Ma fizettem foglalót egy albérletért, hogy apát odaköltöztessem. Le se mertem írni az ezzel kapcsolatos fejleményeket eddig, hogy idáig el nem jutottam, mert annyira hihetetlen volt, hogy valaha sikerül ez! Apa "egy télre" költözött ide 2011 őszén, és azóta egyre jobban szenvedtem a jelenlététől. Most szerencsére már június közepe óta nyaral a Balatonnál és telefonon megbeszéltem vele, hogy keresek neki albérletet és oda átvitetem a cuccait. Ebbe belement. De sokáig reménytelennek tűnt albérletet találni ilyen feltételekkel, hogy egyedül lakna ott egy öregember és nem ő fizetné a lakbért, csak a rezsit. Nagyon sok ember keres jelenleg albérletet és túl kevés a kiadó lakás ahhoz képest, úgyhogy ahány lakást sikerült egyáltalán megnéznem, azt mind másnak adták. Végül szerencsém lett. Egyik nap a TRX órámon senki más nem jelent meg, csak én, mert mindenki más éppen nyaralt. Akkor a szokottnál többet dumáltunk az edzővel és elsírtam neki ezt a gondomat. Mondta, hogy egy ismerőse eladná a kis lakását, de ez még nem sikerült, és úgy tudja, addig kiadni is hajlandó. Hát, ezt a lakást veszem ki végül apának. Nagyon boldog vagyok! :) A költözést a lakástulajjal az aug. 29-30. hétvégére beszéltem meg, addig még neki onnan ki kell pakolnia holmikat, bútorokat és ki is fogja festeni a szobát. Holnap beszélek a költöztetőkkel, akiket Robi ajánlott, hogy ők is ráérnek-e akkor.