Noj Blogja

A macskáink május elsején lettek 5 évesek. Az idő borzasztó gyorsan repül el fölöttük... Már nem számítanak nagyon fiatalnak, emberi életévekben mérve kb. 36 évesek. Remélem, hogy még sokáig velünk lesznek! A macskák szerencsések olyan szempontból, hogy sokáig nem látszik meg rajtuk a kor. :) Egyelőre a mieink ugyanolyan bohókásak, mint ahogy a harmadik szülinapjukon leírtam őket. Miszike azóta is átrohan minden ajtón, ami kinyílik előtte. De olyan szinten agyatlanul csinálja ezt, hogy ha egyszer valami oknál fogva kinyílt volna előtte egy ajtó, ami mögött százméteres szakadék van, már nem élne. Hubának az esetlenkedésén meg azóta is jókat röhögünk. Azt is érdekes volt megfigyelni nekem, hogy mintha csak tudnák, hogy egyikük pasi (volt), másikuk meg egy hölgy (volt), pont úgy szoktak heverészni. Mármint természetesen mindketten ivartalanítva lettek rég, Huba mégis úgy szokta háton fekve, minden irányba szétdobott lábakkal szellőztetni a (nem létező) tökeit, hogy mindig elröhögöm maga

Pénteken munka / suli után elsétálunk Magyarország legmagasabb épületéhez , aminek építését az elmúlt években a nagyszobánk ablakából figyelhettük meg. Most már teljesen elkészült és fel lehet menni a tetején lévő kilátóba, úgyhogy hármasban felmentünk - Kriszta, Jojó és én. Apás hétvége volt amúgy, de Jojó mégis maradt péntekről szombatra még itthon, mert másnap reggel nyelvvizsgázni kísértem el. Pont jó volt így a pénteki program, mert Riki úgysem értékelte volna még a kilátást. Az igazsághoz tartozik, hogy Jojó is hamar megunta. Nekem és Krisztának nagyon tetszett, bár Kriszta kicsit félt, mert tériszonyos. A lift talpig üvegből van és az épület külsején halad, úgyhogy szépen kilátni, ahogy suhanunk felfelé vagy lefelé. Elég gyors is a lift, kétszer is bedugul az ember füle, mire fel vagy leér. A kilátás: Érdekelt, hogy ez az épület hogyan viszonyul a többi magas épülethez, amikben életemben eddig jártam. Nem sok ilyen van egyébként. Hát, így. Azóta néha kinézek az ablakon

Egy hete itthon dolgozás közben egyszercsak kimúlt a laptopom és nem lehetett bekapcsolni többé. Szerelőnek adtuk, aki ma azzal a szomorú hírrel hívott fel, hogy menthetetlen. Pontosabban alaplap csere segítene rajta, de az nem érné meg. Azt is mondta, hogy a hűtőpaszta szinte teljesen eltűnt már belőle, és ezt jó tudni, hogy azt néhány évente cseréltetni kéne. Ha majd legközelebb veszek laptopot, figyelek erre. De mostanában nem fogok venni. Mindig van itthon néhány laptop, szokott kapni Kriszta is a munkahelyétől, meg én is. Azóta egy olyanon dolgozok itthon és most is azon írok, ami Krisztának már nem kell, ezért Jojónak adta, de ő ritkán használja. Majd ha szükséges lesz, akkor hazahozom a munkahelyi laptopomat, amit egyébként az irodában tárolok. Szomorú vagyok. Nagyon tudok kötődni az elektronikai eszközeimhez a hozzájuk fűződő jó élmények miatt. Az a laptop tavaly év végén lett 8 éves. Velem volt életem legmagányosabb éveiben (2015-17), és rajta írtam ennek a blognak a legtöbb p

