Noj Blogja

Ma délelőtt Kriszta nővérével találkoztunk egy játszótéren. Ja, gyerekeket is vittünk. Ő négyet (három saját, egy rásózott), mi egyet. Nagyon szuper játszótér, ott most jártunk először. Autóval könnyen elérhető. Megállapítottuk, hogy megfelelő időjárás és megfelelő korú gyerek esetén egész nap ott lehetnénk. Szóval valószínűleg még visszatérünk máskor is. Most már délután van, egyedül vagyok itthon, mert miután Riki felébredt az ebéd utáni alvásából, Kriszta elvitte a szüleihez. Ez szokott lenni a csütörtök délutáni programjuk. Riki nagyszüleiről jut eszembe, hogy kedden találkoztunk életünkben először személyesen Riki vietnámi nagyszüleivel! Amikor Rikit hozták nekünk vissza este az apukák, akkor ők is beköszöntek. Ők most egy hónapig vannak Magyarországon, és legközelebb Riki szülinapi partiján találkozunk majd. Sokat beszélgetni mondjuk nem fogunk. Nem tudnak sem magyarul, sem angolul, mi meg vietnámiul nem. Riki apja tud tolmácsolni, de az igazsághoz tartozik, hogy ő is furán beszé

Kéthetes szabim második hete folyik már. Az első hét hétköznapjait Rikivel és Krisztával töltöttem, mentünk vendégségbe, hozzánk is jöttek vendégek (húgomék Magyarországra látogattak éppen), voltunk IKEA-ban, játszótéren (Rikinek a kettő ugyanaz), takarítottam, edzettem, masszázsra mentem, videojátékoztam. Szóval hasznosan telt. Pénteken Rikit elvitték apukái és összesen 4 éjjelt nem volt velünk. Ez az eddigi leghosszabb idő, amit az anyjától távol töltött. Mivel szerencsére bőven vannak olyan emberek körülötte, akik az anyján kívül gondozni szokták, ez nem rázta meg. Az anyját egy kicsit. :) De amúgy ő kérte, mármint Kriszta a gyermeke apáitól, hogy lehessen ilyen négy napunk idén nyáron, amit kettesben tölthetünk, mármint ő meg én. A zalai házban szálltunk meg és minden nap a legközelebbi balatoni településen strandoltunk. Tegnap jöttünk haza. Azokról a napokról is szeretnék majd írni, mert nagyon jó napok voltak, de most inkább beszámolok a mai eseményekről. Jojó tegnap este két

Elkezdődött a kéthetes szabim is. Péntek délutántól ma reggelig Riki nem volt velünk, Jojó pedig azóta sincs itthon, apjáéknál van még, így igyekeztünk kihasználni a lehetőségeinket. Péntek este moziztunk, szombat délelőtt itthon pihentünk, aztán egy egyéves baba szülinapi bulijába mentünk. :) Kriszta egyik barátnőjének a kislánya csak néhány héttel idősebb Rikinél. Játszottunk cuki gyerekekkel, este pedig a Margitszigeten sétálgattunk és megnéztük a zenélő szökőkutat. Mindig is hangulatos volt az a szökőkút, de mióta ilyen vagány lett, most láttam először esti fényben. A zenélés után esténként vízpermetre vetíteni is tud! Erről itt egy profi videó. Vasárnap, azaz tegnap pedig egész nap a mogyoródi Aquarénában csúszdáztunk. Imádom azt a helyet! Nagyon sok és sokféle csúszda van, kanyargós és lassú, nyílegyenes és szupergyors is. Utóbbiak közt van az egyik kedvencem. Ennek a videónak a végén látszik, hogy a nap végére milyen jól kifejlesztettük a módszerünket, hogy minél jobban felg

Két szabi között vagyok ezen a héten. Este van és ma irodában voltam, szóval még 2 nap iroda, 2 nap home office, aztán 2 hét szabi. El tudnám viselni ezt az arányt állandóan. :) Múlt héten Jojóval jártunk egy bankban, hogy számlát nyissunk neki. Én is 14 voltam, amikor először bankszámlám lett. Neki azért kellett most, mert az új sulija kérte. Mivel technikumba megy, jogosult lehet ösztöndíjra, amit csak neki utalhatnak át. Jártunk még a Spanyol Intézet könyvtárában is és Rikivel játszótereztünk délutánonként. Pénteken elkísértem a Nyugatiba és elutazott Noémiékhez, tőlük pedig ennek a hétnek a végén egyenesen megy ő is meg Dodó is megint apjékhoz. Krisztával és Rikivel közös programom is volt a szabim alatt, egyik nap felpakoltuk a fél háztartást és végigvonszoltuk a Margitszigeten hosszában mindkét irányban. :D Jó kérdés, hogy miért tettünk ilyet, nos, a Palatinusra készültünk eredetileg, de a strandidő éppen szünetel, így végül nem volt kedvünk vízbe menni. Árnyas fák alatt heveré

Nemrég elolvastam a The Hours című regényt (szerzője Michael Cunningham), ami alapján az azonos című film készült. A könyv már régóta megvan, de állapotából ítélve eddig még sose olvastam el. Nem emlékszem arra sem, hogy megvettem vagy ajándékba kaptam egyszer valakitől. Meghatározó film / olvasmány az életemben. Időről-időre eszembe jut és gondolkodok a mondanivalóján. Nem fogok semmit elárulni a történetről, nyugodtan lehet olvasni ezt a bejegyzést. A könyv többek közt azért tetszett, mert rövid, tömör, sokatmondó és tömve van szimbólumokkal. Szeretem az így megírt történeteket. Én is ilyen stílusú meséket és novellákat írtam annak idején, amikor még írtam. Súlyos témákról szól: halál, öngyilkosság, mentális betegségek, biszexualitás, elvesztett szerelem, az anyák nyomasztó felelőssége abban, hogy egy gyerek milyen lelkivilágú felnőtté válik (pontosabban bárkié, aki egy gyerekkel a legtöbb időt tölti, de az általában az anya). A történetből számomra az derül ki, hogy hajszálvékony