Itt írtam , hogy tegnapra terveztem Kriszta szülinapját megünnepelni valamilyen meglepetéssel. Most már elárulhatom, hogy a meglepetés az volt, hogy mindenféle finomsággal leptem meg egész nap. Bár alapból utálok kaját készíteni, akkor viszont szeretem, ha saját elhatározásból, szabadságom alatt és meglepetésnek készíthetek finomságokat. Nagyon jól éreztem magam akkor is, amikor készítettem a finomságokat és akkor is, amikor láttam, hogy Kriszta mennyire örül nekik. :) Nem utolsósorban enni is jó volt a kajákból, mert jól sikerültek. :) Jojó is segített egy kicsit az elkészítésükben. Ez volt a menü: Reggeli: téliszalámis zsömle paradicsommal, kávé, narancslé, szülinapi rózsacsokorral tálalva Tízórai: gyümölcssaláta - banán, alma és narancs Ebéd: mandulában sült halfilé burgonyakrokettel Uzsonna: kókuszgolyó , kávé Vacsora: palacsinta sós tejföllel, reszelt sajttal és friss rukkolával töltve, mellé szülinapi ajándék A szülinapi ajándék csak apróság volt, egy IKEÁs plüss d
Bejegyzések
Krisztának tegnap volt a 37. születésnapja. Őszi szünet van, Jojó péntek óta apáival és Dodóval szünetelt, tegnap este kaptuk vissza. Belföldön utazgattak, ahogy szünetekben szoktak, és sok érdekes helyen jártak. Legközelebb kedden kell suliba menni. Ma és holnap szabadságon vagyok, így a szünetelő Jojóra is több időm jut, meg arra is, hogy felkészüljek a szombatra, amikor Kriszta szülinapját szeretném megünnepelni. Titok, hogy mivel, de majd megírom utólag. :) A koronavírus járvány már megint felfelé ível, ld. lenn. Hétfőtől újra kötelező lesz maszkban utazni a tömegközelekedésen (ezt nyáron törölték el), a munkaadók kötelezhetik a munkavállalókat arra, hogy oltassák be magukat, illetve a kórházakban tilos a látogatás. Az első nem zavar, vannak szép mintás maszkjaim... A második nem érint, be vagyok oltva. A harmadik érinthet nagyon rosszul, mert a közeljöbőven műtét vár rám. :(
Úgy döntöttem, részletesen leírom, hogy milyen betegségem van. Nagyon hosszú és horrorisztikus bejegyzés következik, ne olvasd el a második bekezdéstől, ha nem hiányzik az ilyesmi. Ebbe a bekezdésbe csak annyit írok, hogy ma jártam a hematológián , eredmény 70-es hemoglobin, ami borzalmasan rossz, bár egy hónapja, mielőtt vért kaptam, még rosszabb volt, csak 59. Holnap kapni fogok 2 zacsi vért. Aztán november 9-én mehetek a kórházba, ahová lakcím szerint tartozok. Arra számítok, hogy ott megmondják, mikor lesz a műtétem , és hogy addig is mit kellene tennem. 2018 őszén derült ki, hogy van egy mióma, vagyis egy daganat a méhemben. Jóindulata ellenére iszonyatos tüneteket okoz. Pedig nem is nagy, 3 centi volt keresztben, amikor megtalálták, másfél centi a 2018 végi műtét után és 4 centi jelenleg. A korombeli nők nagy százalékának van ilyen, csak nem mindenkinek okoz tüneteket. 2018 őszén nekem erős vérzést, erős görcsöket és lázat okozott. A nőgyógyászom azt mondta, legjobb lesz, ha
Pénteken munka után felkerekedtünk, hogy Zala megyében tölthessük a hétvégét. Négyesben mentünk, mert Jojó is velünk volt és ecsém is történetesen éppen Magyarországon tartózkodik, és mondta, hogy szívesen velünk tartana. Kriszta azt mondta, miért is ne, a házban kényelmesen elférünk. Az időjárás tökéletes őszi túrázó idő volt. Szombaton 13 kilométert túráztunk és vasárnap még tettünk egy 5 km-es erdei sétát. Ecsémet is lenyűgözte a táj szépsége és az, hogy sok órás túrázás közben egyetlen emberrel se találkoztunk. Én is ezeket szeretem Zala megyében. :) Találkoztunk azonban állatokkal. A szokásos szarvasok és őzek az erdőben Krisztát ijesztgették. :) Én nem ijedtem meg, mert Kriszta előre szólt, hogy hol vannak. Ecsém egy vaddisznót látott közelről egy kiszáradt kukoricásban és megijedt tőle, de úgy tűnik, a vaddisznó ijedősebb volt, mert mire odaértünk, már elszaladt. Az egyetlen igazán veszélyes állatfaj, amivel találkoztunk, a tehén. És ez komoly, borjaikat védő tehenek öltek már
Tegnap kiderült, hogy komoly műtétre lesz szükségem, sokkal komolyabbra, mint amin 2018 végén átestem. A dokim így jellemezte: "nem lesz sétagalopp". Ő műtött 2018-ban, de már csak magánkórházban műt, és nem szeretném rákölteni a sok év alatt öszekuporgatott vagyonom. Úgyhogy majd felkeresem a közkórházat, ahova tartozok. Félek tőle, mert a közkórházaknak szokása eltenni embereket láb alól, de ennek ellenére sem szeretnék magánkórházra költeni. Eleve a műtéttől is félek egyébként, lehetnek rossz következményei bármilyen kórházban. Na de ez odébb van, hogy ettől féljek, mivel jelenlegi állapotom nem alkalmas műtétre, ahogy a dokim mondta. Előbb a véremet kell helyretenni. Ezügyben megyek majd vissza a hematológiára október 26-án.
Már másfél hete éldegélek más emberek vérével és remekül érzem magam. Meg úgy is érzem magam, mint valami vámpír. :D A vérátömlesztésnek azonnali jó hatása van, ezt nem tudtam, amíg nem volt részem benne. Észrevettem, hogy már aznap este, amikor a második két zacsi vért megkaptam, könnyedén fel tudtam menni az ötödik emeletre, ahogy régen. Amíg súlyosan alacsony számú vörösvérsejtem volt, addig alig kaptam levegőt, mire felmásztam oda. Kedden úszni mentem, 2 km-t úsztam, és szuper volt, meg se kottyant. Tegnap hazasétáltam a munkahelyemről (7 km) és nagyon jólesett. Apának meséltem ezt és mondta, hogy igen, ez így működik. Azt mondta, hogy sportolók ezt úgy használják ki, hogy levetetnek maguktól vért - ez nem jár hátránnyal, mert egészséges ember esetén visszatermelődik - elteszik, és versenyek előtt a saját vérüket ömlesztik az ereikbe. Így fáradhatatlanul tudnak versenyezni. Mindez tilos, de nehéz bebizonyítani, ha valaki ezt csinálta, hiszen csak a saját vére van benne. Érdekes.
