December 10-e van és ez az új blogom! :) Valamiért fontos nekem, hogy kerek években számoljak, ezért megint kitűztem a december 10-ét a blogírás megkezdésére, bár néhány hete már megért bennem az elhatározás. Hiányzott már, hogy blogoljak, és már készen is állok rá. Három év kellett...
Mozgalmas három év volt. Jojó majdnem 3 évesből majdnem 6 éves lett! Februárban lesz 6. Pisis-kakis bölcsisből nagycsoportos ovissá fejlődött, imádnivaló, okos és gyönyörű! Nagyon sokat köszönhetek neki. Három éve az tartott életben, hogy ő létezett és gondoznom kellett. Különben a franc tudja milyen hülyeségeket csináltam volna...
Ott dolgozok még most is, ahol akkor kezdtem, csak azóta (egy éve már) csoportvezető vagyok. Egy éve távozott az előző csoportvezető, megpályáztam és elnyertem a helyét. Jól érzem ott magam és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy van munkahelyem és szépen el tudom tartani a kislányomat.
Apám azóta is itt lakik, amit viszont egyre nehezebben viselek el. Még mindig fizetem a hitelt, amit még anyukám vett fel, de jövő őszre vége lesz, és akkor bérelni fogok apának egy kis lakást. Ezt elvben nem bánná, már beszéltünk róla... Meglátjuk. Ha ő nem lesz hajlandó menni, majd megyünk mi, mert elegem van belőle.
A családi házunkban két hálószobát és a közös helyiségeket rendbe tettük idén öcsémmel és kiadjuk a két hálószobát.
Emlékszem, még régebben öcsém meg húgom nem örült, mikor blogoltam róluk, szóval nem is írok róluk sokat.
De, csak annyit hadd írjak, hogy pont ezen a hétvégén volt itt látogatóban húgom, aki azóta is Svájcban él, és nagyon jó volt találkozni vele, jót beszélgettünk! Jojót is elvitte sétálni, ajándékokat venni neki, úgyhogy örülök, hogy van egy ilyen nagynénje. :)
És akkor Noéról... Ő nem olvassa ezt a blogot, megkérdeztem és azt mondta, nem bánja, ha nem olvassa. Így nyugodtan írhatok bármiről, nagy részét meg úgyis elmondom neki is. Nem vagyunk együtt és már sose leszünk együtt, de a legjobb barátom. Nem, nem lehet megoldani a problémánkat, megpróbáltuk nem egyszer és nem kétszer.
Társat keresek már egy ideje, a második nagy szerelmet keresem. Ezt ő is tudja és noszogat is, hogy ismerkedjek, ugyanakkor persze nem szívesen hallgatná, hogy kivel ismerkedtem össze. "Csak azt akarom, hogy boldog legyél" - szokta mondani. Boldog vagyok már így is, de persze lehetne jobb. Ő nem ismerkedik, nem akarja ilyesmivel bonyolítani az életét, ahogy fogalmazott.
"Elvált" vagyok, de meggyógyultam az elmúlt évek alatt. És ez az új blogom! :))
Mozgalmas három év volt. Jojó majdnem 3 évesből majdnem 6 éves lett! Februárban lesz 6. Pisis-kakis bölcsisből nagycsoportos ovissá fejlődött, imádnivaló, okos és gyönyörű! Nagyon sokat köszönhetek neki. Három éve az tartott életben, hogy ő létezett és gondoznom kellett. Különben a franc tudja milyen hülyeségeket csináltam volna...
Ott dolgozok még most is, ahol akkor kezdtem, csak azóta (egy éve már) csoportvezető vagyok. Egy éve távozott az előző csoportvezető, megpályáztam és elnyertem a helyét. Jól érzem ott magam és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy van munkahelyem és szépen el tudom tartani a kislányomat.
Apám azóta is itt lakik, amit viszont egyre nehezebben viselek el. Még mindig fizetem a hitelt, amit még anyukám vett fel, de jövő őszre vége lesz, és akkor bérelni fogok apának egy kis lakást. Ezt elvben nem bánná, már beszéltünk róla... Meglátjuk. Ha ő nem lesz hajlandó menni, majd megyünk mi, mert elegem van belőle.
A családi házunkban két hálószobát és a közös helyiségeket rendbe tettük idén öcsémmel és kiadjuk a két hálószobát.
Emlékszem, még régebben öcsém meg húgom nem örült, mikor blogoltam róluk, szóval nem is írok róluk sokat.
De, csak annyit hadd írjak, hogy pont ezen a hétvégén volt itt látogatóban húgom, aki azóta is Svájcban él, és nagyon jó volt találkozni vele, jót beszélgettünk! Jojót is elvitte sétálni, ajándékokat venni neki, úgyhogy örülök, hogy van egy ilyen nagynénje. :)
És akkor Noéról... Ő nem olvassa ezt a blogot, megkérdeztem és azt mondta, nem bánja, ha nem olvassa. Így nyugodtan írhatok bármiről, nagy részét meg úgyis elmondom neki is. Nem vagyunk együtt és már sose leszünk együtt, de a legjobb barátom. Nem, nem lehet megoldani a problémánkat, megpróbáltuk nem egyszer és nem kétszer.
Társat keresek már egy ideje, a második nagy szerelmet keresem. Ezt ő is tudja és noszogat is, hogy ismerkedjek, ugyanakkor persze nem szívesen hallgatná, hogy kivel ismerkedtem össze. "Csak azt akarom, hogy boldog legyél" - szokta mondani. Boldog vagyok már így is, de persze lehetne jobb. Ő nem ismerkedik, nem akarja ilyesmivel bonyolítani az életét, ahogy fogalmazott.
"Elvált" vagyok, de meggyógyultam az elmúlt évek alatt. És ez az új blogom! :))