Késő este van, a két gyerek a nappaliban durmol, Noé pedig itt mellettem egy matracon szuszog. Ma munka után Noé+Dodó ugyanis beállítottak hozzánk! :) Na, nem annyira váratlanul, megbeszéltük már, hogy ezen a hétvégén jönnek, csak nem tudtam, hogy holnap reggel vagy már ma, de nem is kérdeztem, hadd legyen meglepetés. És az is volt, Jojó - ahogy mindig is szokta - boldogan ölelte magához Dodókát, mikor meglátta.

Estig játszottunk, beszélgettünk, ettünk édességeket és valamennyi rendes kaját is, aztán a gyerekeket aludni küldtük - Jojót előbb lezuhanyoztam, Dodó viszont nem volt hajlandó mosakodni - majd pedig olvastam nekik egy mesét. Mire annak vége lett és visszajöttem ide a másik szobába, Noé már eszméletlen állapotban volt = aludt. Nagyon fáradt, ugyanis napi 12 órákat dolgozik heti 6 napban, mióta elkezdődött a karácsonyi roham a kereskedelemben, mivelhogy ott dolgozik, történetesen legóval kereskedő cégnél. Az pedig meglehetősen kelendő karácsony előtt. Megfizetik, úgyhogy nem bánja, csak eléggé kimerült. De már csak másfél hét! Aztán megpihenhet. Holnapután, tehát vasárnap, viszont kezdi a hatnapos munkahetet megint. Aznap én vigyázok majd a két gyerekre itthon.

Jut eszembe, holnap is munkanap van, le kell dolgozni valami ünnepet hétvégével összekötő pihenőnapot, de rám ez nem vonatkozik, mivel én meg angolokkal dolgozok, angol munkarend szerint. Holnap mind a négyen itt fogunk lebzselni egész nap és folytatjuk, amit ma elkezdtünk = játszás, semmittevés, némi házimunka.

Minden második hétvégénk ilyen, hogy a gyerekek velünk vannak, ilyenkor általában összegyűlünk itt, de nem mindig. Minden második hétvége pedig olyan, hogy az apák elviszik a gyerekeket péntek délután az oviból, és vasárnap este adják őket vissza. Olyan hétvégéken szoktunk Noéval lógni vagy más barátainkkal is találkozni, de olyan is van, hogy nem találkozunk, hanem mindketten külön utakon járunk.