Elkezdtem írni egy ilyen blogot , mert jólesik. :)
Bejegyzések
Tegnap hazatértünk Angliából. Jojóka egy utolsó, háromnapos mininyarláson van az apáival és Doriánnal, én ma már dolgoztam. Jojóka csüt. este hazajön, addigra remélhetőleg sikerül beszereznem neki a sulihoz szükséges cuccokat, eddig nem vettem még semmit! :O Pénteken már suli van, gondolom, bár konkrét híreket még nem kaptam, hogy milyen órák lesznek meg egyáltalán... Emailben szokott érkezni minden tudnivaló az osztályfőnöktől. Nem baj, legfeljebb beküldöm Mojszit pénteken egy ceruzával meg egy füzettel, aztán majd lesz valami. :) Harmadik osztályba megy idén!
Holnap utazunk haza. Délelőtt elkezdtük a pakolást, aztán unokatesómék jöttek értünk, mert náluk ebédeltünk. Estig ott tanyáztunk. Most már a pakolás majdnem kész, de teljesen befejezni csak reggel lehet. Jojó talált egy hatalmas macskát, azzal játszik. Nagyon barátságos, bejön a házba, minden szobában körülnéz, felugrik a konyhapultra... :) Onnan elkergettem. Holnap délelőtt kivisznek minket a repülőtérre, mert 12:50-kor van az indulás. Erősen koncentrálok most azokra a dolgokra, amik jók otthon - azért van néhány ilyen dolog is - hogy könnyebb legyen elválni Angliától.
Szombat van és szerdán írtam utoljára. Csütörtökön muszáj volt olyan unalmas dolgokkal is foglalkoznom, mint mosás, teregetés, porszívózás... Aztán csak pihentünk itthon, este pedig két unokatesómmal és az apjukkal egy közeli lengyel étterembe mentünk, amit ők nagyon szeretnek. Az apjukat kb. ezer éve nem láttam ezelőtt, mert ugye nagynénim elvált tőle már rég, úgyhogy kicsit fura volt a helyzet, de végülis jól elbeszélgettünk. Vicces, kedves ember amúgy, csak férjnek volt pocsék. Van ilyen. Tegnap Londonban voltunk Jojóval és egy unokatesómmal, akinek éppen szabadnapja volt. Nyitott tetejű busszal mentünk körbe a nevezetességek mentén, aztán a Parlament melletti fűben ülve eszegettünk, aztán hajóztunk egyet a Temzén, aztán a St James Parkba mentünk barna libákat etetni / simogatni, mert azok ott szabadon mászkálnak. :) A metró felé menet megnéztük még egyszer a királynő palotáját és sajnálkoztunk egy sort a két vicces kucsmás őr sorsán, akik hosszú ideig mozdulatlanul álltak, aztán
Itthon vagyunk! Sort of. :) Tegnap este nagybátyámék visszaszállítottak ide a nagynénim otthonába. Annak így vége, hogy reggelizés közben tengeri sirályok vijjogását hallgatjuk... Pedig de jó is az! Nagybátyámék október elején mennek Magyarországra! Meg is hívtam őket magunkhoz, és minden bizonnyal lesz idejük vendégeskedni egyet nálunk. :) Tegnap, még odalenn délen, először is egy olyan hadihajót jártam be Jojóval, ami az ipari forradalom után nem sokkal épült. Jókora, büszke árbócai is vannak, de gőzmotorja és óriási hajócsavarja is. Szépen rendbehozták és jelenleg úgy néz ki, mint újkorában. Fel lehet menni rá és bejárni szabadon az összes fedélzetet és megnézni a rajta kiállított eredeti berendezést és tárgyakat. Ebéd után pedig Jojó vissza akart menni abba a múzeumba, ahol a sokszáz éves elsüllyedt hadihajó roncsdarabja és a berendezése van kiállítva. Azt láttuk előtte való nap is, de mivel sietni kellett haza a kutyusokhoz, nem néztünk meg mindent. Mivel nagybátyáméknak már dol
