Ma bemutatom Jojó első képeskönyvét, amit ő készített. Hozzá a rövid mesét is ő találta ki, leírom a képek alá.

Egy napon az történt, hogy a lakásunkba besétált egy szörny.

Bejött a szobába, ahol játszottam.

Úgy megijedtem tőle, hogy felugrottam az asztalra.

Aztán rájöttem, hogy a szörny nem is olyan ijesztő, és lemásztam az asztalról.

Megmutattam a szörnynek, hogy hol van a bejárati ajtó és hogyan lehet kimenni a lakásból.

Együtt sétáltunk az utcán és összebarátkoztunk. Elsétáltunk az óvodába.

Bementünk a csoportszobába, ott volt a Bori, és úgy megijedt a szörnytől, hogy ordított egyet félelmében.

Egyébként gyakran játszunk olyat, hogy fejből mondunk spontán kitalált meséket. Valamivel hosszabbakat és értelmesebbeket, mint a fenti. Jojó szokott kérni metrón vagy villamoson utazás közben, hogy "Anya, mondj egy mesét!" Akkor nekem néhány másodpercen belül ki kell találnom, miről fog szólni a mese, majd miközben mondom, kitalálni, hogy hogyan fog alakulni és elmondani. Még szerencse, hogy képes vagyok erre. Aztán Jojó is mond egyet. Ez neki sem gond, mint ez az egy évvel ezelőtti példa mutatja.