Zalai nyaralásunk képeiből teszek ide néhányat - na jó, rengeteget, mert gyönyörű hely. :) Az utolsó két kép viszont nem Zala megyében készült. :)
Bejegyzések
Ma 4 óra 45 perckor keltünk, és bár csípős hideg volt még akkor, azonnal fürdőruhába bújtunk. Arra persze felvettünk még pár réteget, hogy ne fázzunk. A zalai táj megint új arcát mutatta, hajnali köd szállt fel a legelőkről, amit a felkelő nap halvány narancssárgára színezett. A tehéncsordák a helyükön voltak és legelésztek. Kicsit tartottunk tőle, hogy nem sikerül bejutni Horvátországba, mivel azt olvastuk, hogy az utazási célunk részleteit taglaló, kinyomtatott adatlappal lehet csak átlépni a határt. Meg is próbáltunk ilyet kitölteni a neten tegnap, bár nyomtatni semmi esélyünk nem lett volna. Gondoltuk, ha beküldjük az adatainkat, az is jobb a semminél. Azonban kötelezően kitöltendő mező volt a horvátországi szállás… Ilyen nekünk nem lévén, nem tudtunk beküldeni semmit. Úgy indultunk el ma reggel, hogy lesz ami lesz, megpróbálunk átjutni a határon, és legrosszabb esetben visszafordulunk, Krisztáék zalai háza úgysincs onnan messze. A határon rajtunk kívül még néhány autó igyekeze
Mivel mostanában háromnegyed kilenckor van naplemente, tegnap inkább úgy döntöttünk, hogy vacsora után megyünk azt megnézni. Egy közeli szántóföldhöz autóztunk, annak közepére besétáltunk, ott is állt egy magasles. Oda felmásztunk, és bár a naplementét a sötét fellegek miatt nem nagyon láttuk, a táj úgy is szépséges volt, Kriszta pedig több őzet is látott a távolból. Én a szürkület és a csökkent látóképességem miatt sajnos nem láttam őket. Amikor már sötétedett, visszamentünk az autóhoz és hazaindultunk. Az úton előttünk aztán láttunk őzeket átkelni, és azokat már én is jól megfigyelhettem. :) Mellettünk pedig egy hatalmas nyúl szaladt sokáig, úgy tűnt, hogy át akart kelni ő is az úton, mert nem tért be a kukoricásba. Ma egy bivalyrezervátumban és a Kis-Balatonnál jártunk. Csodaszép tájakat láttunk nem csak ott, hanem az autóból is. Nyugalmas ez a vidék. Ameddig ellátunk, az út két oldalán mindenféle megnyugató színárnyalatokban pompázó hullámzó rétek terülnek el, kukorica, naprafor
Ebben a hónapban is sokat vagyok szabin. Egy zalai faluban nyaralunk éppen Krisztával, ahol nekik van egy telkük és rajta kis faház. Tegnap érkeztünk és kedden megyünk haza. Azért jöttünk, hogy kiszakadjunk egy kicsit a valóságból és ez eddig tökéletesen sikerült. Még egy napja se vagyunk itt, de már láttunk rókát, tehenet, bárányt, fácánt, baromfiudvart, őzikét, meztelencsigát, szarvasbikát! (Utóbbit csak messziről.) Ma egy nyitott kocsis erdei kisvasúttal utaztunk a végállomásig, ahol körbesétáltunk egy tavacskát. Olyan szép mezőket, dombokat, erdőket láttam közben, amilyeneket már nagyon régen nem! Később az autóval megálltunk egy szénabálás rét mellett, hogy felmásszunk bálákra és üldögéljünk rajtuk. Gyönyörű zöld, magasan lengedező füvet vettem észre a bála tetejéről, ezért elindultam arra, és milyen jól tettem! A mellkasig érő fűben gázoltam felemelt karokkal, amikor közvetlenül előttem egyszercsak felugrott egy őzike! Kriszta is látta messziről, ahogy hatalmas szökdelésekkel a
Ahogy itt írtam , bizonytalanná vált a munkahelyzetem. :( Elkezdtem munkát keresni, mert még semmi biztosat nem tudok afelől, hogy maradhatok-e ennél a cégnél vagy sem. A főnökömmel két hete beszéltem erről utoljára, akkor azt mondta, hogy van egy ügyfél, ahol a vírushelyzet miatt megsokszorozódott a munka, ott kellene segítség. Üres pozíció viszont nincs, tehát át kellene gondolni, milyen módon osszák fel a csapatokat. Ha előbb nem kapok további híreket, július végén rákérdezek nála, hogy mennyi esélyét látja, hogy maradhatok, mert jó lenne tudni. Hétfőn bementem az irodába 3 és fél hónap után először. Mindenkinek be kellett mennie összeszedni a személyes holmiját. Ez független attól, hogy a mi ügyfelünk felmondta a szerződést a cégemmel, mindenkinek be kell mennie elhozni az otthagyott holmiját, mert át fogják rendezni az irodát. Egyszerre csak a dolgozók egy része lehet majd benn, ehhez kell rendezkedni. A belépőkártyámat a nagykabátom zsebében találtam meg! Március legvégén, am
9x12 in Ezt a képet úgy csináltam, hogy megpróbáltam lemásolni Karen Margulis egyik festményét. Nem volt hozzá videó, tehát csak a fotó alapján próbáltam kitalálni, hogy hova milyen színeket milyen sorrendben kéne feltenni. Nemrég sikerült szereznem egy 50 darabos készletet az Európában kapható egyik legjobb pasztellkrétából, ami a német gyártmányú Schmincke. Ehhez a képhez olyanokat is használtam, meg Pannonpasztell krétákat is meg (az aláfestéshez) olyan kemény krétákat, amiket még a Művészházban kaptunk a tanfolyamon . Én úgy értékelném ezt, hogy vállalható. Az ég meg a hegység tetszik, a közeli fák szerintem tűrhetőek, a víz meg a távoli fák nem igazán tetszenek, de nem tudom, mitől lennének jobbak. Ami az impresszionista fűcsomókat illeti, azokról meg azt kell tudni, hogy a félkemény Pannonpasztell krétákkal volam kénytelen csinálni őket, mert bár 50 darabos a Schmincke készletem, a Pannonpasztell meg 48, mégis előbbiben van egy darab élénk zöld kréta, utóbbiban meg négyféle.
Jojó egyik karácsonyi ajándékát nemrég sikerült beváltani, amikor újranyílt a Made By You . A lent látható tányért festette magának - és egy kis lágytojástartót is, de arról nincs kép. A tányér mintáját egyedül találta ki, rajzolta meg, és aztán velem kettesben festette ki, de a színeket ő választotta hozzá. Az az elképzelés, hogy ha nyújtott karral magad fölé emelve nézed a tányért, akkor olyan, mintha lobogó tűzben állva látnád magad fölött a csillagos eget.
