Jojó nem óvodás többé. Holnap ún. "nevelés nélküli munkanap" lesz, ezért ma volt utoljára oviban életében. Holnap reggel a nagymamájához viszem (aki szerencsére tök közel lakik a munkahelyemhez), később majd csatlakozik hozzájuk a két apja meg Dodó és megint együtt lesznek hétvégén. Ez már a sokadig apás hétvége egyhuzamban, mert annyit nyaralgattak együtt, de nem akarják felborítani a kéthetente rendszert, mert nekik kéthetente van egy állandó programjuk, így most megint Jojó nélkül kell sínylődnöm egész hétvégén. Ebben persze van túlzás, de ennyi idő után már tényleg hiányzik, hogy némi szabadidőt is tölthessek vele, nem csak a rohanós hétköznapokat. Na, majd jövő hétvégén, illetve a hétfői angol bank holiday is jó lesz talán valamire.

Tegnapelőtt gondoltam rá, hogy az utolsó napon illene valamivel kedveskedni Jojó kedvenc óvónénijeinek. Tényleg csak aprósággal, mert ugye a búcsúzkodás és ajándékozás igazából már nyár elején, a nyári szünet előtt lezajlott. Kitaláltam, hogy egy-egy szál virágot adjon Jojó ma.

Tegnap este az Alleeban jártunk, és mikor onnan kijöttünk, ott volt a híres néni egyesével becsomagolt rózsákkal. Tökéletes - gondoltam - a néninek is jó lesz, ha tőle veszünk virágot, és az óvónéniknek is biztos tetszeni fog.

Jojó ma reggel kiosztotta a rózsákat - kettőt egy-egy óvónéni kapott, egyet egy dadus és egyet egy óvóbácsi. Az óvónénik teljesen elérzékenyültek, főleg az egyik, aki még pityeregni is kezdett, majd engem is megölegetett bánatában, én meg nem tudtam, mit mondjak. Azt mégsem mondhattam, hogy "részvétem, hogy az óvodának ezentúl gyermekem hiányával kell megküzdenie." Úgyhogy csak megköszöntem, hogy ellátták a baját ennyi évig. Olyan kis szocális gyerekem van, és ez nekem annyira szokatlan! Jojó nagyon szeret barátkozni felnőttekkel is, és ezt mások persze viszonozzák, hiszen ki ne szeretné az olyan óvodást, aki rosszalkodás helyett mindennap puszikat és öleléseket oszt?

Vége egy korszaknak.