kipróbáljuk. A második különórája programozás lesz, amit elsős kora óta a Logiscoolban tanult. Szeretett oda járni egészen az elmúlt tanévig, amikor is az iskola bev
Egy buszon ülök Krisztával - és még 50 emberrel - és Lloret de Marból Barcelona felé tartunk. Csak azért írok, hogy legyen egy ilyen bejegyzés is. :) Egyhetes nyaralásunk lassan véget ér. Délelőtt van, ma még Barcelonában nézelődünk, és este repülünk haza. Majd töltök fel képeket később. Csodás nyaralás ez... :)) Közben Jojókáéktól is kapom a híreket és izgi képeket Los Angelesből. Neki is nagyon jó dolga van, az biztos. :)) Reggel kicsit beszéltem vele Viberen, ott akkor késő este volt és alváshoz készülődtek. Most éjjel van és alszanak. Ilyen tájon haladunk éppen:
A 200E buszon ülök és éppen elindult a reptérről visszafelé. Jojókát átadtam és innentől mások vigyáznak rá + remélem vigyáz magára is... Elvben 10 perc múlva, reggel 6-kor felszállnak. Egy óra 15 perc múlva kéne Münchenben lenniük, ott várniuk kell 5 órát, aztán 12 órát repülnek. Mire megérkeznek Los Angelesbe, itt már éjfél lesz, ott meg délután. Jojókát persze nem tudtam rávenni, hogy időben menjen aludni tegnap... Ő is meg én is csak 3 órát aludtunk. Mondtam neki, hogy ahol van rá módja ma, vízszintbe helyezkedjen, akár a müncheni reptér padlóján. Fázósan, pulcsiban, meleg, mézes teát szorongatva láttam utoljára, úgy ment be a biztonsági ellenőrzésre. Láttam, hogy a teát megitta, aztán átmentek a kapukon. Sajnálom, hogy nem lehetek most vele, de ez így alakult. Ettől is önállósodik legalább. Most hazamegyek és bepakolok magamnak a spanyol útra. Délután jön Kriszta a saját bőröndjével, és holnap hajnalban ismét a reptéren kezdem a napot. Néha nagyon kellenek ilyen kalandok, hogy meg
Jövő héten szabin leszek és kalandos utazásokra indulunk. Jojóka Los Angelesbe utazik a nagybátyjával, vagyis ecsémmel, én pedig Krisztával Spanyolországba repülök. Soha nem voltam még Spanyolországban eddig! Nem mintha Los Angelesben jártam volna. :) Ecsém gyakran megy oda, évente többször, és úgy döntött, ideje Jojót is elvinni, mert most már elég idős ahhoz, hogy értékelje Los Angelest. Még nem adtam fel a reményt, hogy egyszer visszatérjek Amerikába életemben, de az már biztos, hogy nem idén lesz. Megyek viszont Spanyolországba Krisztával, ami az első közös repülőutunk és első közös tengerparti nyaralásunk lesz. :) Nemrég rámutatott, hogy amikor ezt az utat lefoglaltuk, ismertük egymást összvissz egy hónapja. :D Van ilyen... :) Jelenleg egyébként már három hónapja vagyunk együtt, tehát igazán komoly múltra tekint vissza a kapcsolatunk. :) Jojókáék holnap hajnalban indulnak, mi pedig vasárnap hajnalban, így egymás után kétszer kell hajnalban kelnem. Jojóka indulásánál a félreértés
Az online pasztell tanfolyam következő feladatát is befejeztem, ezt a piros fát. A4-es méret Nem annyira érdekel, hogy ez most jó vagy nem jó... Lényeg, hogy jólesett megfesteni. :) Egyébként az online tanfolyamot készítő rajziskola vezetője - akit nem tartok valami nagyra rajztehetség szempontjából - a Facebook csoportban "különösen remeknek" titulálta a tulipánjaimat és a papagájaimat , szerinte kezdőknek nem szoktak ilyen jól menni. Ő maga az oktató ezekben az online fizetős videókban, amiket nézek. De ő is csak úgy tanult meg rajzolni, ahogy én, egy "jobb agyféltekés" tanfolyamon. Krisztán keresztül azonban megismertem egy igazi művészt. Igazából többet is, de a legjobb barátnője is művész, aki rendszeresen adja el a képeit és művészeti iskolában tanult. Kíváncsi voltam, hogy ő mit szól a papagájokhoz, úgyhogy átküldtem neki anélkül, hogy megmondtam volna, hogy én csináltam. És azt írta, hogy szép, aprólékos, de a "fényszínek" hiányoznak ró
