Pont egy éve nyomorítottam meg a jobb bokámat és sose lett a régi. Persze nem fáj már és járok TRX-re, szoktam rollerezni és néha kicsit futni is, de egyenetlen terepen kirándulni azóta se mentem, úgyhogy arra például nem tudom, hogy reagálna. Valószínűleg egy hét múlva az is kiderül, mert akkor tervezek kirándulni. Amikor tavaly nyáron újrakezdtem a TRX-et, attól újra fájni kezdett, ezt panaszoltam az edzőnek, aki lóbalzsamot ajánlott. Most ezt csak azért írom, mert sokan úgy reagálnak erre, hogy "MICSODÁT????" ahogy én is reagáltam elsőre. :) Szóval ez egy gyógynövényes balzsam, amit eredetileg versenylovak izmainak kenegetésére találtak ki. Gyógyszertárban lehet kapni. Van hűtő és melegítő változata is, és az edző az én gondomra a hűsítőt javasolta. Azt mondta, mielőtt edzeni megyek, kenjem be vele a fájós részt, akkor nem fog ártani az edzés. És tényleg! Ez nagyon bevált, úgyhogy azóta ilyen módon felkészülve megyek TRX-re. Így is érzékeny az olyan gyakorlatok közben, am
Bejegyzések
Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2016
Tegnap délután, amikor Jojót összeszedtem a suliból és elindultam vele a zumba órájára, felkavaró történetet mesélt. Elmondta, hogy a napközis tanárnénivel ebéd után játszótérre ment az osztály a szép napsütésben. Amikor a suliba visszafelé sétáltak, az Allee előtt megálltak egy piros lámpánál. Jojó a sor vége felé volt. Odajött hozzájuk egy középkorú, majdnem kopasz férfi, Jojó szemét eltakarta a kezével úgy, hogy hozzáért az arcához, és megkérdezte, hogy milyen színű a szeme. Jojó elmondása szerint azt válaszolta, hogy: "Elnézést, most nem szeretnék ilyesmivel foglalkozni". Erre a férfi lehajolt és megpuszilta Jojó egyik szemét és a homlokát, amiről Jojó azt mondta, hogy gusztustalan és nyálas volt. Elborzadva hallgattam ezt és megkérdeztem, hogy szólt-e a tanárnőnek és hogy ki látta mindezt. Azt mondta, hogy szólt neki később, de csak más kislányok látták ezt. Később mesélt még, és elmondta, hogy más kislányokat is piszkált ez a férfi, az egyiknek a száját simogatta, végig
Megnéztem a legújabb Steve Jobs filmet (nem moziban, telefonon) nem is egyszer, hanem már kétszer, mert annyira tetszik. :) Nem tökéletesen fedi a valóságot - itt egy összefoglaló , hogy mi igaz benne és mi nem - de egy nagyon jó apa-lánya történet szerintem, ami számomra érdekes volt és megható. És bár sokkal többet nem tudtam meg a filmből Steve Jobs érdemeiről, csak arról, hogy mekkora bunkó volt, a film hatására elkezdtem nézelődni a neten, és most először végignéztem az első iPhone bemutatóját. A közönség éljenez, tapsol, fütyül, amikor Steve Jobs egyszerűen az ujjával végiggörget egy listát! Miért? Mert a világ addig még soha nem látott ilyet, egy listát végiggörgetni az ujjunkkal, hát micsoda csoda ez?! :) Ezt a mozdulatot, ami ma már teljesen természetes, először 2007-ben az iPhone bemutatóján lehetett látni. Még egy dologra rádöbbentett a film, mégpedig hogy mekkora csoda volt az a kis Apple gép is, amivel Apa munkahelyén játszottam 1985-86 körül, amikor elsős voltam, amir
Ezt egy éve írtam, és az idei betegségszezonban egyáltalán nem voltunk betegszabin, se én, se Jojó! Pedig Jojó osztályában menetrendszerűen kihullottak betegség miatt a gyerekek, kevés kivétellel mindenki átesett valami nyavalyán, és olyan is volt, hogy egyszerre hiányzott 10 gyerek a harmincból. Írta az osztályfőnök az email listán mindig, hogy mi volt órákon és mik a házi feladatok, hogy ne maradjon le senki. Meg a különóráiról is folyton hiányzott valaki döglődés miatt, de Mojszi egyszer sem! Én is ki voltam téve baciknak, hogy mást ne mondjak, egy olyan tárggyal alszok, amin több baci hemzseg, mint egy vécéülőkén, sőt, ezt a tárgyat sokszor evés közben is a kezemben tartom, ez a tárgy pedig nem más, mint a telefonom. Igazából nem lepett meg, amikor ezt olvastam , hiszen a telefonom naponta végighurcolom a metrón és soha nem fertőtlenítem, míg a vécéülőkénk egész nap itthon tartózkodik és rendszeresen fertőtlenítem... A biztonság kedvéért azért most már vettem ilyen fertőtlenítő ke