Nem írtam tegnapelőtt meg tegnap, mert Jojó gyakran lefoglalja a laptopomat Sims 4 céljára, mióta "kiszabadult" a holiday clubból. :) Dél-Angliában vagyunk nagybátyáméknál, holnap megyünk vissza abba a városba, ahol nagynénim lakik. Kijelenthetem, hogy Jojó alapszinten folyékonyan beszél angolul. Mikor pénteken kijöttünk a suliból, mesélte az aznap történteket magyarul, hogy kinek mit mondott a nap folyamán, én meg megkérdeztem, hogy pontosan angolul mit mondott. És akkor elmondta tökéletes angolsággal, és nekem leesett az állam megint. Erre azt mondtam neki, hogy beszéljünk onnantól kizárólag angolul, és azt mondta, miért ne. És teljesen jól elbeszélgettünk a nap további részében órákon át angolul, és most már mindig angolul beszélünk egymással is, ha vannak körülöttünk olyanok, akik nem értenek magyarul. Úgy illik. :) Nem csak egyszerűen mondatokat használ már, hanem angolos kifejezéseket is. Sőt, a szókincse is nagy, néhány szó talán az alapszintet is meghaladja. Nagybát
Ma eláztam. A sikeres ajándékvásárlás után jöttem ki az utolsó boltból, amikor zutty leszakadt az ég. Mindenki ponyvák és kapualjak alá menekült, én is így tettem. Az élelmesebbeknél volt esernyő vagy esőkabát. Mikor már nem zuhogott, elindultam haza, de majdnem végig csöpögött még hol jobban, hol kevésbé. Itthon átöltöztem, ettem, és most nagyon borult, szeles és vizes tájat figyelhetek meg az ablakból. Pedig ma délelőtt szépen sütött a nap. Oh well, nem lehet minden nap szerencsénk. :) Mojsziért majd nagynénim esőkabátjával felszerelkezve fogok menni. Az utcán ma egy muksó útbaigazítást kért, és tudtam neki segíteni! :D Mojszinak ma van az utolsó nap a holiday clubban. Ő ennek örül, mondta tegnap, mert már unja, de azért jó volt, menne máskor is, ha mehetne. Mindennap úsztak, labdajátékokat játszottak, ragasztottak, rajzoltak. Sokat tanult angolul! És pont ez volt a cél. :) A lábam úgy érzem, javul. Fáj még, úgyhogy nem rohangálok, de szerintem így helyre fog jönni. Holnap dé
Ma el akartam jutni valahova, ahova nem sikerült eljutni. Kinéztem egy nagy parkot egy közeli városkában, ahol van egy tó és vízimadarak, akiket etetni is lehet. Gondoltam, feltérképezem ezt a helyet, jó lesz ott nézelődni, és akkor jövő héten Jojóval is visszamehetünk, mert ő imádja a madarakat. Kinéztem egy buszt, de hiába vártam a megállóban rengeteg ideig. Közben elbeszélgettem egy angol nénivel, aki hiába várt egy másik buszt rengeteg ideig. Van ez a vicc, hogy Írországban ilyen a buszra várni: Néha Angliában is ilyen. :D Végül a néni busza megérkezett, én meg leültem, mert már untam állni. Ez hiba volt, jött a buszom, de elhúzott, mert senki nem állt a megállóban - csak ült. Biztos, hogy csak akkor állt volna meg, ha felugrok és hadonászok neki, de nem figyeltem ehhez eléggé. Így működnek itt a buszok. :) Ezek után elmentem egy közeli pici parkba és leültem olvasni, aztán csak ebédre jöttem haza. Most azon gondolkozok, hogy a távoli parkba egy másik busszal mehetnénk, ami ug
A térdeim nagyon fájnak. :( Az utcán emiatt úgy haladok, mint egy vénasszony. Főleg lejtőn vagy lépcsőn lefelé rossz. Miután Jojót leraktam ma a holiday clubban, elcsoszogtam a boltba egy kis gyümölcslét venni, aztán itthon pakolásztam, aztán a neten a térdfájdalom kezeléséről olvasgattam. Később elbotorkáltam a közeli múzeumba, amit tegnap kinéztem magamnak. Úgy érzem, ez nem rontott a helyzeten, mert állva nem fáj a térdem, csak ha normál tempóban próbálok menni. Ámde... Magamnál sokkal jobban sajnálom legfiatalabb unokatesómat. Tegnap a fodrászkodás után visszajött, kérdezte, hogy vagyok. Panaszoltam a térdfájást, mire elmesélte, hogy neki is borzasztóan szokott fájni, attól jött elő, hogy rengeteget térdel munka közben. Négy éve kezdett dolgozni, gázszerelő. Kb. 15 évvel fiatalabb nálam! Ha már most ilyen bajai vannak... Azt mondta, elment orvoshoz, de csak legyintgettek - ugyanezt tapasztalom Magyarországon is, ha fáj valamid, de nem vagy legalább 50 éves, csak legyintgetnek -
