Szeretem ezeket az angol "bank holiday"-eket. :) Jojót elkísértem a suliba, visszasétáltam, és most itthon ülök egész nap. :)
Az elmúlt szombaton megmutattam neki a Vadálló-köveket. Pontosabban az onnan nyíló kilátás a lényeg. :) Tudtam, hogy tetszeni fog neki, főleg, hogy előtte már képeket mutattam neki, és lelkes volt, hogy a valóságban is megnézze. Az odavezető nem könnyű túrát még jobban bírta, mint amire számítottam! Így lehet odajutni pontosan:
Budapest belvárosa felől érkezve a kék metróról Újpest-Városkapunál kell leszállni, utána visszafelé sétálni arra, amerről a metró jött. Miután a lépcsőn felmentünk, jobbra van a távolsági buszok pénztára. Dömösig kell buszjegyet venni (880-as buszvonal), és ha van Budapest havibérletünk és/vagy diákigazolványunk, azt közölni kell, akkor olcsóbb. A buszút másfél óráig tart és a "Dömös posta" nevezetű megállónál kell leszállni. A megállókat végig szépen kiírják egy kijelzőre és be is mondják a buszban. Leszállás után át kell kelni a főúton, amin a busz jött, visszafelé sétálni és elhaladni a templom mellett. A templom háta mögötti úton el kell indulni felfelé, itt ni, majd a kereszteződésnél balra fordulni és követni a Szent István utcát. Ez nemsokára egy hármas elágazásba torkollik, ahol felfelé (jobbra) kell indulni (Királykúti utca) és a sárga sáv jelzést követni. Az út egy darabig ezen a Királykúti utcán vezet a faluban, aztán egy jól jelzett helyen a sárga sáv jelzés átvezet balra egy fahídon egy patak fölött és onnan kezdődik az erdei túra. A sárga sávot követve a Szentfa kápolna nevezetű kis építményhez jutunk. Mellette nagy tisztáson lehet fapadoknál üldögélni, enni, stb. Innen a piros háromszög jelzést kell követni, amit mi némi keresgélés után az egyik faasztal oldalára festve találtunk meg. Ehhez el kellett indulnunk át a tisztáson labdázó emberek között. Innentől nagyon egyértelmű a túra, követni kell a piros háromszöget, ami mindig arrafelé fog vezetni, amerre a legmeredekebb, legnehezebb út vezet. :) Jutalmul elérjük a Vadálló-köveket, ahonnan szép április végi időben olyan a kilátás, hogy az állunk leesik. :) A köveket elhagyva tovább követhetjük a piros háromszöget és megérkezünk a Prédikálószékre, ahonnan tovább nézelődhetünk, bár nem olyan izgalmas környezetben, mint egy Vadálló-kő tetejéről. Innen visszafelé mi ugyanarra mentünk, amerről jöttünk.
Mindez mennyi idő? Mi délután 1 órakor szálltunk le a buszról Dömösön és a 18:15-ös busszal indultunk haza úgy, hogy arra kicsit várnunk is kellett. Kényelmes tempóban, felfelé lassabban meg sziklamászásokat és eszegetéseket beiktatva haladtunk. A Prédikálószéken viszont nem töltöttünk sok időt egyáltalán, kb. 10 percet, mert Jojó unta. Őszintén, szerintem is unalmas a kilátás onnan ahhoz képest, hogy a kövek tetejéről mi látszik! Tehát, ha mondjuk valaki a Prédikálószéken egy órát heverészne, akkor nyilván nem érné el azt a buszt, amit mi így elértünk.
Ahogy a Wikipédia írja, "A hegytetőn felállított kereszt és a szikla közelében pihenésre és piknikezésre alkalmas padok és asztalok állnak a kirándulók rendelkezésére." A kereszt rendkívül fontos, mert aki éppen felmászott egy 639 m magas hegycsúcsra, annak leginkább egy cseszett nagy fakeresztre van szüksége.
Néhány képet teszek csak ide, a Facebookra már tettem többet.