A cicáinkról készült néhány fotómat a Noé Állatotthon felhasználta - engedelmemmel - az oldalán azzal a céllal, hogy népszerűsítse egyszerre két cica örökbefogadását. Ami egyébként itt is tanúsítom hogy nagyon jó döntés volt pont azon okokból, amiket felsoroltak ebben a kis cikkben. :) A lenti képeket pedig Kriszta készítette tegnap. Én csak leguggoltam hozzájuk a konyhában, hogy megsimogassam őket. :D Ők úgy döntöttek jobb lesz, ha egyikük a hátamra mászik, másikuk meg a lábamra fekszik. Egy perccel később rájöttek milyen kényelmes ez - nekik - és lepihentek rajtam. :D Nem sokáig volt kedvem ezt a pózt tartani, de azért meg kellett örökíteni. :) Nagy örömömre Bubi (Hubertusz, született Haraszti Krisz) is egyre barátságosabb és már nem szokott elbújni a lakásban, hanem hugijához hasonlóan lazán viselkedik emberek társaságában, mint az lejjebb is látható. :D
Éppen hazafelé vonatozunk Balatonról Krisztával. <3 Idén harmadszor jártunk a Balcsinál mindig csak pár napra, három különböző városkában. Örülök, hogy sikerült közös balatoni élményeket is szerezni, mert mindketten nagyon szeretjük azt a szép, zöld tavat. :) Most már együtt is heverésztünk strandokon, fürdőztünk, lángosoztunk, sátraztunk, néztük a naplementét... :) Csupa jó dolog történik velem mostanában tényleg. :)) Az első közös külföldi utunk pedig Spanyolországba fog vezetni két hét múlva.
Végre itthon vannak a kiscicáink! Kriszta autóval vitt minket délelőtt az ideiglenes befogadó házához, hogy minél kényelmesebb legyen a hazaút. <3 A cicáink imádnivalóak és tökéletesek! Meg is mutatom, hogy mennyire. :) Állandó mozgásban vannak, amikor nem alszanak, úgyhogy nehéz jó képeket lőni róluk. :) Amit tudni lehet eddigi életükről: Egy istállóban születtek Dunaharasztiban május elsején. Kóbor cica kölykei, összesen öten testvérek. Amikor rájuk találtak, bolhásak és macskanáthásak voltak, az anyuka pedig rendkívül sovány. A megtalálójuk a Noé Állatotthon macskamentő csoportjához juttatta el őket. Eddig az állatotthon egy önkéntesénél laktak a 15. kerületben, onnan hoztuk el a mi két cicánkat ma. Az eddigi befogadójuktól megtudtam, hogy mind az öt kiscicára és az anyacicára is jelentkezett már gazdijelölt. Az anyacica Svájcba fog költözni. :) Örülök, hogy ezeknek a cicáknak amilyen nehezen indult az élete, olyan jól alakul most a sorsuk. Legalábbis én min
Befejeztem egy újabb képet az online pasztell tanfolyam alapján. A4-es méret Elég nyomi szerintem. Nemrég az a cég, ami a tanfolyamot csinálta, nyitott egy Facebook oldalt, ahova fel lehet tölteni képeket és tanácsokat meg véleményt kérni. Oda fel fogom tölteni ezt és az előző hármat, amiket az online tanfolyam alapján csináltam. Kíváncsi vagyok, tudnak-e hasznos tanáccsal szolgálni, amitől jobban fog ez menni nekem. Eddig ugye volt három kép, a tulipánjaim szerintem nem rosszak, a papagájaim tűrhetőek, a naplemente nyomi, és ezek a fák... nos, a naplementéhez viszonyítva nem tűnnek annyira nyominak. :D Ennyit értek hozzá... :D