Jojót hazahoztam a holiday clubból. Tegnap és ma is úgy találtam őket, hogy a tornateremben éppen dodgeball -t játszottak. Jojó mikor észrevesz, akkor örül, de azért megkér, hogy még hadd fejezzen be egy játszmát. Mikor hazaindultunk, az egyik kis barátnője is éppen jött arra. Valerie a neve és étcsoki színű a bőre. Jojó kérdezte tőle: "Do you know what is 'mi a neved?'" Válasz: "No." Jojó: "What's your name! You have to remember. I can teach you Hungarian!" :D Aztán még odavetett egy "bye"-t, mire Valerie is elbúcsúzott. Jojó szerint Valerie szereti hallgatni a magyar beszédet. Lehet. :) Itthon Jojó egy darabig Pokémonokra vadászott a kertben, aztán leült Tom és Jerry DVD-t nézni. Nagynénim T&J rajongó, azért van abból itt sok. Nemsokára legfiatalabb unokatesóm bukkant fel, azt mondta, itt szokta tárolni az autóját, amíg fodrászhoz megy. Később majd visszajön. Egyetlen bajom van: Nagyon fáj mindkét térdem. Tegnap ez nem tűnt
Reggel elbúcsúztunk nagynénimtől, aztán elvitte a taxi a reptérre. Most akkor két hétig Mojszival van itten egy angol házunk, amiben lakhatunk. :) Mojszit elkísértem a holiday clubba - 10 perc innen gyalog - utána kaját vettem a közeli boltban, amit tegnap nagynénim mutatott. Hazahoztam a kaját, aztán megint elsétáltam a holiday clubba egy műanyag békával, ami nyújtogatni tudja a nyelvét, ugyanis ezt a nélkülözhetetlen tárgyat Jojó itthon felejtette, és megígértette velem, hogy utánaviszem. :) Végülis ráérek, meg a nap is sütött, úgyhogy jó volt még sétálni. Amikor visszaértem a békával, Jojó és az angol gyerekek tanári felügyelet mellett a zöldellő pázsiton éppen valamilyen labdajátékot játszottak. Ismerem az angol időjárást jól, úgyhogy nem lep meg, hogy amúgy vacak hűvös van és ha szerencsés napra virradunk, akkor süt a nap és nem esik. Múlt héten szinte minden nap esett, azt mesélték. Az angolok ezt nyárnak hívják és ennek megfelelően öltözködnek spagettipántos ruhákba. Én meg ké
Huszonkét órája nem aludtam, de nem lett volna se illendő se kedvem nem lett volna ahhoz, hogy megérkezek és elhúzok aludni. Egész nap Londonban mászkáltam, de leírni nincs most erőm, hogy mi mindent láttam, aztán idevonatoztam, és Jojóka nagyon örült nekem, ami meghatott. :) Nem mindig hiányzok neki, de most hiányoztam. :) De ez nem jelenti azt, hogy ne érezné itt jól magát, dehogy! A holiday clubon kívül is csupa érdekes programban van része. Hétvégére a nagybátyámékhoz mentek, akik Dél-Angliában laknak a tengernél. A tenger hideg, de gyönyörű, ott is szeretek lenni, és nem is gondoltam, hogy oda is eljutok most, de a nagybátyám felesége írt, hogy menjünk mindenképp egy hét múlva megint. :) Jojóval jártunk már ott egyébként régebben, de abból semmire se emlékezett, mert csak 14 hónapos totyogó baba volt. Mindjárt éjfél, nagynénimmel dumáltunk eddig. Jojó persze már rég alszik. Holnap reggel Jojót viszem a holiday clubba, nagynénim pedig Amerikába távozik napfogyatkozást nézni. Ott
