Ha Dodón múlna, az egész nyarat a lezárt Szabadság hídon töltené. :) Ma is mindenképpen oda akart menni, viszont olyan sokáig aludtak reggel, hogy a délelőttünknek lőttek, ezért csak ebéd után indultunk oda. Mikor kiléptünk a házból, feltűnt, hogy sokkal melegebb van, mint tegnap, úgyhogy nem volt kedvem a hídra menni, ezt közöltem is a gyerekekkel, de heves ellenállásba ütköztem. Elsétáltunk az Allee-ba, beszereztem egy banános-karamellás frappuccinot (magamnak) és 2x2 gombóc fagyit (pulyáknak) és a finom hűsítőnek meg a durva légkondinak köszönhetően már nem zavart annyira, hogy a hídra kell menni. :) Ezúttal vittem Dodónak egy kisautót, Jojónak az imádott krétáit, magamnak meg egy pokrócot a kényelem kedvéért, és így megint órákat töltöttünk a hídon egészen estig. A gyerekek hihetetlen módon egy percig sem unatkoztak, olyanokat játszottak, hogy Jojó utakat rajzolt, Dodó pedig azokon tologatta az autóját, aztán rajzoltak két nagy vonatállomást fagyizóval meg büfével és egy azokat összekötő vonalat, és Dodó a vonalon fel-alá futkosott - ő volt a vonat - Jojó meg az utas volt és sokszor lekéste a vonatot, de néha elérte. :) Én meg ezalatt vagy őket figyeltem vagy a hídon folyó egyéb eseményeket - fényképezés, drón röptetés, híd közepén csapatban dalolás, biciklisek kereke beakad a villamossínbe és eltaknyolás - vagy a telefonom nyomkodtam. Dodót felkészítettem rá, hogy holnap már nem megyünk vissza a hídra, tudomásul vette, de szerintem sokáig fogja még emlegetni az ott szerzett élményeit. :)