Ma reggel Krisztával jöttünk ki a lakásból, zártam az ajtót, meghallotta a fölöttünk lakó néni, és mivel ő addigra felhívta magának a hatodikra a liftet, kedvesen megállt vele egy emelettel lejjebb, hogy be tudjunk szállni. Mindig ezt szokta csinálni, amikor hallja, hogy egyszerre indulunk valahova, de most érezhetően meglepődött, hogy se nem egyedül lát, se nem Jojóval. Kérdezte is, hogy a "kisasszony" hol van. Mondtam, hogy az apjával hétvégézik éppen. Néni: "Helyes, anyukának is kell a kikapcsolódás, anyuka meg barátnőzik addig!" Ha tudná... :D Öreg nénik és az ő ártatlan kommentárjaik... :D Olyan régen hallottam ilyet utoljára, hogy már el is felejtettem, milyen vicces tud ez lenni. :)
Hétvégén rövidre vágattam a hajam. Itt van róla 5 kép . Új élet, új frizura... :) Nagyon tetszik, örülök, hogy megtettem ezt a lépést. Komoly döntés volt, mert utoljára gyerekkoromban volt rövid, szerintem kicsi másodikos koromig, tehát 31 éve! Kriszta szerint "vagány" az új frizurám. :) Ma a munkahelyemen egymás után kaptam a "de jó a hajad!" megjegyzéseket. :) Úgyhogy ezentúl ilyen lesz a frizurám.
Lesznek kiscicáink!!!! Ma látogattunk meg két kiscicát, akik jelenleg átmeneti befogadónál vannak, egy állatmenhely önkéntesénél. Július 7-én hozhatjuk őket haza, onnantól egy hétig szabin leszek itthon. Évek óta készülök már cicák örökbefogadására. Jojó is repesve várta, hogy végre eljöjjön ez az idő, hogy rászánom magam. Nem akartam addig, amíg Jojó túl kicsi és önállótlan volt. De most már nem az és tudni fog segíteni ellátni a cicákat. A kiscicáink most 6 hetesek, még anyatejet is esznek, de már cicatápot is. Kiscicákat simogatni, ölelgetni leírhatatlan élmény, szóval nem is próbálom leírni. :)) Érdekes volt nekem, hogy már ilyen piciként is látszik, hogy különböző a személyiségük. A kislány cica bátor felfedezőként viselkedett, leugrott a kanapéról, szaglászott, nézelődött, a kisfiú cica végig a kanapén maradt és párnák mögötti puha, sötét helyekre igyekezett bejutni. :) De egyik sem félt attól, ha felvettük őket és hagyták magukat simogatni. Mindig is úgy gondoltam, hogy legjob
Én már nagyon régen nem voltam olyan boldog, mint most Krisztával! Vele úgy érzem magam, mintha "hazaértem" volna, nem tudom jobban kifejezni. Az a kellemes érzés, amikor valaki mellett önmagam lehetek. Ezt érzem mellette, pedig még mindig csak rövid ideje ismerem, ráadásul teljesen más ember, mint én... De ezek nem számítanak, most már látom. Az ő érzéseiben sem kételkedek egy pillanatig sem. Minden tettével bizonyítja, amit mond, hogy halálosan komolyan gondolja, ami most köztünk van. Biztosan tudom, hogy nem fogok benne csalódni, hiszen még soha senkiben nem csalódtam, csak bennem csalódtak mások. Az emberismerettel soha nem volt gondom, csak saját magam megismerése nem ment.. Utóbbin segített a pszichodráma... Igyekszem ezt a kapcsolatomat nem elszúrni. :)
A4-es méret Ilyen lett az első tájképem az online tanfolyam alapján. Igazából csak a felhős égbolt volt a feladat, a többit azért csináltam meg, mert nem akartam félkész képet. A felhők szerintem tűrhetőek. A kép legnagyobb hibáját is látom, túl világos bal oldalon a lila virágos sáv és ettől teljesen életszerűtlen. Kriszta véleménye, hogy ő ezen nem lát hibát, de nem is ért hozzá. Diplomatikus. :) Jojó véleménye: Látszik, hogy nem múzeumba való, de igényes. Látszik, hogy sokat dolgoztál rajta. (Mondom, hogy nem úgy beszél , mint egy gyerek!) Mindkét vélemény jólesett. :) Ja, valami még jobban esett! Krisztának vannak igazi művész ismerősei, nekik mutatta ezt az önarcképemet , és elmondása szerint odavannak érte! Hű! :)
