Jojó egyébként megtanult olvasni! Pontosan nem tudom, hogy mikor jött rá, hogyan kell. Nagyjából két hete hozhatta ide nekem először az egyik könyvét azzal, hogy nézzem meg, el tudta olvasni az egyik szót. És tényleg, felolvasott belőle több csupa nagybetűvel írt címszót. Azóta már megesett, hogy egész mondatnyi könyvcímeket is elolvasott, de csak olyat tud, ami csupa nagybetűvel van írva, mert nem minden kisbetűt ismer. Érdekes, hogy végül magától jött rá erre a tudományra. Nem tudom, hogy működik ez pontosan, de ezek szerint tanítani nem annyira lehet, hanem egyszercsak összeér két fogaskerék a kicsi agyban és onnantól kezdve megy az olvasás. Van neki egy "Óvodások olvasókönyve" című foglalkoztató füzete, amit még hároméves korában kapott már nem emlékszem kitől. Azóta elő-elővettem és próbáltam tanítani az alapján és "papa" is próbálta, de nem értette, nem sikerült. Mindig újra és újra eltettük, hogy akkor majd később, mert még túl kicsi hozzá. Most már nem túl k
Bejegyzések
Ezeket a képeket sikerült csinálnom a mai napfogyatkozásról egy egyszerű digitális fényképezőgép és napnéző szemüveg segítségével. (Az utolsó képen sajnos az erkélyen kifeszített galambhálónk szálai is megfigyelhetőek.) Hasznos infók azoknak, akik lemaradtak vagy nem jutott nekik szemüveg: Magyarországi napfogyatkozások 2050-ig Itt vettem a szemüveget. A napfogyatkozás előtt több héttel érdemes beszerezni, mert elfogyhat! Egyébként úgy találtam, hogy gugliba beírtam, hogy "napnéző szemüveg".
Jojóka korán kezdett "kamaszodni", a nemrég bekövetkezett 6. szülinapja után nem sokkal. Pontosabban ekkor vált egy kis tündérből egy még mindig kicsi de elviselhetetlen, undok döggé. (Erre szokták mondani, hogy egy gyerek "kamaszodik"?) Számítottam rá, hogy egyszer eljön ez, meg biztos lesz még rosszabb is. A tünetek egyelőre ezek voltak: Ha szóltam hozzá, nem válaszolt, átnézett rajtam, rosszabb esetben még el is szaladt. Ha hangosabban szóltam, megsértődött, hogy miért kiabálok vele. Bármit kértem, olyasmi volt a reakciója, hogy "Jaj mááááár!!! Hagyjál békén!!!" Pedig még csak nem is olyasmit szoktam tőle kérni, hogy készüljön fel a történelemdolgozatra vagy takarítsa ki az egész szobáját. Csupán meg szoktam kérni, hogy pl. üljön le, amíg eszik. Illetve olyasmit szoktam tőle kérdezni legtöbbször, hogy éhes-e vagy mit kér enni. Ezeket a kérdéseket szokta idegesítő módon ignorálni. A probléma elérte a tetőfokát most hétvégén, úgyhogy leültem vele beszél
Jojóka három napja kapta meg a 6 éves kori oltását és ma jött ki rajta az immunreakció. A torkát fájlalja, köhög egy kicsit, nagyon álmos lett este hét körül és az oltás helye megduzzadt. Nem is csoda, éppen a torokgyík, a szamárköhögés és a merevgörcs lebutított baktériumaival küzd a kis szervezete! Rendszeresen ellenőrzöm a homlokát, hogy lázas-e, de nem. Tízkor felébredt, elment pisilni, ivott vizet és hagyta, hogy megmossam a fogát, aztán visszament aludni. Most már tizenegy is elmúlt. Az előbb megint bementem hozzá és most se lázas, de a fent leírt tünetek megvannak, azt mondta. Megkért, hogy maradjak egy kicsit ott mellette. Simogattam a fejét, fogtam a kezét, ő meg az ölembe bújt és azt súgta: "Nagyon szeretlek!" Erre nevettem és kérdeztem, hogy "Beteg vagy, kislányom?" Mosolygott. Elmondtam neki, hogy azért nevettem, mert az én anyukám is, ha nagyon kedvesen azt mondtam neki, hogy szeretem, mindig azt kérdezte aggódva: "Beteg vagy, kislányom? Mert a
Már hétfőre virradó éjjel befejeztem a Life, Inc. olvasását, de csak most van időm írni róla sokat. Itt kezdtem. Hatalmas élmény volt ezt a könyvet olvasni! Nem sok regény volt ilyen nagy hatással rám életemben. 93%-nál tartottam vasárnap este 11-kor, és ott már nem bírtam abbahagyni. A befejezése ugyan nem volt kirobbanóan izgalmas, de tömve van olyan témákkal, amiket nagyon érdekesnek találok. Ha esetleg egyszer el akarod olvasni ezt a könyvet és nem akarsz semmit megtudni előre, akkor ezt a mai bejegyzésemet csak utána olvasd el. *** SPOILER ALERT *** Ha elolvasod ezt a regényt, ezeket a kérdéseket szinte biztosan fel fogod tenni magadnak: Ha megtudhatnám, hogy mikor halok meg, szeretném megtudni? Ha beszélhetnék valakivel, aki már meghalt, kivel akarnék beszélni? És ha egy évet elvesztenék az életemből közben, akkor is akarnék vele beszélni? És ha tudnám, hogy valójában mennyire veszélyes ez, akkor is akarnék vele beszélni? Ha velem az történt volna, ami Henryvel vagy L
Péntek este itt játszottunk a munkatársaimmal, és ott készültek az alábbi csoportképek. Én kaptam a vigaszdíjat, amire előre számítottam, hiszen világosban se látok jól, nemhogy sötétben. Nagyon jó móka volt egyébként! :) A vigaszdíj az alábbi képen látható. A bögre felirata: Best Target Award - 1st Quant Account Laser Game Event
Elmúlt az ősz és a tél és én csak 2 napig voltam betegszabin, nem kellett antibiotikum egyáltalán, nem volt lázam egy napig se, és összesen talán egy hétig köhécseltem! Ez hatalmas javulás az elmúlt évekhez képest! Tavasztól nyár végéig sose vagyok beteg, úgyhogy most már nem aggódok. És igen, a tavasz nekem ma kezdődik, mert attól válok immunissá a betegségekre, hogy meglátom a naptárban, hogy MÁRCIUS, függetlenül az épp aktuális hőmérséklettől vagy a csillagászati évszakváltásól. Hasonlóan, amikor meglátom azt, hogy SZEPTEMBER, azonnal fizikailag rosszul leszek a depressziótól... De ez szerencsére még messze van. :) Az elmúlt évek betegségszezonjait úgy töltöttem, hogy kéthetente két hétig voltam beteg, hónapokig köhögtem, 1-2 anitibio kúra is kellett, magas láz is rám tört néha. Jojó csak egy fokkal bírta jobban, mint én, neki mondjuk elég volt 1 antibio kúra és "csak" egy hónapig köhögött... Ebben a szezonban ő csak néhányat köhhentett meg tüsszentett és kész. És akkor mo