Ma a Szivárványcsaládok Napja nevű rendezvényen jártam Jojóval, mert meghívott az egyik szervező, hogy vegyek részt vendégként az egyik beszélgetős programon. Ha nem hívott volna meg ilyen minőségben, akkor is mentünk volna, hogy találkozhassunk ismerősökkel és Jojó megint játszhasson hozzá hasonlóan különleges gyerekekkel. Most már harmadszorra voltam vendég egy ilyen beszélgetésen, ahol a magyar melegek gyermekvállalása a téma. Néhány éve először és ha jól emlékszem, tavaly volt a második ilyen alkalom. Ilyenkor a vendégek között szokott lenni örökbefogadó szülő, donorbankot választó szülő, korábbi hetero kapcsolatból számazó gyerekeket nevelő szülő és társszülőséget választó szülő, utóbbi volnék én. A közönség pedig feltehet nekünk bármilyen őket érdeklő kérdést, amire a tapasztalatainknak megfelelően válaszolunk. Mit jelent számomra, hogy rendszeresen meghívnak ilyen rendezvényre? Hogy úttörők vagyunk Magyarországon ebben a témában. Amikor Jojó rajza az index.hu címlapján virított, az is pont ezt mutatta! Az azután volt, hogy az apjának megjelent a témában írt könyve. Nagyon jó érzés, hogy egy kicsit segíthetek olyanoknak, akik még csak most gondolkoznak azon, hogy melegként gyereket vállaljanak, és nem tudják, milyen lehetőségeik vannak, mire számíthatnak, de tőlünk megkérdezhetnek bármit. És közben büszke vagyok magunkra, hogy mi annak idején belevágtunk ebbe az ismeretlen kalandba, és így létrehoztunk két csodás gyereket. Nagy szüksége van a világnak és főleg ennek az országnak olyan gyerekekre, mint a mieink, mint mindazok a gyerekek, akikkel ma találkoztam. Akiket a szüleik elfogadásra és nyitottságra nevelnek, és felnőve ők is ugyanezt adják majd át a saját gyerekeiknek. A beszűkült nézetekkel és buta emberekkel szemben ez a legjobb, amit ma melegként tehetünk.