Jojókáról: Már nem úgy beszél, mint egy gyerek. Egyre többször mond olyan dolgokat, amikből vagy sokat tanulok vagy tényleg viccesek. Utóbbira példa, amit a badacsonyi túrán mondott. Egymillió szúnyog volt, a lábam ma is úgy néz ki, mintha bárányhimlős lennék... Jojó az erdőben: "Rajtam házasodnak össze a szúnyogok! Találkoznak, szerelmesek lesznek és szépeket mondanak egymásnak. Hogy de szép a szájszerved. Meg szép a potrohod..." Szóval, ilyen egy kilencéves? Imádom! :))))
Eljött az ideje, hogy megmutassam Jojónak az egyik kedvenc helyemet a világon, ami a Badacsony bazalttömbjeinek teteje. :) Nem könnyű út vezet oda, de szerintem megéri a fáradságot. Öcsémmel megbeszéltem egy hónapja, hogy túrázhatnánk ott egyet, ha neki is van kedve és azt mondta, örömmel! Úgyhogy hármasban mentünk. Péntek délután indultunk és egy éjjelre Badacsonytördemicen megszálltunk. A fenti képen Jojóka is felfedezhető. :) Krisztának írok itt, az biztos. :D Az új Facebook borítóképem. Jojóka a nagymamája sírjánál. Öcsém csinálta ezeket a szomi képeket. De hát ez is az élet része... Anya abban a kis faluban van eltemetve, ahol a telkünk volt, de már el kellett adnunk. Keszthelyre is benéztünk, ha már a környéken jártunk. Megkerültük a Balatont, mert odafelé az északi parton mentünk és hazafelé a délin. Útközben egymás zenéit hallgattuk telefonról bluetoothon keresztül, beszélgettünk, nosztalgiáztunk a gye
Megtaláltam! :) Azt az embert, akit már hosszú évek óta kerestem. :) Pontosabban, ha úgy vesszük, ő talált meg engem, mivel ő írt nekem először március vége felé. A pontos napot sajnos nem tudom, mert történetesen az az ismerkedős oldal, ahol először írt nekem, eltűnt a netről... Nem is értem, valami hibaüzenet jön elő rajta, pedig nem egy új oldalról volt szó. Na, mindegy. Az első emailjeink legalább megvannak. Március 24. a dátum rajtuk. Írtunk ketten összesen 150 emailt egymásnak 3 hét alatt, közben egyszer találkoztunk. Aztán jött a "viberezünk napi 12 órában" szakasz, amit egy újabb randi után felváltott a "viberezünk napi 24 órában" szakasz. Az a második randi volt az, amikor mindkettőnket megcsapott a tavasz szele, hogy úgy mondjam. :D Aznap 14 kilométert gyalogoltunk mindenfelé a városban - nem egyvégtében. Számokban ennyi a megismerkedésünk története. :)))) Pontosabban még mindig csak ismerkedünk, hiszen egészen megismerni valakit az vagy lehetetlen vag
Hétvégén megnéztem ezt a kiállítást: VÁSÁRHELYI MŰVÉSZÉLET 1900 - 1990 és lefotóztam a kedvenc képeimet, azokat ideteszem. Nehéz volt választani közülük! Szerencsés voltam, mert véletlenül pont egy tárlatvezetés elejére értem oda, úgyhogy sok érdekeset is hallottam. Szeretek festményeket nézegetni, mert bár nem tervezek festeni, támpontot adnak arra, hogy milyen lehet egy jó kép akár pasztellkrétával megfestve. Ezen a kiállításon sokféle kép volt, ahogy a lenti kedvenceim is mutatják. Volt, aminél azt gondoltam, hogy "ilyet én is tudok" és olyan is, amitől egy pillanat alatt megálltam, mert annyira különlegesnek találtam. Nyilasy Sándor: Tápéi halász László Fülöp: A kis Lídia Csornai János: Csokorkötő asszony Barcsay Jenő: Erdőrészlet Frank Frigyes: Mártélyi szoba belseje Novotny Emil Róbert: A művésztelep teraszáról Németh József: Mezei Vénusz Fejér Csaba: Tanyapitvar Kéri László: Kútnál Tóth Menyhért: Elsősegély Fejér