Tegnap olyan koncerten voltam, ahol egy szimfonikus zenekar (pontosan a Budafoki Dohnányi Zenekar) videojáték zenéket adott elő. Ilyen Magyarországon most először volt, de nagyon remélem, hogy nem utoljára! Nagyon szívesen mennék még, Kriszta pedig nem tudott jönni, mert nála volt Riki, pedig amúgy jött volna, és biztos, hogy neki is nagyon tetszett volna. Imádja a szimfonikus zenét. Filmzene koncerten már voltunk együtt és az is jó volt, de rám egy jó videojáték még egy jó filmnél is nagyobb hatással van - itt írtam róla, hogy miért - ezért egy ilyen koncertre elmenni már azóta szerettem volna, hogy megtudtam, hogy van ilyen. Évek óta irigykedve lestem a YouTube-on hasonló koncerteken készült felvételeket, ahol külföldi zenekarok, mondjuk a Londoni Filharmonikus Zenekar, videojáték zenét adtak elő. Arra gondoltam, hogy bárcsak én is láthatnék és hallhatnék egyszer ilyet, de borzalmas drága lett volna csak emiatt elutazni Londonba, Németországba, de akár csak Bécsbe is. A szállás, uta

Az elmúlt hétvégén összesen 27 kilométert túráztunk Zala megyében, Kriszta és én. 19-et szombaton és még 8-at tegnap. Bárcsak gyakrabban lehetne ilyen! De csodaszámba megy az, hogy nincs se túl meleg, se túl hideg, se munkanap, se más dolgunk... Április 30-án volt az ötödik évfordulónk, ezért péntek este először is sushi lakomával ünnepeltük meg ezt az eseményt. Kriszta ideszállíttatta a sushit péntek délutánra és a munkanap végeztével a hétvégi holmikkal és hűtőszatyorba csomagolt sushival indultunk útnak. Másnap tökéletes időjárásra ébredtünk Zala megyében. Kedvenc túráim azok, ahol járatlan utakon, vadcsapásokon mindig arra megyünk, amerre éppen a leghívogatóbb az erdő vagy a mező, vagy a legérdekesebbnek ígérkezik arrafelé valami. Soha nem csalódtam még az ilyen túrákban, mindig egymást érik az izgalmas látnivalók, rengeteg állattal találkozunk, gyönyörű helyeket fedezünk fel, és egyetlen idegen ember se jön szembe. Szombaton ilyen túránk volt. Félórányi autóútra a kis háztól

Most már hivatalos: Jojó a 2. helyen megjelölt suliba fog járni szeptembertől és informatikát fog tanulni. Kicsit késett a levél, mert április vége helyett ma érkezett meg, de sebaj. Végre megnyugodhatunk. Jojó is örül. :) Ezeket alkotta mostanában, amik annyira tetszenek, hogy itt is meg szeretném mutatni őket: Random vonalakba beleképzelt sárkány északi fénnyel. Random vonalak rajzolására kért és beleképzelt színes lényeket . Itt látszik, hogy rajzolta meg. Ez én vagyok és Kriszta:

Riki már 8 hónapos és ismét sokat fejlődött az elmúlt hónapban. Megtanult felülni és üldögélni szép, egyenes háttal. Ritkán előfordul, hogy felborul, amit nagy ordítás követ, de egyre ügyesebb, szinte mindig sikerül kiegyensúlyoznia magát. A felülést egyedi módon csinálja, ilyet még nem láttam. Hason fekvésből úgy ül fel, hogy először égnek emeli a popóját nyújtott lábakkal és karokkal, utána egyik oldalra dőlés közben a lábait behajlítja, és úgy teszi le a hátsóját a földre. Végülis, így is lehet. :D Megtanult egész gyorsan kúszni is, és azt is érdekesen csinálja. A bal alkarját keresztbe teszi maga előtt, és azzal vonszolja magát előre, a jobb kezével csak rásegít. Kriszta elvitte egy babatornáztató szakemberhez, hogy megkérdezze, ez így nem probléma-e. Amaz gondosan megvizsgálta Riki izomzatát és arra jutott, hogy semmi baja, csak ő így szeret kúszni. Azt jósolta, hogy mászni már szabályosan fog, de azt egyelőre még nem kezdte el. Mivel elkezdte a gyors helyváltoztatást a lakásban