Tegnap este:

Én: A zsömléket hova tetted?
Ő: A... főzőberendezés tetejére. Nagyon ritkán használom, úgyhogy nem tudom, mi a neve.
Én: Magyarul a tűzhelyre?
Ő: Az, az...

Örülök ám azért, hogy megtaláltam ezt a nőt egyszer. :)

Fejenként két pohár bor és egy energiaital elfogyasztása után kedvünk támadt kimenni a havazásba. Nem voltunk egyedül! Sok emberrel találkoztunk, akik a havazás felett érzett örömükben mászkáltak késő este az utcán. Így van ez, ha értékelhető méretű hópelyhek már csak háromévenként esnek.

Átmentünk a Petőfi hídon, aztán elindultunk a Dunaparton felfelé. A Bálna tövében egy bárt találtunk, és Noé forraltborra vágyott, de az nem volt, úgyhogy két fehér forrócsokit (forró fehércsokit?) vettünk, és azokkal folytattuk utunkat. A Szabadság hídon jöttünk vissza Budára, ahol két koccanásnak és azt követő anyázásnak is tanúi lehettünk. A forrócsokik megdermedtek a poharainkban és olyanok lettek, mint a puding.

Hógolyóztunk, hintáztam egy játszótéren, szelfiket gyártottunk, felmásztunk a hídra...

Ma 11-ig aludtunk, és a mostanra megmaradt hó mennyisége szánalmas. Nem bánom, ennyi elég is volt a télből, köszönöm. :) Vélhetően gyermekeink sem panaszkodnak éppen az egri wellnesshotel melegvizű medencéjében lubickolva. :)