Miután egyszer önkénteskedtem a menekültek javára, feliratkoztam a FB-on a Migration Aid oldalára, úgyhogy mindig ki van írva a falamra, hogy éppen milyen adományra lenne szükség. Tegnap kiírták, hogy cicitartók kellenek! :) Ebben tudtam segíteni, volt egy csomó itthon, amit már nem használtam, bár semmi bajuk, csak már vannak újabbak, amiket jobban szeretek. Írtam nekik, hogy milyeneket vinnék és örültek. Összeszedtem még tegnap este és Jojónak mondtam, hogy ma este elvisszük ezeket a szerencsétlen menekülő embereknek. Tudja már, hogy mi a helyzet ilyen téren, mert meséltem neki, sőt, "beszélgetett" is menekült gyerekekkel a Keletiben nemrég. Arra jártunk, mondtam neki, hogy miért van ott annyi ember a földön, odament a gyerekekhez, megmutatta nekik a játékát, amazok mosolyogtak. :) Tegnap este meg, amikor mondtam, hogy viszünk a szegény néniknek cicitartókat, mert most ebből van hiány, akkor azonnal mondta, hogy ő is visz valamit! És kiválasztotta egy régi kedves játékát (egy szélforgó), hogy ő azt oda akarja adni egy szerencsétlen gyereknek. Meghatódtam. :) És örülök, hogy ilyen gyerek a Jojó, meg hogy egyáltalán lát és hall ilyesmit, pontosabban jobb lenne, ha nem kéne látnia, mert nem lennének háborúk, de vannak, és amíg vannak, addig ez a világ része, és szerintem jobb, ha a gyerekek is megtanulják, hogy vannak segítségre szoruló emberek a világon, és nekik segíteni kell, amivel tudunk. A szélforgót Jojó egy szutykos kislánynak adta az Eiffel tér mögötti kis "menekülttáborban" (ott sátraznak sokan), azzal a kérdéssel, hogy "kéred?" A kislány a szót nem értette, de a mozdulatot igen, mosolygott és elvette a forgót, és erre Jojó is mosolygott. :)