Itt éppen elrontom a kilátást. :D
Az elmúlt szombaton megmutattam neki a Vadálló-köveket. Pontosabban az onnan nyíló kilátás a lényeg. :) Tudtam, hogy tetszeni fog neki, főleg, hogy előtte már képeket mutattam neki, és lelkes volt, hogy a valóságban is megnézze. Az odavezető nem könnyű túrát még jobban bírta, mint amire számítottam! Így lehet odajutni pontosan:
Budapest belvárosa felől érkezve a kék metróról Újpest-Városkapunál kell leszállni, utána visszafelé sétálni arra, amerről a metró jött. Miután a lépcsőn felmentünk, jobbra van a távolsági buszok pénztára. Dömösig kell buszjegyet venni (880-as buszvonal), és ha van Budapest havibérletünk és/vagy diákigazolványunk, azt közölni kell, akkor olcsóbb. A buszút másfél óráig tart és a "Dömös posta" nevezetű megállónál kell leszállni. A megállókat végig szépen kiírják egy kijelzőre és be is mondják a buszban. Leszállás után át kell kelni a főúton, amin a busz jött, visszafelé sétálni és elhaladni a templom mellett. A templom háta mögötti úton el kell indulni felfelé, itt ni, majd a kereszteződésnél balra fordulni és követni a Szent István utcát. Ez nemsokára egy hármas elágazásba torkollik, ahol felfelé (jobbra) kell indulni (Királykúti utca) és a sárga sáv jelzést követni. Az út egy darabig ezen a Királykúti utcán vezet a faluban, aztán egy jól jelzett helyen a sárga sáv jelzés átvezet balra egy fahídon egy patak fölött és onnan kezdődik az erdei túra. A sárga sávot követve a Szentfa kápolna nevezetű kis építményhez jutunk. Mellette nagy tisztáson lehet fapadoknál üldögélni, enni, stb. Innen a piros háromszög jelzést kell követni, amit mi némi keresgélés után az egyik faasztal oldalára festve találtunk meg. Ehhez el kellett indulnunk át a tisztáson labdázó emberek között. Innentől nagyon egyértelmű a túra, követni kell a piros háromszöget, ami mindig arrafelé fog vezetni, amerre a legmeredekebb, legnehezebb út vezet. :) Jutalmul elérjük a Vadálló-köveket, ahonnan szép április végi időben olyan a kilátás, hogy az állunk leesik. :) A köveket elhagyva tovább követhetjük a piros háromszöget és megérkezünk a Prédikálószékre, ahonnan tovább nézelődhetünk, bár nem olyan izgalmas környezetben, mint egy Vadálló-kő tetejéről. Innen visszafelé mi ugyanarra mentünk, amerről jöttünk.
Mindez mennyi idő? Mi délután 1 órakor szálltunk le a buszról Dömösön és a 18:15-ös busszal indultunk haza úgy, hogy arra kicsit várnunk is kellett. Kényelmes tempóban, felfelé lassabban meg sziklamászásokat és eszegetéseket beiktatva haladtunk. A Prédikálószéken viszont nem töltöttünk sok időt egyáltalán, kb. 10 percet, mert Jojó unta. Őszintén, szerintem is unalmas a kilátás onnan ahhoz képest, hogy a kövek tetejéről mi látszik! Tehát, ha mondjuk valaki a Prédikálószéken egy órát heverészne, akkor nyilván nem érné el azt a buszt, amit mi így elértünk.
Ahogy a Wikipédia írja, "A hegytetőn felállított kereszt és a szikla közelében pihenésre és piknikezésre alkalmas padok és asztalok állnak a kirándulók rendelkezésére." A kereszt rendkívül fontos, mert aki éppen felmászott egy 639 m magas hegycsúcsra, annak leginkább egy cseszett nagy fakeresztre van szüksége.
Néhány képet teszek csak ide, a Facebookra már tettem többet.
Itt éppen elrontom a kilátást. :D
Egyébként az volt még vicces, amikor éppen a legnagyobb Vadálló-kő tetején ültem, ahova nem igazán könnyű felmászni, és Jojó lentről szólt, hogy ő is fel akar jönni - addig eszegetett. Lekiabáltam, hogy egy pillanat, felkelek és segítek, mire hátrafordultam és már fenn is volt a szikla tetején! :O Az én lányom! :) *büszke*