Holnap reggel indulok Londonba. Olyan korán, hogy éjszakai busszal fogok menni a reptéri buszhoz. Mehettem volna később is, lett volna még lehetőség holnap, de neeeeem. :) London a szívem egyik csücske, sok csodás emlék köt oda, és már alig várom, hogy újra ott legyek és láthassam, most mi minden van ott, úgyhogy minél előbb akartam indulni. Bepakoltam, közben észrevettem, hogy a tegnap vett zoknikon rajta hagyta a (nagyon kezdő) pénztáros a lopásgátlót, úgyhogy bár sehova nem terveztem ma menni, kénytelen leszek ezügyben elballagni az Allee-ba, hogy leszedessem. Épp arra várok, hogy megszáradjon a hajam, aztán megyek. Koraeste már mennem kéne aludni, olyan korán kell kelnem, de biztos nem fogok tudni korán elaludni, szóval holnap hajnalban picit szar lesz. A reptéren tervezek szunyókálni, ha már mindent sikerült elintézni. Az egyik unokatesóm Londonban lakik, vele valószínűleg fogok találkozni holnap, de amúgy városnéző sétákat tervezek holnapra, aztán délután vonattal megyek majd a
Jojó kicsi élete során először van olyan, hogy ő külföldön van, én meg nem. Olyan már volt, hogy együtt voltunk, olyan is, hogy én másik országban, ő meg itt, de ilyen még nem volt. Szombaton hazahozták nekem a Balatonról, a bőre már sötétbarna, a hajába szőke sávokat szívott a nap, és kerek mondatokban beszél angolul! Ámuldoztam. :) Alap szókincse van, de azokból kerek mondatokat tud rakni és bőszen karattyol a nagyfiúknak. Tegnap este elkísértem őket a reptérre. Az új 100E busszal mentünk, ami a Deák Ferenc térről fejenként 900 forintért kiviszi a népet Ferihegyre. Örültek ennek a lehetőségnek, mert sokkal olcsóbb, mint a taxi és kényelmes is. A balatoni nyaralásuk hetét nagyon tehetségesen választották ki az idei egyetlen valamirevaló hőhullám idejére, a hazaindulással viszont már kevésbé volt szerencséjük, mert ugye pont jött a vihar. Egy óra késéssel indulhattak el végül, de azt írták, hogy Jojó teljesen jól viselkedett és türelmes volt. Azt is kitapasztaltam, milyen módon
Ezzel muszáj eldicsekednem! Megkaptam a programozó suliból az értékelést, és lényegében azt állítják, hogy Mojszi a legjobb a csoportjában! Ezt kaptam emailben: Kiemelkedő területek, ezekben teljesít a legjobban: szorgalom; kreativitás, jó ötletek; önálló feladatmegoldások; megérti a hallottakat; ügyesen megoldja a feladatokat Ezt mondta róla az oktatója: Johanna hatalmasat fejlődött a félévben, jelenleg a csoportban ő alkalmazza legkomplexebben a tanultakat! Csak így tovább! :) Ezt tanulta a félévben: A félév tananyagainak elsajátítása után diákjaink több egységből álló programokat is képesek már megalkotni, eddigi programjaikat bonyolultabbá tudják tenni. A következő félévet játékos matematikai alapokkal kezdjük, ezalatt az alapműveletek (összeadás, kivonás, szorzás, osztás) fogalmának számítógépes kezelését kell a diákoknak megismerniük. Illusztráljuk, hogy természetesen nem csak játékokat lehet készíteni progr
Az augusztusi játék neve: Unravel Megjelenés éve: 2016 Kedvenc idézet: "Some days feel warm no matter how cold they are, and some things are fun no matter how old you are, and sometimes you wish a visit could just last forever." Szeretem az ilyen cuki kis platformereket, mint amilyen az Ori is volt, és amikor megláttam ennek a játéknak a bemutatóját, azonnal megjegyeztem magamnak. Tavaly nyáron jutottam hozzá, hogy végigjátsszam. Mivel az Ori az egyik kedvenc játékom és az Unravel hasonló műfajú, nem tudtam nem összehasonlítani a kettőt magamban, és bizony az Ori jobb. Jó sok fokozattal nehezebb is, konkrétan úgy tudnám szemléltetni, hogy ha az Ori az extrém hegymászás, akkor az Unravel egy laza séta a parkban, miközben azért utóbbinak is vannak nehezebb részei. Az Unravel készítői svédek, így a fotórealisztikus hátterek svéd tájakat idéznek - fenyők, hideg tenger, rénszarvas, hó... Minden gyönyörű, de mindent csak egy kb. 15 cm magas piros fonálemberke szemszögéből lá