Noj Blogja

Az online pasztell tanfolyam következő feladatát is befejeztem, ezt a piros fát. A4-es méret Nem annyira érdekel, hogy ez most jó vagy nem jó... Lényeg, hogy jólesett megfesteni. :) Egyébként az online tanfolyamot készítő rajziskola vezetője - akit nem tartok valami nagyra rajztehetség szempontjából - a Facebook csoportban "különösen remeknek" titulálta a tulipánjaimat és a papagájaimat , szerinte kezdőknek nem szoktak ilyen jól menni. Ő maga az oktató ezekben az online fizetős videókban, amiket nézek. De ő is csak úgy tanult meg rajzolni, ahogy én, egy "jobb agyféltekés" tanfolyamon. Krisztán keresztül azonban megismertem egy igazi művészt. Igazából többet is, de a legjobb barátnője is művész, aki rendszeresen adja el a képeit és művészeti iskolában tanult. Kíváncsi voltam, hogy ő mit szól a papagájokhoz, úgyhogy átküldtem neki anélkül, hogy megmondtam volna, hogy én csináltam. És azt írta, hogy szép, aprólékos, de a "fényszínek" hiányoznak ró

A cicáinkról készült néhány fotómat a Noé Állatotthon felhasználta - engedelmemmel - az oldalán azzal a céllal, hogy népszerűsítse egyszerre két cica örökbefogadását. Ami egyébként itt is tanúsítom hogy nagyon jó döntés volt pont azon okokból, amiket felsoroltak ebben a kis cikkben. :) A lenti képeket pedig Kriszta készítette tegnap. Én csak leguggoltam hozzájuk a konyhában, hogy megsimogassam őket. :D Ők úgy döntöttek jobb lesz, ha egyikük a hátamra mászik, másikuk meg a lábamra fekszik. Egy perccel később rájöttek milyen kényelmes ez - nekik - és lepihentek rajtam. :D Nem sokáig volt kedvem ezt a pózt tartani, de azért meg kellett örökíteni. :) Nagy örömömre Bubi (Hubertusz, született Haraszti Krisz) is egyre barátságosabb és már nem szokott elbújni a lakásban, hanem hugijához hasonlóan lazán viselkedik emberek társaságában, mint az lejjebb is látható. :D

Éppen hazafelé vonatozunk Balatonról Krisztával. <3 Idén harmadszor jártunk a Balcsinál mindig csak pár napra, három különböző városkában. Örülök, hogy sikerült közös balatoni élményeket is szerezni, mert mindketten nagyon szeretjük azt a szép, zöld tavat. :) Most már együtt is heverésztünk strandokon, fürdőztünk, lángosoztunk, sátraztunk, néztük a naplementét... :) Csupa jó dolog történik velem mostanában tényleg. :)) Az első közös külföldi utunk pedig Spanyolországba fog vezetni két hét múlva.

Végre itthon vannak a kiscicáink! Kriszta autóval vitt minket délelőtt az ideiglenes befogadó házához, hogy minél kényelmesebb legyen a hazaút. <3 A cicáink imádnivalóak és tökéletesek! Meg is mutatom, hogy mennyire. :) Állandó mozgásban vannak, amikor nem alszanak, úgyhogy nehéz jó képeket lőni róluk. :) Amit tudni lehet eddigi életükről: Egy istállóban születtek Dunaharasztiban május elsején. Kóbor cica kölykei, összesen öten testvérek. Amikor rájuk találtak, bolhásak és macskanáthásak voltak, az anyuka pedig rendkívül sovány. A megtalálójuk a Noé Állatotthon macskamentő csoportjához juttatta el őket. Eddig az állatotthon egy önkéntesénél laktak a 15. kerületben, onnan hoztuk el a mi két cicánkat ma. Az eddigi befogadójuktól megtudtam, hogy mind az öt kiscicára és az anyacicára is jelentkezett már gazdijelölt. Az anyacica Svájcba fog költözni. :) Örülök, hogy ezeknek a cicáknak amilyen nehezen indult az élete, olyan jól alakul most a sorsuk. Legalábbis én min

Befejeztem egy újabb képet az online pasztell tanfolyam alapján. A4-es méret Elég nyomi szerintem. Nemrég az a cég, ami a tanfolyamot csinálta, nyitott egy Facebook oldalt, ahova fel lehet tölteni képeket és tanácsokat meg véleményt kérni. Oda fel fogom tölteni ezt és az előző hármat, amiket az online tanfolyam alapján csináltam. Kíváncsi vagyok, tudnak-e hasznos tanáccsal szolgálni, amitől jobban fog ez menni nekem. Eddig ugye volt három kép, a tulipánjaim szerintem nem rosszak, a papagájaim  tűrhetőek, a naplemente nyomi, és ezek a fák... nos, a naplementéhez viszonyítva nem tűnnek annyira nyominak. :D Ennyit értek hozzá... :D