Háromnapos hétvégénk van. Nekem általában nem akkor van, mint másoknak, de most éppen az van. Mojszinak nincs ma suli, nem tudom, hogy miért, talán továbbképzésen vannak a tanárok. Minden tanévben van néhány ilyen nap. Kivettem magamnak egy szabit az idei kb. negyvenből. :) Szombaton angol nagynénimmel és nagybátyámmal töltöttük az időt, akik éppen itt vannak Magyarországon, hogy vidéken élő idős rokonaikat látogassák meg. Ecsém és a barátnője is csatlakoztak. Az időjárással nagy szerencsénk volt, ebéd után kellemes sétát tettünk, fagyiztunk, aztán az angolok körúti lakásában teáztunk és beszélgettünk. Azóta két napja borult az idő, szóval örülök, hogy ezt aznapra terveztük. Szombaton éjszakába nyúlóan ébren voltunk Mojszival és másnap 11-ig aludtunk. Mojsziban és bennem nem sok közös van, de ez az egyik: későtől későig szeretünk aludni. Amikor lehetőségünk van (ritkán), akkor ezt csináljuk. Tegnap sehova se mentünk csak döglődtünk itthon. Ma ki kellett mozdulnunk ügyet intézni és venn
Update a tegnapihoz : Ma felmondott az a török apuka, akinek a súlyos beteg, koraszülött gyereke van. Munkát kapott egy egészségügyi cégnél, ami biztosítani fogja a fiát, és akkor nem kell kifizetniük a drága műtéteket. Most az egyszer nem bánom, hogy felmondott valaki a csapatomból, mert örülök annak, hogy kicsit könnyebb lesz nekik. És szerencsére most van is két új török srác a csapatomban, akik már tudnak hívásokat venni, és még nem mondtak fel! :D Úgyhogy jók vagyunk. :)
Egyre több értéket fedezek fel az új munkámban! Februárig olyan helyen dolgoztam, ahol nem találkoztam törökökkel és szlovákokkal, most pedig ilyen országokból jött munkatársaim is vannak és tanulok tőlük és rácsodálkozok dolgokra és szomorkodok miattuk, de mindez hozzátesz az életemhez valamit... Az egyik szlovák lány kijelentette, hogy ő mostantól nem hajlandó csehül beszélni... Kihívás volt megmagyarázni neki, hogy nem azért kérem meg a csehekkel való munkára, mert bántani akarom, hanem mert először is a jelentkezésében saját maga írta, hogy tud csehül, másrészről éppen aznap senki nem volt benn betegség és szabi miatt, aki meg tudta volna értetni magát csehekkel, csak ő... Ráadásul pont múlt héten lépett ki egy másik szlovák emberke, úgyhogy lesz még szükség ennek a lánynak a segítségére, még akkor is, ha ő igazából szlovák... Hozzáteszem, ő az egyetlen szlovák, aki nálunk most ekkora problémát csinál ebből, de ez érzékeny téma neki, ezért óvatosan kell megközelíteni... Aztán a
A4-es méret Befejeztem végre ezt a papagájos pasztellképet, ami a Valdorart online tanfolyamán a második feladat. Nem is tudom, mit gondoljak róla. Van, ami tetszik rajta és van, ami nem. Az biztos, hogy az állatfestészet nem lesz a kedvenc témám, sokkal jobban érdekelnek a tájképek és az emberek. A következő lecke tájkép lesz! :) Izgalmas fejlemény számomra, hogy az egyik kedvenc pasztellművészem is indít online tanfolyamot! Még nem tudni, hogy pontosan mikor, mert folyton tolódik az időpont, de szerintem ebben a hónapban végre kiderül, mibe fog az kerülni. Ő tényleg tehetséges művész, úgyhogy kíváncsi vagyok arra a tanfolyamra. Csak előbb végigmegyek a Valdorart-félén is, ha már megvettem, főleg, hogy most jön végre a tájkép!
