Őszi szünet van a suliban ezen a héten, én dolgozok (holnap is), Jojóka pedig az apáival és az öccsével wellnessezik, ahogy ilyenkor szoktak. Azt vettem észre, hogy elképesztően sok a szabadidőm így, hogy csak a munka van és gyerek nincs itthon! Most pl. csak este fél 8 van és már semmi különösebb tennivalóm nincs 11-ig, amikor el szoktam húzni aludni. Persze, amíg gyerektelen voltam, nem tűnt fel, hogy mennyi szabadidőm van, mert elcsesztem az időt. Akinek nincs gyereke és úgy érzi, semmire sincs ideje, annak azt tudom javasolni, hogy vizsgálja meg, mire cseszi el az idejét, mert biztos, hogy valamire igen. :)
Bejegyzések
Ma megfordult a fejemben, hogy megint abbahagyom a blogolást. Már többször is volt ilyen életemben, hogy volt egy blogom, szerettem bele írni, aztán történt valami, amitől képtelen voltam folytatni, mert nem szeretek sötét dolgokról írni, másról meg nem tudtam volna. Gondolkoztam, bőgtem, gondolkoztam még, és azt hiszem, most az a jó döntés, ha nem rúgom fel azokat a szokásaimat, amiket szeretek csinálni. Úgyhogy továbbra is fogok ide írni, ha éppen eszembe jut valami. Egyébként annyi van, hogy az apám megőrült és képes tönkretenni az életemet, az se érdekli. Régóta szenvedek miatta, semmi se javít a helyzeten. Amennyire lehet, próbálok normálisan élni Jojó miatt, pedig nem egyszerű így évek óta egyedül. Apám csak tetézi a gondjaimat. A testvéreim mellettem állnak, ez jó, de sajnos senki se pótolhat egy társat, aki nekem már régóta nincs, akivel meg lehetne osztani a felnőtt gondolataimat minden nap. Jojókával persze nem lehet, neki az a dolga még, hogy gyerek legyen. Tudom, sok embern
Mostanában egyrészt hízni próbálok, másrészt keveset költeni kajára, úgyhogy szoktam csinálni grízes tésztát. Jó magyarosan, zsírral, amitől szerintem kibaszott büdös lesz a lakásban, de Jojóka szerint meg egyáltalán nem büdös. Valószínűleg én nem vagyok hozzászokva a konyhaszaghoz, ő meg igen, hiszen minden nap egy menzán eszik. Abban egyetértünk, hogy a végeredmény nagyon finom. :) Eddig még nem volt itt a recept, úgyhogy idetettem .
Jól rám ijesztett a telefonom ma reggel. Pontosabban akkor, amikor beértem a munkahelyemre. Otthon még semmi baja nem volt, rendben felébresztett, elárulta hány fok van kinn, és mikor utoljára ránéztem indulás előtt, akkor is rendben mutatta, hogy mennyi az idő. Nem tudom, mi történhetett vele a munkába metrózás során, de amikor a munkahelyemen elővettem, "lázas" volt és semmi mást nem csinált mint újaindítgatta magát. Mivel amúgy is van bőven komoly problémám (amikről itt a blogban soha nem írtam, nem is fogok valószínűleg), a legkevésbé sem hiányzik, hogy elromoljon a telefonom. Még egy éves sincs meg! Úgyhogy gyorsan "levetkőztettem" és kétségbeesetten kutattam megoldás után a neten. Megtudtam, hogy nem csak az én telefonom produkál ilyen tüneteket, hanem elég sok Samsung S6 Edge szokott lázaskodni... Töltés közben mindegyik, de néha az is előfordul, hogy amikor nincs töltőn, akkor is tüzelni kezd. Végül egy kikapcsolás és visszakapcsolás elég volt és utána elmú
