Noj Blogja

Hétvégén megnéztem ezt a kiállítást: VÁSÁRHELYI MŰVÉSZÉLET 1900 - 1990 és lefotóztam a kedvenc képeimet, azokat ideteszem. Nehéz volt választani közülük! Szerencsés voltam, mert véletlenül pont egy tárlatvezetés elejére értem oda, úgyhogy sok érdekeset is hallottam. Szeretek festményeket nézegetni, mert bár nem tervezek festeni, támpontot adnak arra, hogy milyen lehet egy jó kép akár pasztellkrétával megfestve. Ezen a kiállításon sokféle kép volt, ahogy a lenti kedvenceim is mutatják. Volt, aminél azt gondoltam, hogy "ilyet én is tudok" és olyan is, amitől egy pillanat alatt megálltam, mert annyira különlegesnek találtam. Nyilasy Sándor: Tápéi halász László Fülöp: A kis Lídia Csornai János: Csokorkötő asszony Barcsay Jenő: Erdőrészlet Frank Frigyes: Mártélyi szoba belseje Novotny Emil Róbert: A művésztelep teraszáról Németh József: Mezei Vénusz Fejér Csaba: Tanyapitvar Kéri László: Kútnál Tóth Menyhért: Elsősegély Fejér

Háromnapos hétvégénk van. Nekem általában nem akkor van, mint másoknak, de most éppen az van. Mojszinak nincs ma suli, nem tudom, hogy miért, talán továbbképzésen vannak a tanárok. Minden tanévben van néhány ilyen nap. Kivettem magamnak egy szabit az idei kb. negyvenből. :) Szombaton angol nagynénimmel és nagybátyámmal töltöttük az időt, akik éppen itt vannak Magyarországon, hogy vidéken élő idős rokonaikat látogassák meg. Ecsém és a barátnője is csatlakoztak. Az időjárással nagy szerencsénk volt, ebéd után kellemes sétát tettünk, fagyiztunk, aztán az angolok körúti lakásában teáztunk és beszélgettünk. Azóta két napja borult az idő, szóval örülök, hogy ezt aznapra terveztük. Szombaton éjszakába nyúlóan ébren voltunk Mojszival és másnap 11-ig aludtunk. Mojsziban és bennem nem sok közös van, de ez az egyik: későtől későig szeretünk aludni. Amikor lehetőségünk van (ritkán), akkor ezt csináljuk. Tegnap sehova se mentünk csak döglődtünk itthon. Ma ki kellett mozdulnunk ügyet intézni és venn

Update a tegnapihoz : Ma felmondott az a török apuka, akinek a súlyos beteg, koraszülött gyereke van. Munkát kapott egy egészségügyi cégnél, ami biztosítani fogja a fiát, és akkor nem kell kifizetniük a drága műtéteket. Most az egyszer nem bánom, hogy felmondott valaki a csapatomból, mert örülök annak, hogy kicsit könnyebb lesz nekik. És szerencsére most van is két új török srác a csapatomban, akik már tudnak hívásokat venni, és még nem mondtak fel! :D Úgyhogy jók vagyunk. :)

Egyre több értéket fedezek fel az új munkámban! Februárig olyan helyen dolgoztam, ahol nem találkoztam törökökkel és szlovákokkal, most pedig ilyen országokból jött munkatársaim is vannak és tanulok tőlük és rácsodálkozok dolgokra és szomorkodok miattuk, de mindez hozzátesz az életemhez valamit... Az egyik szlovák lány kijelentette, hogy ő mostantól nem hajlandó csehül beszélni... Kihívás volt megmagyarázni neki, hogy nem azért kérem meg a csehekkel való munkára, mert bántani akarom, hanem mert először is a jelentkezésében saját maga írta, hogy tud csehül, másrészről éppen aznap senki nem volt benn betegség és szabi miatt, aki meg tudta volna értetni magát csehekkel, csak ő... Ráadásul pont múlt héten lépett ki egy másik szlovák emberke, úgyhogy lesz még szükség ennek a lánynak a segítségére, még akkor is, ha ő igazából szlovák... Hozzáteszem, ő az egyetlen szlovák, aki nálunk most ekkora problémát csinál ebből, de ez érzékeny téma neki, ezért óvatosan kell megközelíteni... Aztán a

A4-es méret Befejeztem végre ezt a papagájos pasztellképet, ami a Valdorart online tanfolyamán a második feladat. Nem is tudom, mit gondoljak róla. Van, ami tetszik rajta és van, ami nem. Az biztos, hogy az állatfestészet nem lesz a kedvenc témám, sokkal jobban érdekelnek a tájképek és az emberek. A következő lecke tájkép lesz! :) Izgalmas fejlemény számomra, hogy az egyik kedvenc pasztellművészem is indít online tanfolyamot! Még nem tudni, hogy pontosan mikor, mert folyton tolódik az időpont, de szerintem ebben a hónapban végre kiderül, mibe fog az kerülni. Ő tényleg tehetséges művész, úgyhogy kíváncsi vagyok arra a tanfolyamra. Csak előbb végigmegyek a Valdorart-félén is, ha már megvettem, főleg, hogy most jön végre a tájkép!

Kellemes húsvéti ünnepeket! Idén úgy osztottuk be a tavaszi szünetet, hogy Mojszi az elején az apjánál volt, most meg velem van. Szerdán lesz legközelebb suli, úgyhogy én is csak akkor megyek dolgozni legközelebb. Már második napja itthon heverünk kettesben és remekül érezzük magunkat. :) Nem hiányzik senki. Bár neki tanulnia is kellett és kell is még, nekem meg házimunka is akad, bőven van idő pihenni meg játszani is. Programunk csak keddre van, amikor kirándulni megyünk ecsém és apám társaságában. Utóbbit látni se akarom, de most az egész család érdekében úgy kell tennem, mintha nem haragudnék rá annyira, amennyire igazából... Erről ennyit. Az a hihetetlen dolog történt, hogy pozitív dolgokat is találtam a munkámban, amit februárban kezdtem, és kezdetben borzasztóan utáltam . Most se szeretem, félreértés ne essék, én valamit vagy szeretek, vagy a munkám, átfedés jelenleg sincs. De találtam végre olyan dolgokat, amik tetszenek benne, amiktől azért akadnak kellemes pillanataim is