Kellemes húsvéti ünnepeket! Idén úgy osztottuk be a tavaszi szünetet, hogy Mojszi az elején az apjánál volt, most meg velem van. Szerdán lesz legközelebb suli, úgyhogy én is csak akkor megyek dolgozni legközelebb. Már második napja itthon heverünk kettesben és remekül érezzük magunkat. :) Nem hiányzik senki. Bár neki tanulnia is kellett és kell is még, nekem meg házimunka is akad, bőven van idő pihenni meg játszani is. Programunk csak keddre van, amikor kirándulni megyünk ecsém és apám társaságában. Utóbbit látni se akarom, de most az egész család érdekében úgy kell tennem, mintha nem haragudnék rá annyira, amennyire igazából... Erről ennyit. Az a hihetetlen dolog történt, hogy pozitív dolgokat is találtam a munkámban, amit februárban kezdtem, és kezdetben borzasztóan utáltam . Most se szeretem, félreértés ne essék, én valamit vagy szeretek, vagy a munkám, átfedés jelenleg sincs. De találtam végre olyan dolgokat, amik tetszenek benne, amiktől azért akadnak kellemes pillanataim is
Életemben először ültem ma elektromos autóban! Ecsém elvitt furikázni GreenGo autókkal. Úgy gyorsulnak, hogy az félelmetes! Nekem rögtön a Blue Fire nevű hullámvasút kilövése jutott eszembe, amin a németországi Europa Parkban ültem. Jó móka volt! :) Egyetértettünk ecsémmel, hogy el fog jönni az az idő, amikor betiltják a benzines autók reklámozását, ahogy a cigireklámokat már betiltották. Még nem tudom, mikor lesz az, de már várom. :)
Az elmúlt másfél évben pszichodrámára jártam havi egy hétvégi napon. Tegnap volt az utolsó alkalom, úgyhogy most már beszámolok róla. Azért döntöttem úgy 2016 őszén, hogy kipróbálom, mert úgy gondoltam, segíteni fog megérteni bizonyos történéseket az életemben és segíteni fog előre lépni. Hosszú folyamat volt ez a másfél év, miközben nagyon sok minden történt - nem velem, hanem bennem. Egy darabig nem voltam biztos benne, hogy tényleg segíteni fog. Jól elszórakoztam az alkalmakon, de nem éreztem, hogy bármi változna. Aztán végre beindult bennem valami az ott átéltek hatására, és elértem, amit szerettem volna. Megbocsátottam anyukámnak. Ez még tavaly történt. Az egyik alkalmon "beszélgethettem" vele. Nyilván valaki más alakította anyukámat, vele igazából nem lehet már beszélgetni, de ez majdnem ugyanolyan jó volt. Megbocsátottam önmagamnak. Ez nehezebb volt a fentinél és csak idén sikerült. Végre megszabadultam az önvádtól. Megtanultam, hogy nem kell mindenkinek megbocsá