Noj Blogja

Befejeztem az online pasztell tanfolyamot ezzel a portréval. Az első pasztell portrém, ahol a (nagyjából) élethű színekre törekedtem. Hajat rajzolni / festeni képtelen vagyok annak ellenére, hogy elméletben tudom, hogyan kell. A kép többi részével elégedett vagyok. Gillian Anderson, A3-as méret

Negyven éves lettem ma. Tíz évvel ezelőtt, a harmincadik születésnapom alkalmából, leírtam az akkori blogomba egész addigi életemet évtizedenként összefoglalva. Ezt a két blogot nem szeretném összekötni, ezért nem másolom ide, amit akkor írtam, de most megírom a negyedik évtizedet is... Amikor ez az évtizedem 2009-ben elkezdődött, Jojóka 2 hónapos volt, Anyukám pedig 4 hónapja halott. Anyukám hirtelen halála volt az első igazán nagy arculcsapás az életemben, és akkor még nem tudtam, hogy alig 2 évvel később jön a második: Az akkori családom, amihez Noé, Jojó és Dodó tartoztak, szétesett. Hogy miért történt így, már nem fejtegetem, eleget fejtegettem az elmúlt hosszú évek alatt, és még ebben a blogban is írtam róla egyszer. 2011 végén elköltöztek, egyedül maradtam a bölcsis Jojóval és azzal az érzéssel, hogy az életem tönkrement, mert nem úgy alakult, ahogy én azt a húszas éveim elején megálmodtam magamnak. Nyugdíjas apám hozzánk költözött hónapokkal ezután, és a mai napig életem eddi

Húsvéti ajándék egy Trónok harca rajongónak: Így néznek ki a soriban: Ezek kérem szépen sárkánytojások. :D Nem gondolom, hogy a legeredetibb ötlet a világon, de örülök, hogy nekem is pont időben eszembe jutott ilyen tojglikat készíteni Krisztának. Vettem egyszínű mini csokitojásokat, alkoholos filccel rajzoltam rájuk "pikkelyeket", vettem hozzájuk barna papírdobozt papírboltban, kevéske szénát kreatív boltban és már készen is voltak.

Pont egy hete egész nap az "örök városban" sétáltunk, ragyogó idő volt, és olyan jól éreztem magam, mint egy csodás álomban! Nem találok most megfelelő zenét római videóhoz, úgyhogy letettem róla, és inkább csak képeket teszek még fel némi kommentárral. A Colosseum - Római császárok megépíttették, két évezreddel később elé álltunk szelfizni. Mandulafenyők, ilyenek állnak minden római főút mentén. Magjukból készül a pesto. A pestoról szomorú esemény is eszembe jut, vettünk két kis üveggel, egyet magunknak, egyet ajándékba, de hazafelé a reptéren mindkettőt elkobozták. :( Nem fértek bele a 100 ml-es limitbe. Tanulópénznek jó volt... A háttérben az Angyalvár, Hadrianus császár síremléke. Az a hídmaradvány ott a kép bal felén több mint kétezer éves! A legrégebbi római kori kőhíd, ami Rómában megmaradt. Így zubogott a Tevere a Tiberis-sziget és a jobb part között 2019. április 6-án. Septimius Severus császár diadalíve 1800 évvel ezelőtt készült. Így néz ki

Megint egy repülőn írt bejegyzés, amit majd otthon töltök fel. :) Közelgő 40. szülinapomra egy meglepetés utazást kaptam Krisztától. Bolond ez a nő… :)))) Tudtam, hogy ezen a hétvégén utazunk valahova, de nem tudtam, hogy hova. Őszintén nem számítottam ekkora meglepetésre, hiszen a repjegy vásárláshoz úgy emlékszem útlevél vagy valamilyen igazolvány kell, és ezeket nem kérte el tőlem. Gondoltam, max. Bécsig megyünk vagy egy szép magyar városba vonatozunk majd. Ehhez képest… :) Pénteken munka után értem jött, tudtam, hogy onnan már megyünk is az utazásra, nálam volt a cuccom a hétvégére. A metróval a Deák térig utaztunk, mondta, hogy ott kell leszállni. Felmentünk a felszínre, ott mondta, hogy most kapok valamit. És a kezembe nyomott egy jegyet a reptéri buszra. :)))) Kiderült, hogy bizony elemelte az útlevelem, nála volt, de amúgy a jegyvásárláshoz nem is kellett. Még mindig nem tudtam, hova utazunk, de már pityeregtem a meghatottságtól… Soha, senki, ekkora meglepit nekem nem szerv