Noj Blogja

Tegnap láttam a Greatest Showman -t és ma jó sokszor meghallgattam a zenéit Youtube-on. A legfelemelőbb film, amit mostanában láttam. Meg lendületes is, szó szerint, és magával sodró! Nem való mindenkinek, hiszen aki nem szereti a zenés / táncos filmeket, annak nem fog tetszeni, aki viszont szereti ezt a műfajt, az imádni fogja ezt a filmet, ahogyan én is. Érdekes, hogy számomra a zenéi nem annyira hatásosak, ha csak magát a zenét hallgatom, de a film jeleneteit nem látom közben. A filmet nyilván csak moziban lehet látni, de mikor körülnéztem Youtube-on, találtam egy videót, ami pont olyan hatásos, mint a film. Ha az a kérdés, miről szól ez a film, ebben a videóban van a válasz. Az emberi sokféleség ünnepléséről, saját magunk elfogadásáról.

Boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek, aki erre jár. :) Még reggel készült ez a kép. Azóta összeraktuk a fát (mű fa), Jojó feldíszítette, és több részletben nyithatja az ajándékait. Egyet már ebéd után, egyet keksz sütés után, és az utolsót (tablet!) csak vacsora után engedélyeztem kinyitni, de ott még nem tartunk. Most játszik, én leültem pötyögni, aztán megterítek magunknak vacsira. Halat fogok enni, mert én azt imádom és túl ritkán eszem, Jojó viszont utálja, szóval ő pizzát fog enni. Jojóka segítségével elkészítettem a pudingporos kekszek karácsonyi (? inkább Valentin napi, de tökmindegy) hangulatú változatát. :) Jojóka a mű fával még délelőtt. Ezt a megható kis füzetkét pedig még tegnap gyártotta nekem. :)) Lassan 9 lesz az már! :) Xbox One kontroller! :D

Tegnap volt szerencsém megnézni a legújabb Star Wars filmet, ami nagyon tetszett! Sokkal jobban, mint vártam! Amit vártam, azt arra alapoztam, hogy előtte egyenlő arányban olvastam lelkendező és elkeseredett véleményeket róla. Tehát egy megosztó film, ami egy nézőnek vagy nagyon tetszik vagy nagyon nem. Számomra az előbbi, mert megérintett. Annál, amire számítottam, sokkal mélyebb, érdekesebb, megrázóbb. Akkor is az lenne, ha nem szerepelne benne szegény Carrie Fisher és nem lenne a végén kiírva, hogy "In loving memory of our Princess." :( Néhány hónappal a halála előtt fejeződött be ennek a filmnek a forgatása. És egyébként ugyanolyan fiatalon, 60 évesen halt meg, mint szegény anyukám. A filmről spoilert nem írok, mert ki tudja, ki olvassa ezt, talán valakit zavarna. A Star Wars filmekre mindig kíváncsi leszek, mindet meg fogom nézni, akárhányat csinálnak még. Előttük azért olvasok véleményeket, mert azokra is kíváncsi vagyok, nem azért, hogy megnézzem, a pozitív vagy a ne

Megvan a cipősdobozom ! Nem voltam elég türelmes, de tegnap regisztrálták és a követő oldal szerint meg is érkezett... ezúttal Bátonyterenyére. Bátonyterenye a Wikipedia szerint Nógrád megyei városka, 1984 óta létezik, amikor három falu egyesült. Tegnap találkoztam azzal a gimis osztálytársammal , akivel megbeszéltük, hogy fogunk. Sok ideje nem volt, mert magántanár és két órája között tudott csak egy gyorsat ebédelni velem. Nem szeret magántanár lenni, kiszámíthatatlan és rohanós az élete. Na, ő például azon kevesek egyike az osztálytársaim közül, akiknek még nincs gyerekük, és őt ez (is, a nem ideális munkája mellett) aggasztja, mert szeretne családot. Elmondtam saját életem sikertelen és sikeres részeit és szerinte sok elgondolkodtatót mondtam. Nekem meg társam nincs, neki éppenséggel van, bár nem régóta, de nagyon úgy néz ki, hogy neki végre ő lesz az igazi. Az is valami, megtalálni életünk társát, akitől csak a halál választ el, nem igaz? Nekem meg ez nem sikerült még. Ho