Elkezdtem rajzolni Dodó portréját szénceruzával. Már egy ideje tervezem, hogy ha ez kész, akkor kipróbálom a ValdorArt online pasztell tanfolyamát. Nemrég ez a rajz került fel a ValdorArt blogba: Hobbitház . Tetszik, szeretnék ilyen képeket alkotni, de ami ennél is jobban tetszik, azok a festői képek. Van két kortárs pasztell művész, akiket már régóta figyelek, két amerikai művésznőről van szó, a nevük Karen Margulis és Gail Sibley. Előbbi főleg tájképeket és virágokat szeret festeni, utóbbi tárgyakat, csendéleteket. Két példa: Karen Margulis Gail Sibley Ha ránézek ilyen képekre, úgy érzem, tényleg ott állok egy erdőben vagy előttem van egy fényben fürdő kert vagy virágcsokor vagy éppen egy paprika, és ezt úgy érik el, hogy fényekkel, árnyékokkal és színekkel utalnak rá, hogy mi van ott, de nem tesznek oda minden egyes részletet. Főiskolán jártam egy Creative Writing kurzusra, ott tanultam meg az íróknak szóló legjobb tanácsot: "Show, don't tell". Azt h
Jojót időnként megkérdezem, mi a kedvenc tantárgya, mert kíváncsi vagyok, van-e változás. Most hogy egy hónap eltelt már a harmadik tanévből, kikérdeztem ismét. Kedvenc tantárgy: matek még mindig Amit utál: olvasás Amit a matekon kívül leginkább szeret: fogalmazás (új tantárgy idén) és angol Amit az olvasáson kívül nem szeret még: ének Kérdeztem, hogy az énekkel mi baja. Válasz: Hogy folyton azt kell mondogatni, hogy ma ma ma ma ma ma ma ma maaa :D Nyár végén feltűnt, hogy mennyit nőtt, és a feje búbja már a szegycsontomig ér. Hétvégén, mikor felvette a görkoriját, hirtelen akkora lett, hogy az állam alá tudtam ölelni a kis fejét. Még néhány év és akkora lesz a padlón állva is! Egész elérzékenyültem, ahogy odabújt hozzám a NAGY lányom és először éreztem meg, hogy már egy kész ember szülője vagyok. Az a taknyos, nyálas kis lény, akit megszültem egyszer, nincs többé, helyette ott áll egy egyre magasabbra nyúló, gyönyörű lányka...
Az elmúlt hétvégén két olyan vendégem is volt, akik lényegében meghívatták magukat. Egyikük péntek este, másikuk szombat este jött el beszélgetni. Még múlt héten azon gondolkodtam, hogy - bár nem volt igazán kedvem beszélgetni velük - talán mégis jó lesz valamire, ha találkozunk. De most, hogy már megtörténtek azok a beszélgetések, megállapíthatom, hogy SEMMIT nem vesztettem volna azzal, ha nem történnek meg. :) Azon gondolkodom most, hogy legközelebb hogyan mondhatnék nemet ilyen helyzetben, illetve még gondolkodok azon is, hogy kell-e nemet mondanom, vagy ennyit meg kell tennem azok kedvéért, akik néha meghívatják magukat. Mert nyilvánvaló, hogy nekik jó volt valamire, hogy eljöttek, különben nem akartak volna jönni. Tehát ha nem csak magamra gondolok egyszer az életben, akkor legközelebb is igent kell mondanom, hogy persze, gyertek csak... De nincs kedvem! :D Jojónak is volt vendége, Nati nevű barátnője, aki idén (harmadik tanévben) úgy érzem, hogy megelőzte Bogit Jojó életében. N
Az októberi játék neve: Far Cry Primal Megjelenés éve: 2016 A Far Cry Primal 12000 évvel ezelőtt játszódik. Fordulatos történetre nem kell számítani. Ez egy kőkorszak szimulátor, de annak nagyon jó. Ami a zenét illeti, szintén a játék témájából adódóan nagyzenekari hangzást senki ne keressen benne. Az aláfestő hangok felzaklató, nyugtalanító hangulatot teremtenek, amilyennek valószínűleg egy mai ember találná a kőkorszakot, ha egyszercsak belecsöppenne. Persze ha ennyiből állna a játék, akkor senkinek se lenne kedve hozzá, úgyhogy meseszerű elemeket is beleszőttek, amik nagyon ötletesek. Megszelídíthetünk vadállatokat, akik onnantól kezdve segítenek nekünk a harcokban. Oroszlánt simogatni, farkast husival etetni, kardfogú tigris vagy medve hátán vágtázni mind olyan élmény, ami miatt jól szórakoztam ebben a kőkorszakban. A gyönyörű, érintetlen tájon sétálni is kellemes, amikor már nem kell minden zörrenésre megrémülni, mert egy erős vadállat sétál mellettünk, aki megvéd. A legszórako