Ahogy arra számítani lehetett, a majdnem kéthetes szabim gyorsan rohan. Öt munkanap letelt belőle, maradt még négy. De semmi vész, a végtelennek tűnő listám arról, hogy mi mindent kell elintéznem a szabim alatt, szépen fogy, és még szórakozni meg pihenni is van időm. Bár épp most egy kis bosszúság ért, leadtam néhány napja az idei cipősdobozomat , ma meg akartam nézni, merre jár, de a követő oldal azt írja, hogy "A keresett csomag nem található!" :/ Írtam a szervezőknek Facebookon, hogy nézzék meg, mi történhetett vele... Tegnap volt a céges karácsonyi buli. Mivel a cégünket pont negyven éve, 1977-ben alapították, ezt az évforulót is ünnepeltük tegnap. Korhű cuccokba lehetett öltözni, úgyhogy kölcsönöztem egy hippi jelmezt. :D Szeretek beöltözni ilyen alkalmakra. Ezt a képet a helyszínen felállított "szelfi gép" készítette és nyomtatta ki. Egy kolléganőm és én vagyunk rajta. A cég nevét eltüntettem. :) A lenti képek pedig még tavasszal készültek ezen a kirá

Szabadságon vagyok megint, ezúttal majdnem két hétig. Legközelebb jövő hét pénteken megyek dolgozni. Tegnapelőtt, szombaton volt az osztálytalálkozóm , tegnap pedig húgom és a barátja vendégeskedtek nálunk. Az osztálytalálkozóra végül elmentem. Kaptam egy lökést és sok bátorságot hozzá egy hete, de még mindig nem akarom kifejteni, hogy pontosan hogyan. Ahhoz rengeteget kéne írnom mindenféle kényes témáról, és ahhoz nincs kedvem. A lényeg, hogy elmentem a gimibe, ahol pontosan húsz éve jártam utoljára, végigmentem a folyosón és bementem a terembe, ami hihetetlen módon összement azóta. Pedig nem nőttem azóta sokat! :D Beszélgettem olyanokkal, akikkel a velük töltött négy évem alatt egyszer sem... Egyébként a terem összezsugorodását mindenki észrevette, nem csak én. Tényleg fura, de kisebb lett. :) Nézegettem a tablóképeket a folyosón. Amikor még én jártam oda suliba, régi tablóképek voltak a falakon, csupa fekete-fehér, évtizedekkel azelőtti komor képek, kábé mint egy gyászjelentés,

Hatalmas dilemmában vagyok, melynek tárgya: Elmenjek-e az osztálytalálkozómra, amit a leérettségizésünk 20. évfordulója alkalmából szerveznek. Nagyon nehéz döntés ez nekem, mivel életem néhány legrosszabb emléke kapcsolódik a gimihez és azóta is rendszeresen szó szerint a rémálmaimban jön elő az a folyosó meg az az osztályterem, ahol most a találkozó lesz, és onnan mennénk majd külön busszal az étterembe... Sokszor álmodtam már azt, hogy reggel van és oda kell mennem és nem akarok, borzalmas volt, aztán felébredtem és rájöttem, hogy csak munkába kell mennem és az megnyugtató volt... Úgy volt ez, hogy az egy tizenkét évfolyamos iskola. Amikor én gimibe odamentem, az osztálytársaim már hatéves koruk óta ismerték egymást, együtt nőttek fel. Oda beilleszkedni még egy normális tizennégy évesnek se lett volna egyszerű, én pedig messze nem voltam normális. Hogy miért nem voltam / vagyok az, arra kezdek rájönni, egy bizonyos folyamat hatására - amire már utaltam, de nem írtam róla, talán e

Boldog decembert kívánok! Lecseréltem megint a hátteret, de már nem videojáték témájúra, mert annak a témának már csináltam külön blogot . :) Ez a háttér egy olyan weboldalról származik, ami az egyik kedvencem az egész nagy interneten! Ez a COLOURlovers . Ez a mostani háttér itt látható .